"A csapatunk előre lépett az elmúlt évben, de ez még kevés volt ahhoz, hogy a hollandokat vagy a svédeket megelőzzük a csoportunkban, és kijussunk a 2012-es kontinenstornára. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne akarnánk gólokat rúgni és győzni Prágában, és a találkozón jó lehetőségünk lesz új játékosok kipróbálására is" - olvastam a mérkőzés napján eSándor eszmefuttatását, mely "futballmagyarról" magyarra fordítva annyit tesz: a három-négy gólos vereség is simán benne van a pakliban. Ez alapján a játék nem, az eredmény viszont meglepő: 2-1-es győzelemmel a zsebükben indulhattak haza titánjaink Prágából. Hawaii, dizsi, napsütés - feltéve, hogy a livescore-on vagy a sportnapilap mai, hozsannázásban nem szűkölködő cikkéből tájékozódtunk és nem a tévé képernyője előtt szenvedtük végig a Csank-éra legszebb napjait idéző, 21 százalékos labdabirtoklást.

Magyar szempontból kimondottan jól indult a mérkőzés, Dzsudzsák szemfüles megoldásának köszönhető már a hatodik percben mérséklődött a háromgólos vereség veszélye. A folytatásban aztán magukra találtak a csehek és egyre jobban kihasználták, hogy szélsőhátvéd posztra akár az Expresszben is lehetne hirdetést feladni, olyannyira nincs rá emberünk - ennek ellenére az egyenlítést mégsem a szélek használata, hanem a Bede sporttársat idéző játékvezetés hozta meg számukra. A gól után is a vendéglátók maradtak aktívabbak és fölényük a második félidőre egyértelműen nyomasztóvá vált az időnként a Morales-féle Honvéd játékának kilátástalanságát idéző meggypirosak ellenében. Hiába érezhették azonban a hazaiak, hogy egy már-már az egykoron Európa-bajnokságot nyert görög válogatottat idézően bekkelő válogatott ellen küzdenek, támadásaik erőtlennek bizonyultak az áttöréshez, amikor pedig ez mégis sikerült volna, a nagy napot kifogó Bogdán tartotta életben a reményeket. A csattanót ismét Dzsudzsák biztosította, akinek álompasszából Gyurcsó tovább 1/1-ről 2/2-re javította a magyar kapura lövési indexet, egyúttal szolgáltatva a találkozó egyetlen pozitív hozadékát: amíg az elmúlt évtizedekben az utolsó perces gólok szinte mindig minket sújtottak, az utóbbi két évben valamelyest megfordult ez a tendencia (Finnországban, a svédek ellen, majd most is). Ezzel együtt - ahogy Egervári is jelezte - minden játékelemben van mit fejlődni, mert egy törökök vagy románok elleni tétmeccsen aligha valószínű, hogy a tegnapi produktum a 88. percig garantálná a döntetlent.


Keresztvíz-lehúzás, tömjénezés:

Bogdán Ádám: Indítsunk rögtön a tömjénezés résszel: Ádám teljes mértékben visszaigazolta az Angliából érkező dicséreteket. Kis híján a tizenegyest is fogta, egyebekben pedig a védése olyan szilárd volt, mint Hemi apó hite a félévenkénti játékoskeret-tisztogatás szükségességében. Tavaly ilyenkor még komoly kérdés volt, hogy mi lesz, ha már Királyt is a nyugdíjasotthonból kell kölcsönkérni, az elmúlt idényben azonban Bogdán és Megyeri is öles léptekkel haladt előre a beérés rögös útján. Ha másra nem, erre biztosan jó volt a mögöttünk hagyott szezon. 8

Vanczák Vilmos: Az elmúlt években volt idő hozzászokni ahhoz, hogy ha Vilmos császár fenségterülete a pálya valamelyik szélét jelenti, akkor minden, az ellenfél által azon az oldalon indított akció során a gyomrom liftezik, mint a Haladás a bajnoki tabellán. Szerencsére a cseh szélső csak szimplán gyors volt, de technikailag nem túlképzett, így legalább bohócot nem sűrűn csináltak belőle, de ez így is csak 4. Cseréje, Halmosi Péter behozatala sajátos rendszerszintű beismerése annak, hogy a szélsőhátvéd poszton a magyar mezőny annyira lepusztult, mint a felújítás előtt álló egri stadion. (-)

Korcsmár Zsolt: Nem az eufóriát kiváltó tavalyi formáját hozza ugyan, de megbízhatóan teljesített. Más kérdés, hogy Juhász kiválása után a második félidőben nem tudta kellően összefogni a védelmet - ezt a szerepkört még el kell idővel sajátítania. 5.

Juhász Roland: Nem játszott rosszul, de a sérülés, illetve a róla (indokolatlanul) befújt tizenegyes miatt aligha valószínű, hogy pályafutás szép emlékei között emlegeti majd a tegnapi meccset. Jobbulást! 5. Cseréje, Mészáros Norbert, bár a 75. percben majdnem gólhoz segítette Pilart, de összességében korrektül látta el a beugró szerepkört. 5

Laczkó Zsolt: A magyar válogatottban krónikus problémát jelentő balhátvéd poszton ezúttal sem bizonyította, hogy ő a kétséget kizáróan legjobb megoldás - gyakran még a családfájában 500 évre visszamenőleg nem csak cseh felmenőkkel bíró Gebre Selassie is megbolondította. Előre törésekre sem vállalkozott a mérkőzés első perceit kivéve. A második félidőben az ő oldalán valamivel mérséklődött a forgalom, de erősen kérdéses, hogy ez az ő karizmájának vagy az ellenfél tudatos döntésének volt köszönhető. Maradjunk annyiban, hogy 4.

Varga József: Nem feltétlenül önkéntes jobb oldali száműzetéséből visszakerült eredeti posztjára, védekező középpályásnak, és ki is virult, mint Lázok a Vasas-korszakában az első három-négy bajnoki fordulóra. Az első félidőben kimondottan agilis volt, küzdött, elöl is felbukkant (az első gól előtt vele szemben szabálytalankodtak) - a második félidőre kicsit visszaesett, de így is indokolt a 6.

Pintér Ádám: Vargánál valamivel kevésbé látványosan, de megbízhatóan tette a dolgát, igaz, a második félidőben már ő sem tudta érdemben nehezíteni a cseh támadásszervezői tevékenységet. Sallangmentes, megbízható munkát végez, kár, hogy az Elekben meglévő előretörések úgy hiányoznak a játékából, mint az ellenfél iránti tisztelet Bajzát Péterből. 5

Koltai Tamás: Ha abból az irányból vizsgáljuk szerepét, hogy a barátságos mérkőzés ideális terepe a kísérletezésnek, akkor helyes döntés volt a csatasorba állítása - Szakállyal karöltve páratlan hatékonysággal alakították a láthatatlan párost. Nem tudom, hogy ennél többre is képes lenne-e a válogatottban, ha nem, akkor legfeljebb Andorra ellen célszerű próbálgatni, mert komolyabb csapat ellen ez szűkös, mint a Kaposvár anyagi lehetőségei. 4. Cseréje, Gyurcsó Ádám - aki az elmúlt idényben a fizika törvényszerűségeit némiképp a magyarfutball viszonyaira áthangolva bizonyította, hogy a Videoton II és a Videoton I öltözője között nem az egyenes, hanem a Kecskemét a legrövidebb út - jóval agilisebbnek bizonyult, időként támadás vezetésével is próbálkozott, majd a 88. percben üzembiztosan pörkölte be a játékszert a meglepett BL-győztes mellett. 7

Szakály Péter: a mérkőzés előtt megsérült Hajnal helyére került a gárdába és tökéletesen helyettesítette riválisát - már amennyiben Hajnalnak a címeres mezben gyakran elővezetett, tökéletesen semmitmondó produkciójához hasonlítjuk ténykedését. Győztes meccs után hármast nem illik adni, így marad a 4. Cseréje, Szabics Imre önéletrajzában a "válogatott voltam", illetve a "válogatott csapatkapitánya voltam" rovatot is egy-egy bummedlivel gyarapíthatta. (-)

Dzsudzsák Balázs: Félretéve a kissé félresikerült oroszországi fejlesztéseket, a meccs előtt lenyomta a reset gombot a memóriájában, így a hatodik percben gond nélküli futtatta le magán a potyaleső alkalmazást - szerencsénkre. Az első félidőben még akadt ígéretes kísérlete (amely a háló helyett Sivok fejét károsította), majd a második félidő sokáig szürkébbnek tűnt, aztán a 88. perc más megvilágításba helyezte ténykedését. Tankönyvi definíció szerint a klasszis az, aki egyetlen villanással képes eldönteni a mérkőzést - a 88. percben Gyurcsó lábára rajzolt labda pedig kimeríti ezt a kategóriát. 8. Cseréje, Debreceni András belülről is megvizsgálhatta a stadion gyepszőnyegének állapotát. (-)

Szalai Ádám: Magára hagyatva próbálkozott elől, ráadásul kívülről úgy tűnt, hogy Pilar könyöke mélyebb nyomot hagyott a teljesítményén, mint Pintér Pinyő ferencvárosi munkássága néhány játékosa lelkivilágán. 5. Cseréje, Németh Krisztián szűkre szabott időkeretét egy lesre futással próbálta kitölteni. (-)