Mezey György kiakadt a szurkolókon, valamint (és újra) a sportsajtón. Az előbbi mi vagyunk, tehát jogos a sértődésünk, az utóbbinak csak paródiája, egyet tudunk érteni vele.
Mezey György rutinos mesteredző, 1985-ben az év európai szövetségi kapitányának választották. Azóta nem múlt el úgy világesemény, hogy a FIFA/UEFA ne ültette volna le elemezni az éppen látott világszínvonalt. Ért hozzá, tudja miről beszél.
Mezey György jelenleg a Videoton edzője.
A szurkolók típusairól
A lelátó népe egy tehetetlen tömeg. Mindig ott volt, mindig ott lesz a rohadó állóhelyeken, a műanyagszékes családi szektorokban, vagy a lustábbja és arctalanabbja a különböző internetes fórumokon. A szurkolónak joga van szeretni a csapatát, mert a szurkoló az egyetlen, akinek csak egy jut, de az egy életen át. Ő nem igazolhat jobb feltételekkel a bajnokhoz, őt nem lehet átcsábítani sósabb szotyival a Megyeri útra, hidegebb sörrel Kaposvárra, olcsóbb jegyekkel az NB3-ba.
A lelátó népének elvárása van. Van aki belefáradt az egészbe, de a lába még kiviszi. Ő csendben marad, bosszankodik egyet hazafelé, majd két hét múlva újra ugyanott támasztja a korlátot. Van aki még hisz az egészben. Ő is csendben marad (talán csak néha hangos kicsit, szigorúan baráti körben), ugyanúgy bosszankodik, majd ugyanúgy kimegy két hét múlva, ahogy mindig. És van akit elragad az irrealitás. Nem miattuk szar a magyar foci, de valóban ők azok, akik munkájukkal segítik félrevinni még a kötöttpályán (ki tudja merre) haladó vonatot is.
Az elvakult szurkoló semmivel sem elégedett, és ennek hangot is ad. Az elvakult szurkoló szókincsének jelentős részét mindmáig nem kanonizálta a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvi Lektorátusa, szótárilag nem elérhetők. Az elvakult szurkoló ezeket kombinálja egymással, valamint esetileg alkohollal. Az elegyet pedig mindeki hallhatta, aki vasárnap délután átkapcsolt a sporttelevízió siófoki közvetítésére.
Az elvakult szurkolónál egyébként csak egy rosszabb van, aki ráadásul még kellően káros is. A félhülye sportújságíró. Számuk nagyjából egyenlő az egész sportújságírói vertikummal (élükön ugyebár velünk), és alig marad el a lelátók hangos kisebbségétől. Amit ők csinálnak az nem korlátozódik 90 percre. Nekik példányszámuk és terjedelmük van. És - sajnos - olvasójuk.
Nem csodáljuk, ha a hetvenközeli Mezey Györgynél elpattant a cérna. Sok mindent látott már, - nem áltatjuk magunk, ilyet is bőven, és - engedtessék meg neki, hogy szóvá tegye.
Ahogy nekünk is engedtessék meg, ha szóvá tesszük, hogy érzünk az egészben némi visszásságot. Miért most? Talán egy elcseszett felkészülési időszak látható nyomait kell eltűntetni, másra kenni? Maradjunk annyiban: költői a kérdés. Ahogy költői marad a Videoton problémáira vonatkozó félmondatra reagálni szándékozott, ám fel nem tett darab is.
Elképzeltük,
milyen lehet a Mezey György kívánalmainak megfelelő drukkerhad. Az alábbiakban a Mester meccsvégi nyilatkozatát idézzük meg (nagyjából betűhelyesen), és azt keressük, mit illett volna reagálnia az adott szituácikóban egy helyesen viselkedő szurkolónak. (Megjegyzés: ha viszont helyesen viselkedik az istenáldotta, akkor azért kap kritikát, hogy miért figurázza ki más munkáját. Ördögi kör.)
A bunkó szurkoló: - Nem lehet a realitásokról nem lehet beszélni, amikor a 20. percben már azt ordibálják, hogy "kurva gyenge", így nem lehet futballt csinálni.
A megértő szurkoló:
Forma, forma, éveleji forma;
Nem baj, nem baj, sokkörös a torna!
É-olé, É-olé, É-olé-olllééé!
A bunkó szurkoló: - Nem játszunk jól, gondjaink vannak, de ezt akkor sem lehet. Össze-vissza küzd itt mindenki mindenki ellen, de nem az ellenfél ellen. Nem is értem, mit képzelnek Fehérváron, ez a csapat nem tart ott, hogy ha egyszer nem nyer 5 góllal vidéken, akkor az kurva gyenge. Nem is értem...
A megértő szurkoló:
[Polgári vörösborral a kezében Nagy Ferót énekel, az ökumenikus szurkolás jegyében.]
A bunkó szurkoló: A csapat teljesítményével én sem voltam elégedett, és néhány játékostól sokkal többet vártam, de majdnem fel is vagyok készülve erre. Tudtam például, hogy a Gosztonyi még nem fog "repkedni"...
A megértő szurkoló:
Nem érdekel máááááás,
csak az erőőőőnléééét,
meg a sokmozgáááás!
A bunkó szurkoló: Nem értem egyébként, hogy a magyar sajtó - és ennek tükrében a közvélemény - szerint mi az, hogy kudarc? Ez egy nálunk jobb csapat volt, nemzetközi rutinja van, jobban fel volt készülve, miért kudarc ez? Ráadásul nem játszhattunk otthon egy percet sem. Teljesen el vannak tévedve az értékítéletekkel, ma a magyar futball ezen a szinten van. Valami itt nem stimmel...
A megértő szurkoló:
Nem kudarc a kiesés;
Jobb csapat a Maribor!
Alé-alé, alé-alé, alé-alé!
A bunkó szurkoló: Egy kicsi türelmet adni kell, kicseréltünk egy csomó játékost, nehézségeink vannak, nem tudunk rögtön világszínvonalon futballozni, persze egy kicsit eltúloztam a világszínvonalat...
A megértő szurkoló:
Halld a hangom, hidd az álmom
Vidd magasra, égbe szálljon
Lelked büszke, szíved lángol
Végy kész spílert a Pápától!
Címszavakban a hétvége meccseiről
Három (és fél) találkozót volt módunkban megnézni a péntek-vasárnap viszonylatában, és ezek alapján nem vonunk le semmilyen következtetést. Egyrészt még bőven az idény elején járunk, az első forduló(k)ra bárki felpöröghet (1. augusztus végéig nyitva a nemzetközi átigazolási piac; 2. most kell bekerülni végleg a csapatba), másrészt egy meccs nem meccs, majd ha sorozat.
A szezon nyitómeccsét az Üllői úton játszotta a Ferencváros és a Paks. Az első félidő kellemes tempóban telt, hozott három gólt. A másodikban érettebb játékot nyújtottak a csapatok, így nem is történt semmi. A valamivel jobb játékosokból álló, cseppnyit labdabiztosabb hazaiak megérdemelten nyerték meg ezt, a bármely semleges pályán döntetlenszagúnak nevezhető 90 percet. Marek Heinz góllal mutatkozott be, mi azonban mégsem vagyunk elképedve tőle - mert. Mindenki láthatta, ment a Fradi egyik támadása, a jó Marek meg elhagyta a cipőjét, és ahelyett, hogy gyorsan feltalálta volna magát, lehorgasztott fejjel, komótosan elindult megkeresni a rosszul rögzített ruházati kiegészítőt. Láthatóan nem érdekelte mi történik a pályán. (Reméljük nincs igazunk.)
Szombat este pesti rangadó a (műsorfüzet szerint legalábbis) felújított Fáy utcában. Az alapjában véve, és a nevek mentén is jól erősítő Vasas, a nevek alapján meggyengült, de az utolsó pillanatokban egy újabb légióskontingenst igazoló Honvédot fogadta. Hogy a bajnokság későbbi szakaszában melyikük lesz az erős, és melyikük a gyenge középcsapat, az egy mérkőzés alapján nem állapítható meg, de annyi kijelenthető, hogy ezen a mérkőzésen a Vasas jóval pontosabban játszott, és Lázok három pontrúgásával, valamint a két középhátvéd három gólt érő fejesével, megérdemelten nyerte meg, az amúgy igen élvezetes, lüktető találkozót a hazai csapat.
Egy frissen feljutott, bizonyítani akaró csapat ellen iszonyat nehéz idényt kezdeni - tapasztalhatta meg eme örökigazságot a Videton siófoki vendégjátéka alkalmával. Hiába a veretes Nikolics-Alves-Vujovics-Lencse négyesfogat, ha abból (legalább) ketten gyenge formában vannak, a harmadik pedig nemrég tért vissza egy hosszú sérülésből, hogy végül egyedül próbálja meg feltörni a hazaiak védelmét. A drága, és magyar szinten sztárjátékosokat igazoló Videotonból egyedül talán Sándor György nyújtott elfogadható teljesítményt, a kötelező minimumon túl. A többiek maximum futottak (még). Mezey György felháborodása a szurkolókon és a sportújságírókon egyfelől érthető, másrészt aki látta a kinevezett bajnokesélyes vasárnapi meccsét, az érzi, ez így, ebben a formában nagyon-nagyon kevés. A Siófok ellenben nagyon szimpatikusan tette, amit tennie kellett. Az előzetesen pofozógépnek kikiáltott csapat, a már mindenki által leírt, de a meccsen mindvégig hatalmas alázattal futballozó (és egy szerencsés gólt is találó) Sowunmival megfűszerezve, a legnagyobb elismerésünket vívta ki. Annyival azonban tartozunk az igazságnak: ez a Videoton lesz még ennél sokkal jobb is, és ez a siófoki lendület sem fog kitartani 30 fordulón át.
Urbányi Pista, amint félretette a bepasszos, meg a tartalommal megtölteni lúzungokat egy nyilatkozatából, azonnal melegséggel töltötte el támadófutballra mindig nyitott szívcsakráink teljes űrtartalmát. Ez az irány, ezt fogjuk játszani - mondotta. Habár az MTK-Kecskemétről csak egy összefoglalót láttunk, a nyíltsisakos előrejáték akarása - mindkét részről - nyilvánvaló volt. Hajrá, legyen minden meccs 4-2, de legalább hatgólos! Hagyjuk a csak néhány hétig tartó nemzetközi kupás összehasonlításokat, csináljuk meg kicsiben a közönségszórakoztató magyarfocit. Ez is egy út, amiből még bármi kijöhet.
5-3-ra nyerni Egerszegen remek indítás a Sisa Tibor által újjáépített Kaposvártól. 3-5-re leégni otthon, hatalmas ciki az alig változó Zalaegerszegtől. Nem leszólva a vendégek érdemeit, meg kell jegyeznünk, hogy Csank János csapatai valahogy nem szoktak ilyen leventególokat kapni, nemhogy otthon, egyáltalán. Szóval az ZTE-t nem is féltjük, a Rákóczira viszont nagyon kíváncsiak leszünk a későbbiekben.
A forduló eredményei (klikkre a videóösszefoglalók jelennek meg):
FTC - Paks 2-1 (g.: Heinz, Szabó J. (öngól); ill. Bartha)
DVSC - Pápa 2-0 (g.: Szilágyi, Kulcsár)
ZTE - Kaposvár 3-5 (g.: Rudnevs (2), Balázs Zs.; ill. Pavlovic (2), Kovács G. (öngól), Oláh, Grúz)
MTK - Kecskemét 4-2 (g.: Tischler, Kanta, Pintér, Könyves; ill. Litsingi, Tököli)
Vasas - Honvéd 3-2 (g.: Gáspár (2), Arnaut; ill. Abbas, Takács Á.)
Siófok - Videoton 1-1 (g.: Sowunmi; ill. Vujovic)
Újpest - Győr 0-0
