Sütött a Nap, a vénasszonyok lába lógott azokról a kis felhőkről, amik kószán utazgattak a bakonyi égen, sárgás-barnás levelek keringtek a szél hátán, K. Dezső pedig egy Credo busz közelében két barátjával figyelte, ahogy felszabadul a nép a buszra, majd ők is háromszázhetven forintos diákjegyet váltottak és a Credo leghátuljába mentek, hogy Veszprémből indulva Ajkáig jussanak, ahol bakonyi rangadó lesz fél háromtól. A busz elhaladt a Herendi Porcelán és az Ajkai Kristály mellett, de ez kit érdekel, hisz Márkón már szúrták le a szögletzászlókat és Ajkára érkezve már néhány nyugdíjas zöld sállal a nyakán kerekezett feltűnően egy irányba. Még volt egy óra kezdésig, 'kapjunk be egy sört!'

Az ajkai buszmegálló épületének hátsó oldalán volt egy ajtó, ahonnan a viaszosvászon terítőre száradt sör és dohányfüst szaga ömlött kifelé, ez jó jelnek tűnt. Olcsó árak, drága impressziók és az ajtó mindig nyitva áll - ez pont az a hely, ahova meccs előtt betér az ember. A kedves, festett szőke hajú, igen áldásos melltájéki idomokkal megáldott csapos hölgy magabiztos hangja töri meg a zümmögő alapzajt, 'Mit kértek, drágáim?' - anyánk is lehetne, gondolta K. Dezső, három sört, lesszíves, korsó, igen!(435ft) Habzott a sör istenesen, ahogyan az egyik helyi bútordarab szája is, kitört belőle az ilyenkor szokásos szomszéd vár szapulása. 'Hülyék, esélyük sincs, Karcsi, ez nem kézilabda!' 'Dehát a mieink fele is veszprémi, Sanyikám, ne hőzöngjél, meg elég lesz meccs után folytatnod az unicum maratonod, bazmeg!' Ez, igen, gondolta K.Dezső, ez már presztízs, ez már enbékettő! Jó, jó, mondta Sanyi barátunk és azért biztos, ami biztos, kikért egy nagy unicumot és egy laza csuklómozdulattal döntött és indulásra intette a talponálló nagy részét. Hirtelen kiürült a krimó, de aggodalomra nem volt ok, hisz csúszott a sör, mint Mátyus fénykorában. K.Dezső és két ajkai cimborája sörüket elfogyasztva kezitcsókolomot hintettek a festett szőke asszonyságnak és a Torna patak mentén elindultak az ajkai ALU pálya felé.

Mikor már a Sport utcában jártak feltűnt az utca végén hömpölygő tömeg. Ha távolabbra fókuszáltunk, akkor bizony ott pacsiztak le a zöldek a kék-pirosokkal. Már kezdődik, siessünk, mondta K. Dezső, aki az imént még Sajó László focirodalmát méltatta. Gyorsan megvették a fejenként négyszáz forintra dukált diákjegyet, a biztonságiak gyors kutatást végeztek táskáikban, ami miatt K. Dezső fémbögréje az ajkai stadion bejáratának tövében várta a meccs végét, körülbelül nyolc liter a tájnak megfelelő fehérborral, ott, ahol annak idején még Glázer Róbert lépett be nap, mint nap edzést vezényelni. Megkerülték a pályát, közben K. Dezső ajkai cimborái mondják, hogy ha a zagytározó az átellenes oldalon szakad ki, akkor annyi a pályának és hogy a hősies Kádár-rendszer idején a csapatot pont a timföldgyár támogatta, de aztán a játék elhallgattatta őket és felbattyogtak a lelátóra. Igen kulturált lelátó még a szoci időkből, akár kétezer ember is elférne rajta kényelmesen, de a mai bakonyi rangadót csak ötszázad magával tekinti meg K. Dezső. Az első percekben, sőt az első tíz-húsz percben egyáltalán nem derült ki, hogy mégis mit akarnak a mészcsíkokkal határolt isteni zöld gyepen ezek a srácok, de leginkább a veszprémi csapat játszott megilletődve. A középpályán rendre eladták a labdát, a hátvédek körülményesen és lassan követték a játékot és a szerencséjük csupán az volt, hogy az ajkai zöldek sem találták a labdabiztos játékukat, illetve az, hogy a veszprémi csapatépítés a végy egy jó kapust lépés után abbamaradt. Egyszóval dadogott a labda a kezdőkör környékén, K. Dezső a tökmagokat igen precíz fog és nyelvmozgással szinte száz százalékos hatékonysággal hántotta már és arra lett figyelmes, hogy a többi néző is másfele kalandozik. 'Kíváncsi vagyok a Pápára!' vagy a 'Két éve nem voltam meccsen, de ez nagyon rossz, Hajráajkaaa!' és az 'Egy éve háromnullra vertük a Pápát, a Kassai vezette, fél év múlva meg vébé elődöntőt és bazmeg, nem adott meg egy tizenegyest nekünk!' K. Dezső szája sarka kelet-nyugat irányban szélesedik, szemei hahotáznak, azért a vidék összetart, ezek az emberek büszkék a Pápára, a Veszprémre is büszkék lennének, csak az nem az első osztályban, hanem az enbékettőben van! Fél óra elteltével már érvényesülni látszott az ajkai mezőnyfölény és tudásbeli különbség, többször jutottak el a veszprémi kapuig, ahol a góllövőlista egyik élharcosa, Mihalecz Péter próbált túljárni Varga portás józan eszén. K. Dezső egy szöglet előtt elmélázott a veszprémi kapu felett, ahol egy Tesco magasodott, hogy aztán afölé a Bakony magasodjon minden rejtélyességével. Csakhogy jött be az ajkai szöglet és a röviden, a már fentebb említett Mihalecz magasodott és a léc alá tukkolta nyakán elhelyezkedő testrészével a labdát. Nagy öröm a lelátón, a négy sorral lentebbi kolomppal rendelkező kisnyugdíjas is ordít, feláll, háháhá, aztán leül. Mindenki megnyugodott az innenső oldalon, már nyugodtan diskurálnak a Pápa siófoki vendégeskedéséről, 'országos iksz, Gyuszikám, csakhogy lendületben vannak, úgyhogy nyerünk', szép is ez a királyi többes, gondolja K. Dezső, miközben a szemben elhelyezkedő Queens City Ultras-ra tekint. Maroknyi fiatal, akiknek jutott egy lelketlen csapat! Egyfolytában énekelnek, csakaveszprém, meg a gól-gól-gól, gólt akarunk, de a félidő végére állandósul a részükről az ébresztőőő-ébresztőőőő! Kovács sporttárs véget vet az első félidőnek, a Queen’s City Ultras a büfébe ment, K. Dezsőék meg szintén. A félidőben felbukkant három gyerkőc három indokolatlan vuvuzelával, a fejlődés útján hát a magyar szurkolás is, sőt a sör is erre az útra lépett fogyasztói ár tekintetében, háromszázharminc forintért langyos házi sört vegyenek, in the future, everyone will be world-famous for 15 minutes, gondolta ekkor K. Dezső. A második félidő jól kezdődött. Orbán Tamás, a veszprémi vezetőedző kettőt cserélt, méghozzá a két csatárt váltotta, hátha ők eredményesek lesznek, hátha hozzájuk eljut a labda. De a mérkőzés ott folytatódott, ahol az Ajka akarta, méghozzá a veszprémi kapu előtt. Formás támadás, a védősor mögé belöbbőlt labda, kapura rúgás, védés, kapufa. Ohhhooohóóóó, ordította a kolompos bácsi, majd felállt és kolompolt. Ő volt a nap szurkolója, megalkuvás nélkül pezsgett benne a megyei rangadó sok-sok impulzusa. Az ajkaiak szinte lekopírozták az előző támadásukat, csak átkerült a bal oldalra, lövés, védés, szöglet. Jöttek sorra a szögletek, a helyzetek és a kapufák. Varga Tamás, a veszprémi kapus kiváló formában védett, nem győzték gyáva védői megköszönni hárításait. De aztán jött a sokadik szöglet, kanyarodott az ötös fölé a labda, Varga pillanatok töredéke alatt eldöntötte, hogy ő bizony öklözni fog, repül a labda, repül Varga és öklöz, a labda irányt változtatva száguld tovább a tizenhatos előterébe, de ott minden veszprémi rémálma, Mihalecz áll, aki összehúzott szemöldökkel pillant a felé pattogó játékszerre, majd hármat lép, megcsillan stoplisán az október végi napsugár és ahogy jön, kapásból lő a veszprémi kapuba. ’Szedd ki Varga! Hehehe, Varga, szedd ki!’, ordítja a kolompos bácsi a veszprémi kapus akkor már tudta, hogy itt megint elment egy meccs. A QCU ezután is példásan szurkolt választott csapatának, gólt akartak, csak kapufa jutott nekik a mérkőzés végén, és a füstfelhő. Készültek ők, nyerni akartak, a gólra tartogatott kék és piros füstbombákat jobb híján a meccs végén elfüstölték, csak maguknak örültek. A spori hármat fújt, a veszprémi ultrák leszedték a drapériákat, az ajkaiak meg hazasétáltak. Kifele menet még K. Dezső visszavette fémbögréjét, a táskájába rakta. Az elvonuló szurkolók mondták a magukét, hogy nem kellenek idegenlégiósok, hogy fél óra múlva Siófok-Pápa, hogy ez a kutya tegnap este óta ide van kötve a kocsma elé?!? ’Nem, most jöttem, baszod!’ – szűrödött ki a kocsmából, meg a koccintások hangjai és jókedvű moraj. Én majd iszok sört a vonaton, gondolta K. Dezső és tárcsázta a 197et, hogy megtudja a többi eredményt.

A láthatatlan Pécs fogadta volna a Barcselonát, ha.

A listavezető a Kozármislenyt fogadta, amire közel háromszáz néző volt kíváncsi. Az első félidő végén megszerezte a vezetést a Kiprich csapat, de a mislenyi edző, Márton Gábor állítása szerint 'teljesen másként alakul a meccs, ha gól nélküli állásnál megadják szabályos gólunkat', de Bognár sporttárs nem adta meg, ezért úgy alakult, hogy sima 3-1re nyert a fáradtan mozgó, fél milliárd forintot érő Gyirmót, így tovább tanyáznak a híres Nyugati csoport első helyén. Ja és Koplárovics csak csere volt. [Gyirmót FC - Kozármisleny SE 3-1]

Nagyberkiben is küzdenek az NB2-es szint meghaladásával. Nem elég, hogy Barcsról olyan faxot kapott a pécsi vezetőség, hogy tömeges megbetegedés történt(értsd: nem fizetik ki a játékosokat, nincs miből), így nem mennek el Pécsre, még az is borzolja az egyszeri enbékettő rajongót, hogy Klement István, az ETO II edzője azt nyilatkozza, miszerint 'A győzelemnek örülünk, de az itt hallott, ellenfelünk esetleges megszűnéséről szóló híreknek egyáltalán nem.' Ebből ki is derül, hogy a Kaposvölgye ismét vereséget szenvedett, de kapura lövés nélkül még egyetlen csapat sem nyert. Két félidő, két gól, nyert az ETO II. [Kaposvölgye VSC - Győri ETO II 0-2]

Baján futballhangulat van. Az előzetes várakozásoknak magasan megfelel a csapat és nyomokban meglepetés eredményeket produkál, még a kötelező meccseket is hozzák. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a hétvégén a két szakkommentátor ült a kispadokon. Várhidi azt hihette, hogy a mágneseit jól pakolta fel a mágnestáblájára, mert első tíz percben a bajai térfélen pattogott a labda. Aztán szépen lassan kijött a szorításból a BLSE, sőt Szabó kapott egy kiváló labdát a jobb szélen, amit középen Kormos követett, aki labdát is kapott Szabótól középen, ezután csak át kellett pörgetni az érkező kapus felett a labdát. Négy perc múlva Balázst hagyták egyedül Várhidi mesterék tizenhatosának bal sarkán, Balázs felnézett és kilőtte a hosszú felsőt. Az olaszokat is legyőző már a 34. percben kettőt cserélt, pedig már 4-0 is lehetett volna. Aztán a második félidőt a bajaiak ellazázták, jött is a szépítés, meg a gól után Szili Attila, aki stabilizálta a hazai csapatot, hogy aztán Frőhlich még meglője a jól megérdemelt gólját. Sorozatban ötödször nyert a Baja, a Vasváriban már hatszázan tapsoltak a meccs végén, a Vidi elleni keddi kupameccsen már ezren is lehetnek, megy is a hype! Ja és a meccset Vad kettő vezette, egyszer a Velodrome, másszor meg a Vasvári, így megy ez. Képek. [Bajai LSE-SzTK-Erima 3-1]

A forduló slágermeccse a korosztályos válogatott meccs miatt meggyengült Puskás Akadémia és Péterünk által gardírozott Fradi II között zajlott. A mérkőzés elején megszerezte a vezetést a Vidi egy baloldali támadás során, amikor is a védők mögé került szélső rúgta be erősen és laposan a labdát, amit Gyurcsó hat méterről értékesített a lemaradó kapus szeme láttára. A Fradi aztán rohamozott a hármas sípszóig, eredménytelenül. A nyilatkozatok alapján mindenki rohadtul elégedett, amit mit sem bizonyít jobban a videókon a háttérben fel-feltűnő Szöllősi zsurnaliszta úr, aki a Lipcsei videóban 0:22-nél felvállalhatatlan humorérzékről tesz tanúbizonyságot. Emitt meg képek. [Videoton-PFLA – Ferencváros II 1-0]

A BKV a 6. fordulóban kapott ki utoljára a lassan már soha nem látható Pécstől, míg a Bányász egy csúnya otthoni zakó és alapos Kiprich nosztalgia után indult a főváros felé. Jó meccsnek ígérkezett egy hazai pályán is stabil Előre és egy bebútolt Tatabánya között, ehelyett egy 0-0 lett. Egy ordító ziccere volt a fővárosi csapatnak. Ennyi. [BKV Előre – Tatabánya 0-0]

A Honvéd II a Budaörsöt fogadta. A műfüves pályán megrendezett meccsen állítólag voltak helyzetek, jó kapusteljesítmény és tíz percig gyors kontrák. Mégis 0-0 lett a végeredmény. A Budaörs 290 perce nem szerzett gól, igaz 275 perce nem is kapott. [Budapest Honvéd-MFA – Budaörs 0-0]

Természetesen itt is lehet tippelni, ha jól esik, én annak statisztikába rendezését nem vállalnám magamat ismerve, de hátha nbcee megteszi. A fődíj legyen egy unicum talpon állva!

ETO II - PMFC
Barcs - Honvéd II
FTC II - Gyirmót
Kozármisleny - BKV Előre
Tatabánya - Ajka
Veszprém - Baja
SZTK-Erima - Kaposvölgye
Budaörs - Videoton-PFLA