Rossz hírünk van azok számára, akik a két bajnoki forduló közé békés, nyugodalmas hetet vizionáltak: a Bohócliga szereplői ezen a héten sebességbe kapcsolták magukat és egy sújtólégrobbanás erejével csapnak le nap, mint nap a gyanútlan szemlélőre. Egyik nap Urbán Flóri nyilatkozik a sportszerű életmód előnyeiről, ma reggel pedig kiderült, hogy a kecskeméti ifjak Reszeli-Soós után akár egy újabb korszakos géniusz, Urbányi keze alatt pallérozódhatnak, ha minden jól alakul. Ekkor még nem sejtettük, hogy hátravan a nap fénypontja: furcsa klauzula derült ki Döme ferencvárosi szerződésével kapcsolatosan. Az eset gondolkodásra késztette Artie törzskommentelőnket, aki véleményét az alábbiakban örömmel közreadott szösszenetben összegzi.

Szokásomtól eltérően ezúttal nem a nagy klasszikus Hofi Géza, hanem a kis klasszikus Besenyő Anti bácsi jut eszembe, amikor azt hallom, hogy mi történt már megint a mi kis bohócunkban: Dömének papírja van arról, hogy ő bizony már nem iszik vagy ihat (igen, igen, a másik kis klasszikus, a Kőbezárt lélek óta tudjuk, hogy Béla, maga kurva rendes ember, nekem erről papírom van). Hajtsunk – fel egy kupicával.

Hát szóval mindenki Döméje, aki vitán felül állóan valóban az utolsó magyar világklasszis volt (abba most ne menjünk bele, hogy a karrierje nem úgy alakult, ahogy kellett volna, és hogy ez miért történt így, ez most tök mindegy) általános meglepetésre a Fradi edzője lett néhány hete, és ezúttal már nem csak két órára. Érdemes megnézni ezt a linket, megkeresni benne azt a kedves képet, aminek az a képaláírása, hogy az Öcsi presszóban. George Best sem száraz torkáról volt híres, de akárhogy is néztem gugli barátomnál összegyűjtött képeit, valahogy olyan érzésem van, hogy ha Best idült alkoholista volt, akkor Détári tanítvány rendesen túlszárnyalta a mesterét. Hiába, na, kell célzóvíz ahhoz, hogy ő meg tudja mutatni, amit az ismeretlen székesfehérvári edző nem.

A dologban azonban számomra nem ez a dolog a legérdekesebb, hanem a következő mondat: „Igazából át sem olvastam a szerződésemet, azt írhattak bele, amit akartak”. Kérem szépen, ha ez igaz, akkor én a munkáltatója helyében azonnal megköszönném a munkáját, ezzel ugyanis egyet jelez számomra: azt, hogy egy valamit biztos nem tanult meg, a profizmust. Ilyen nincs, hogy aláírunk valamit, amit el sem olvasunk. Tudom, tipikus magyaros szokás, de pont ezért kellene a magyaros szokásokat kiírtani a magyar futballból. Vagy fogadjuk el, hogy ez egy ilyen magyar közeg, ahol másként működnek a dolgok, és örvendjünk, hogy nálunk mindenki bukik, aki ezen változtatni akar, mert nekünk Mohács kell? Nekünk az kell, hogy továbbra is megtartsuk a régi rossz szokásokat, és ezt fene nagy büszkén még hangoztassuk is?

14 éve dolgozom a versenyszférában, vezetőként. 14 év alatt nem egy, nem két szerződést láttam, csináltam, írtam alá, „nyugati” felekkel is. Azt viszont el nem tudom képzelni, hogy a másik fél – vagy én magam – úgy írjam alá, hogy ne olvassam el, és azt meg pláne nem tudom elképzelni, hogy olyan kitételt tegyek a szerződésbe, aminek a szerződés tartalmához semmi köze. Elképesztő, hogy attól várják Döme sikereit, hogy leszokik az alkoholról, és vice versa: ha jó szakember, akkor ha én lennék a munkáltója, az sem érdekelne, hogy meccsek után öntudatlanságig issza magát. Nem hiszem, hogy Sir Alex Ferguson ne gurítana le néhány Guinnesst egy-egy meccs után, mégsem hiszem, hogy ezért ő bárki kérdőre vonja. A lényeg, hogy amikor dolgozik, akkor „ott legyen”. Hogy munkaidőn kívül, magánszférájában mit csinál, az teljesen a magánügye.

Hogy edző, példakép, példát kell mutatnia, mert bármikor pellengérre állíthatják? Igen. Így van.

Pláne nem kellene szerződés ahhoz, hogy ne igyon. Magától kell megtennie.

Ez a hal is a fejétől bűzlik.