Az előzetes esélylatolgatásnál két fő rizikófaktort azonosítottunk: egyfelől korábban az alapító atyák is alátervezték az aktuális csoportban rejlő lehetőségeket, másrészt a kialakított menetrend is tartogat kockázatokat: a vb-selejtezőkön megtapasztalt „a nehezebb meccseket a végére hagyjuk, addig is megmaradnak az esélyeink” jellegű okosságot főtárgyalónk ezúttal nem tudta lenyomni az ellenfelek torkán. A lista alapján szívünk azt mondatná velünk, hogy ebből még bármi lehet, eszünk azonban azt diktálja, hogy ha a svédországi nyitómeccs nem sikerül, akkor a hollandok elleni szopóágat követően április elejére (vagyis durván a selejtezők felére) vége lehet a dalnak. Hogy ez utóbbi eshetőség bekövetkezte milyen mértékben demoralizálná a szurkolókat és persze elsősorban titánjainkat, azt nehéz megjósolni (illetve nem olyan nehéz, ha rossz előérzetünkre hallgatunk, de próbáljunk nem hallgatni rá). Ezért segítséget vettünk igénybe: két kristálygömböt üzemeltünk be és a hatás fokozása érdekében mindkettőre ragasztottunk egy-egy fotót. Az optimista gömbre Vanczák Vili arcmása került, aki a sorsolást követő napon (február 8.-án) szemrebbenés nélkül lenyilatkozta a sportnapilapban, hogy „nyugodtan vádolhatnak elfogultsággal, de a második helyre oda lehetne érni”. A pesszimista gömbre jóval nagyobb a kínálat - válasszuk mondjuk Sinkovics őrgrófot, aki a hivatkozott lapszámban olyan szívbemarkoló jegyzetet közölt a honi közállapotokról, hogy (az abban foglaltak jelentős részét nem vitatva, hiszen hogy is jönnénk mi ahhoz) egy pillanatra még azt is elfelejtettük, milyen a helyzet a rendezvényt ténylegesen lebonyolító észak-keleti szomszédban. Tenyerünket a gömbökre helyezzük, hagyjuk, hogy a jótékony és a káros energiák átjárják testünket – nézzük, hogyan szólott Zarathustra.

 

(szeptember 3.: Svédország – Magyarország; szeptember 7.: Magyarország – Moldova;

október 8.: Magyarország – San Marino; október 12.: Finnország – Magyarország)

 

Optimista jóslat: Ha Svédország és nyitómérkőzés, akkor egyértelmű a pontszerzés. Legényeink ettől lendületbe jönnek és lemészárolják San Marinót (a kegyelemdöfést jelentő hatodik találatot Kabát Péter jegyzi majd, aki a tizenhatoson kívülről ollózza be első válogatott gólját).  A moldáv meccset rutinból behúzzuk, mint Tornyi Barna a munkaügyi pert, így önbizalomtól telve mehetünk Finnországba, ahol mindig örömmel látott vendégek vagyunk. Minimum egy döntetlent hozunk, de hiperoptimista kedvünkben a győzelem gondolatával is eljátszhatunk. Az évet 8 (hiperoptimista megközelítésben 10) ponttal zárjuk.

 

Pesszimista jóslat: Rögtön az első mérkőzésen megalapozzuk az egész sorozatot átfogó vesszőfutásunkat. A sima vereség után itthon javítunk, Málta San Marino és Moldova ellen nyerünk, utolsó percekben begagyizott gólokkal és olyan kilátástalan játékkal, mintha 11 klónozott Gabala Krisztiánt küldtünk volna pályára. A két győzelem után viszonylag optimistán utazunk Finnországba, ahol azonban az elmúlt 13 évben csak ránk fenték a kést, amely mostanra elég éles lett ahhoz, hogy alaposan megforgassák bennünk. A sima vereség után az MLSZ-székház előtt elkeseredett tüntetők Bánfi Jani és Keresztúri Andris azonnali reaktiválását követelik. Szilveszterkor 6 pont van a nevünk mellett és rettegünk attól, hogy egyáltalán a két számjegyű pontszám meglesz-e a sorozat végén.

 

(március 25.: Magyarország – Hollandia; március 29.: Hollandia – Magyarország;

június 7.: San Marino – Magyarország)

 

Optimista jóslat: Hollandia kapcsán hosszan törhetnénk a fejünket, milyen pozitívumot találjunk. Náluknál jóval alacsonyabban jegyzett csapat elleni selejtező mérkőzésen utoljára 2004-ben vesztettek pontot, amikor Macedónia csípett el ellenük egy 2-2-es döntetlent, a bohócliga-fanatikusok által jól ismert Aco Sztojkov egyenlítő góljával. (Van még egy EB-selejtező 2007-ből, amikor 2-1-re kikaptak Fehéroroszországban, csak éppen mindezt az utolsó fordulóban, a továbbjutás biztos tudatában tették, ami a helyzetünkre nem alkalmazható.) A két tavaszi meccs tehát vélhetően felejtős, de ha hiperoptimista kedvünkben vagyunk, akkor magunkban (a „minden sorozat megszakad egyszer” elve alapján) bekalkulálhatunk egy pontszerzést – ne túl hangosan, nehogy körberöhögjenek bennünket. Júniusban San Marinoban rángattatjuk meg a helyiekkel a pofonfát, végleg cáfolva azt a tételt, hogy kora nyáron bárkitől kapunk egy négyest, aki szembejön velünk. Ez alapján a termés 3 pont (hiperoptimista hangulatban 4 pont).

 

Pesszimista jóslat: népek tavasza lesz –a holland népeké. A két márciusi meccsen összesen 15 gólt kapunk, a 180 perc alatt kilencet vágó Huntelaar pedig átveszi Mijatovics szerepét a magyar szurkolói folklórban. Szöllősi György blogjában új sorozatot indít „Magyarország Európa pofozógépe” címmel. A világvége hangulatban a kapitány radikális változtatást hajt végre és San Marinóban előveszi Bicskei stratéga 1999. szeptemberében, Liechtensteinben bedobott világmegváltó ötletét, azaz négy csatárral küldi pályára a csapatot. Az eredmény is ugyanaz, mint Vaduzban: masszívan őrizzük a gól nélküli döntetlent. A 75. percben már titkos fegyvereinket, Sowunmit és Csordás Csabit is a pályára vezényeljük, de ez sem segít: döntetlennel távozunk a miniállamból. Másnap a bochumi ügyészség munkatársainak hiába magyarázzuk, hogy nekünk júniusban sosem megy, a nyomozók lefoglalják az MLSZ teljes iratanyagát és valamennyi számítógépét, mert még ők sem hiszik el, hogy ennyire vékonyak vagyunk. A tavaszi teljesítmény 1 pont.

 

(szeptember 2.: Magyarország – Svédország; szeptember 6.: Moldova – Magyarország; október 11.: Magyarország-Finnország)

 

Optimista jóslat: a svédek elleni partin sem Tímár, sem Ibrahimovics nem lép pályára, így gond nélkül hozzuk a döntetlent. Moldovában Torghellinho egy félidő alatt berámol hármat, Bruno Salazar pedig kénytelen lesz százszor leírni kézzel, hogy „Sanyika a legeslegnagyobb király”. A hazaiak egyetlen sikerét egy, a magyarfutball iránt érdeklődő moldáv szurkoló könyveli el, aki felismeri a magyar szakkommentátort, az időközben Urbányi nyomdokaiba lépő Sebők Vilit. A finnek elleni zárómérkőzés váratlanul küzdelmesnek bizonyul, végül a 85. percben, döntetlen állásnál a kapitány meghúzza a sorsdöntő lépést és pályára küldi a pár nappal korábban honosított Honma Kazuót, akinek a hátáról védhetetlenül vágódik a labda a finn kapuba a 89. minutumban. Ez így annyi, mint 7 pont.

Pesszimista jóslat: ismét érvényesül az eleve elrendelés, vagyis a hazai magyar-svéden a 90. perc tájékán kapjuk a soros fákin gólt. A csapat ettől lelkileg összeroskad és pár nappal később minimális ellenállást kifejtve beleszalad egy maflásba a negyedik helyre hajtó moldávok ellen. A tét nélküli zárómérkőzések hagyományait folytatva legalább a finnek nem ruháznak meg bennünket, de a gól nélküli mérkőzésről nem fogunk tudni tudósítást írni, mert olyan unalmas lesz, hogy már másnap nem emlékszünk majd belőle semmire. Az ősszel 1 pontra leszünk jók.

 

Optimista pontszám összesen: 18 pont, hiperoptimista becslés esetén 21 pont. A nemrég zárult vb-selejtezők pontszámait alapul véve a 8 darab 6 fős csoport közül a 18 ponttal (jó gólarányt feltételezve) 1 csoportból, a 21 ponttal 7 csoportból értük volna el a pótselejtezőt érő második helyet. Természetesen kellően jó lesz a gólarányunk, így némi szerencsével megcsípjük a pótselejtezőt. Az eseményeket előre megjósló Vanczák Vili Bozsik Pétertől fogja átvenni a lovagkeresztet, majd Sebők Vilmos szakkommentátornak nyilatkozva az esti főműsoridőben tolja az ország képébe, hogy „egyszerűen nem tudok tévedni ebben a rohadt futballban”.

 

Pesszimista pontszám összesen: 8 pont, amely a Moldovában elszenvedett vereség miatt csak az ötödik helyre lesz elegendő. A „Magyaroszág Európa pofozógépe” sorozatot kiadják könyv formában és bestseller lesz.

 

Realista megközelítés, azaz a szerző várakozása: 14-16 pont. Kiugróan nagy meglepetésre nem számítunk, azaz San Marino ellen nem botlunk, Hollandia ellen pedig nem szerzünk pontot. Amennyiben Moldovát is oda-vissza verjük, akkor a terv teljesítéséhez 2-4 pontot kell szereznünk a finnek és/vagy a svédek ellen. Ha a moldávok ellenében nem sikerül a tarolás, akkor a hiányzó pontokat is ezen tandemmel szemben van lehetőségünk pótolni. Ha a harmadik hely megszerzésében gondolkodunk, akkor a finn vagy a svéd (különlegesen jó esetben a holland) csapat ellen mindenképpen vámpírkodnunk kell pontszerzések formájában. Reálisan nézve nyelvrokonaink tűnnek a legalkalmasabbnak arra, hogy kiszívjuk belőlük a tápláló testnedveket, főleg, hogy a harmadik helyet is vélhetően tőlük kellene elvennünk. A 14 ponttal szinte biztos, a 15 ponttal valószínű, hogy negyedikek lennénk. A 16 pontos szcenáriónál valószínű, a 15 pontnál pedig lehetséges, hogy be tudunk hajózni a harmadik helyre, feltéve, hogy legalább egyszer megverjük a finneket, akik jó esetben a moldávok ellen sem bizonyulnak száz százalékosnak.

 

És Te, kedves olvasó, hogy számoltál?