Dárdai Pált talán nem kell bemutatni senkinek. Ő az, aki 12 éve játszik Németországban a Hertha BSC. csapatában. Ő az, akit olyan 5-6 éve az éppen aktuális edző a cserepadra száműz a csapatnál és ő kemény munkával mindig visszaküzdi magát a kezdő 11-be. Ő az, akit ma Magyarországon a szakma, az újságírók, és a szurkolók is elismernek. Ez pedig valljuk be, elég ritka eset főleg, hogy egy magyar focistáról beszülünk. Viszont az utóbbi időben történt valami a nép Palijával. Ahogy a Hertha egyre magasabbra kezdett kúszni a táblázaton, úgy Páltól egyre inkább furcsa nyilatkozatok érkeztek Berlinből.
A teljesség igénye nélkül szemezgetnék az origónak adott interjúból. Dárdai lehúzza a keresztvizet mindenkiről, aki a magyar foci közelében él és mozog. Edzők, játékosok, klub/mlsz vezetők, utánpótlás mindenkiről meg van a véleménye. Elmondja, bár tervezte, nem jönne haza Pécsre focizni a világ minden kincséért sem. Miért? A magyar közeg miatt. Ezt még le is nyelné neki az elfogult szurkoló: „Persze, 12 év Bundás liga után miért is jönne haza? Egyedül nem tud csodát csinálni 34 évesen, lötyögni meg van elég ember a magyar NB1-ben, nem kell még egy.”
Ezek után jön a feketeleves: Pál elkezdi szapulni a legtehetségesebbnek tartott magyar játékost, a Kisjézust. „Lusta” és „nagyképű” jelzőkkel illeti, majd elmondja róla, hogy a válogatott összetartáson nem szakadt szét az edzéseken, és különben is, Ő már tudta előre, hogy le fog sérülni, mikor kölcsön adták. És láss csodát, le is sérült. Pál neve mostantól A Látó Pali, hiszen tudta/mondta/látta előre.
Egy apró logikai bukfencre hívnám fel a figyelmet a nyilatkozatban. Míg eleinte Dárdai a magyar közeget szidja, hogy érdemi munkára alkalmatlan, rossz az infrastruktúra, stb.,stb., stb… Viszont azzal, ahogyan beleszáll Németh Krisztiánba, az pontosan azoknak az embereknek a stílusát idézi, akik oda juttatták a magyar focit, ahol az most tart. Verebes „Egyszerűen nem tud tévedni ebben a rohadt futballban” Mágust, Varga „megmondó ember” Zoltánt, Louis van Détárit, egy közös dolog jellemez, ha rossz dolgokat kell észrevenni, ők azonnal jelentkeznek, és mondják, és mondják, és mondják, hogy hol és ki és hogyan rontotta el ezt a szegény magyar focit. Ha megoldási javaslatot kérnek tőlük, rendszerint azzal kezdenek, hogy hát ugye alkalmazni kellene szerénységüket, mert akkor aktív részesei lehetnének a jobbításnak. Ez az a mentalitás, ami odasodorta kis országunk labdarúgását ahol most áll. Palinak sem lett volna könnyebb szemtől-szembe megmondani Németh Krisztiánnak, hogy: „Te figyu öcsi kapd össze magad, vagy mennyé innen **csába…” Nem. Szépen kivárta az alkalmat, és amikor legsebezhetőbb az ellenfele, akkor szúrta hátba. Hiába ez a profik világa, hadd tanuljon a kis takonypóc…
És ha már szóba jött a profik világa. Dárdai megemlíti, hogy 1999-ben, mikor hívta a Bayern, nemet mondott. Az indokait nem részletezném, egy dolgot emelnék ki: NEM MOTIVÁLTA A PÉNZ, HOGY MÜNCHENBE KÖLTÖZZÖN. Az, hogy esetleg azóta német bajnoknak, vagy épp BL-győztesnek vallhatná magát, fel sem merült benne mint motivációs tényező. Nagyszerű. Az igazság az, hogy az elmúlt 12 évben Dárdai Pál ott élt és mozgott a profik között, de a mentalitása egyáltalán nem emlékeztet a profikéra. Az ő mentalitása tipikus magyar „dögöljön meg szomszéd tehene is” mentalitás, csak mivel az elmúlt éveket külföldön töltötte így ritkábban jutott el hozzánk a nézőpontja.
Ha ezt az attitűdöt fenntartja, akkor semmi nem lesz álmai Hertha ifi edzői állásából, akkor jöhet szépen majd haza, mint igazi megdicsőült légiós, a Budapest TV-nél mindig szükség egy új és tehetséges telejósra. Sőt ha jól csinálja, mehet a TV2-re kiabálni főműsoridőben, hogy „MUKODJ”… Mert Ő a Látó Pali, aki tudta/mondta/látta előre…
