Pár hete történt, azt hiszem, a 21. forduló előtt 1 nappal, hogy az egyik közösségi portálon észrevettem: Bastille kollega épp nagy erőkkel tiszteleg Bohumil Hrabal születésének 99. évfordulója előtt. Első szégyenkezési köröm után, hogy e jeles dátumot nagy Bohumil-fanként elfelejtettem, rögvest indultam is az író nevét viselő pesti csapoldába, hogy egy friss, hűvös Francinúv Lezákkal rójam le tiszteletem az Öreg előtt. Eheti beharangozónkat így (a foci-játékot amúgy maga is kultiváló) jeles író emlékének szenteljük, ugyanis meggyőződésem, hogy ha napjainkban Magyarországon tolná az egykori libeni sörvándor, akkor a szívében kissé Bohócliger lenne ő is. És most, hogy már végre tényleg itt van a tavasz, és egyre többször sóhajthatunk fel az utcán járva vagy a munkahely ablakából sóvárogva a szemközti épületablakokon lecsorgó napfény után vágyakozva, amúgy is olyan életérzés-löketek kerítik hatalmába az embert, amik pont a hrabali credo életigenlését és az apró örömöknek való figyelem-áldozást hozzák a fókuszba… szotyolaszag, dúsan kipárolgó tavaszi talaj, friss gyep-illat a stadionokban, még a rozsdás lelátói korlátok is vidáman mosolyognak – szóval magyarázzam még? Mi lett volna ha ide születik? Mit írt volna rólunk? Lássuk…

A városka, ahol megállt az idő  

Ismert s mégis az újdonság erejével, varázsával ható jelenetek, motívumok, és legendás bohócligerek köszönnek vissza a világhírű író kisregényében, amelyet az irodalom értői Hrabal művei közül a legjobbak közé sorolnak. Az olvasó ismét találkozhat Prukner tanárral, Rossival, a hóbortos taljánnal és Hemy bácsival; és a külső pesti kerület többi szeretetreméltó, utánozhatatlan emberséggel életre keltett, akciósan igazolt Cordella-bébijével. Ismét bekalandozhatjuk a sorompón túli stadiont, végigsétálhatunk a tavaszt vigyorgó rügyekkel köszöntő Ady Endre úton, összeszedhetjük Hantát a Guriga-sörözőben, betérhetünk Hemy bácsival a kifogástalan állapotú Bozsik-beli mellékhelyiségekbe és korzózhatunk a Templom-téren, ahol immár végleg megállt az idő, a régi idő, a Hrabal-hősök ideje. A vidám ’90-es évek eleji Honvéd-történetekhez képest a szerző melankolikusabb hangot üt meg a Városkában. Míg a Bohócgyári capriccio egy felszabadult burleszk volt, addig a Városkára a nosztalgikus melankólia, helyenként a groteszk balladai hang a jellemző. Kiemelkedő fejezet a kispestiek kaposvári vendégjátékait taglaló rész, melyből megtudjuk: a Kapos-parton nem terem sok babér a fővárosiaknak. (Rákóczi-Honvéd 3:1).

Józsi bácsi játékmestere voltam

Hogyan lesz egy nagyravágyó Omega dalszövegíró fiúból milliomos klubtulajdonos, majd klubját sorsára hagyó játékos-kereskedő? Előtérben sok pénz és sok akadémista, háttérben a magyar futball kacskaringós ívű évei Irapuatótól Alexandriáig, középpontban pedig egy ősz, öreg edző, aki fiatalokkal akart foglalkozni (és néha áthajtani a piros lámpán). Hrabal egyik legmélyebb, legvidámabb, legszomorúbb regényéről, amelyből sok évtizednyi várakozás után új Menzel-film is készült, mai szóhasználattal azt mondanánk: tele van jó sztorival! Tischi, Kanta Józsika és a többiek kalandjai már hangoskönyv formában is elérhetőek (MTK- Haladás 4:1).

Gyöngéd kondások

A három egykori jóbarát – Totya, Orrnehéz Tibi és Elemér – felidézi tíz évvel ezelőtti önmagát. Az önmegvalósítás mámoros hitét, a világ birtokba vételének sodró lendületét, a külföldről hazatérést, a cívisvárosban bajnokcsapat gründolását. A Gyöngéd kondások forrását a líra táján kell keresnünk: például a regény aprótermetű hőse, Tibi olykor vérrel fröcsköli be dobvásznát (egyébként ténylegesen Dombi Tibor alapozta meg a cívis agrármetal sound-ot, mikor a kilencvenes évek végén az általa alapított Wyrfarkas első zenei manifesztumát postai úton terjesztette, majd 2010-ben feljátszotta első igazi dobszólóját). Tibi, az esőember és  „explozionista” kezdősebességű támadó, a „gyöngéd kondás”, nem mértékletes, „az élet apró örömeivel” eltelt kispolgár, hanem az egész világra szomjazó fausti alkat. Csak épp a világgal szerelembe vegyülni képtelen Fausttal ellentétben, neki nem kell eladnia lelkét Felix Magathnak az ördögnek. Egyedül is boldogul. Született hedonista, kisujjában van a büntető-kreálás tudománya, amit a hétvégén, még közel a 40-hez is bizonyít. (DVSC-Eger 4:0)

Sopianae nuova

A Sopianae nuova annak az új önéletrajzi trilógiának a második kötete, amelyben Hrabal Matyi Dezső szavaival mondja el a Pécsi Munkás történetét. E középső résznek látszatra alig van cselekménye: az itt szereplő 2012. decembere és 2013. júniusa közti időszakban a Bohócliga maximum a pécsi tavaszi hadjárat erejéig van jelen. Az egymás után sorjázó képekben feltűnnek ugyan a Hrabal korábbi műveiből már ismert különc figurák – a kétszer menesztett Supka mester, a Haller téri Harvard Kampója, Mészáros Ferenc, Vujity Tvrtko-, de nekik is legfeljebb hangulati jelentőségük van. A mű szempontjából sokkal fontosabb Dezső belső világának ábrázolása. A Sopianae nuová-ban ugyanis Hrabal arról vall: Matyi miként válik éppen ezekben az években legendás bohócliger klubvezérré; hogyan küzd meg - elsősorban edzőivel, játékosaival, drukkereivel - az áhított címért; hogyan lesz ász, az edzőmenesztés örökös világbajnoka. Dezső ebben a periódusban még teljesen a maga ura: önmaga előtt kell hát számot adnia minden belső rezdülésről, s a mélybe szállás e dantei útját Hrabal olyan ritka őszinteséggel, akkora erkölcsi erővel és annyi lélektani hitellel érzékelteti, hogy könyve valóságos eposszá nő. (Pécs-Pápa 2:0)

Harlekin borostái

A Harlekin borostái Bohumil Hrabal „kisvárosi történeteinek", a Bohócgyári capricció-nak és a Díszgyász-nak a folytatása, illetve befejezése. A jól ismert hősöket, Tökit, Éger Lacit és Szivics bácsit ezúttal egy nyugdíjasotthonban látjuk viszont – igencsak megváltozva. A hajdan rátarti, életvidám Tökiből lelassult, ősz hajú, mindig lesen ragadó tartalékcsatár, a gáláns Éger Laciból Lengyel Feri asszonyverő trikójában a falusi pályák korlátjára támaszkodva múltba révedő exjátékos lett. Az örökmozgó és örökfecsegő Tomi Szivics bácsi pedig napjait Foxi, Litsingi, Lázok Jani és Ebala fotóinak nézegetéseivel tölti miközben memoárjait írja. De egyszerre csak Töki emlékeiben ismét újjáéled a mágikus múlt: önnön múltja és a városkáké, ahol körbejárta ezt a kis országot. És nemcsak Töki mesél. Mesél a Dunaferr elhagyatott stadionja, a paksi halászkert, a serlegekkel díszített Üllői úti trófeaszoba, a kecsói vitrin az MNK serleggel és a múlt Csipkerózsika-álmába merülő atomvárosi stadion minden zuga, szeglete, egy letűnt, békebeli, már-már idillien nyugalmas és emberséges világ, a sokszor visszavágyott régmúlt ’90-es évek képét idézve meg. Megkapó nosztalgia árad a világhírű cseh író őszikéjéből, ebből a mesevarázsos, utánozhatatlanul-hamisíthatatlanul hrabali műből. (Paks-DVTK 2:1).

Szigorúan felújított stadionok

A Szigorúan felújított stadionok története a 2012-13-mas szezon utolsó napjaiban, egy budapesti kerületben játszódik. Hőse Dani, az ifjú bombázó, akiről Gundel Takács óta tudjuk, hogy „ha ő jön, akkor ő jön”, akit sikertelen első meccsei után (majdnem az ereit vágta fel, merthogy nem sikerült betalálnia ősszel a Honvéd ellen, 1 méterről) kiengednek a pszichológiáról, és újra szolgálatra jelentkezik a bontásra váró stadionban, ahol különös társaság verődött össze. Először is itt van Kubatov doktor úr, a bohém életművész, aki egy unalmas szolgálati éjjelen az összes fellelhető hivatalos bélyegzőt rányomja a stadion engedélyeztetési terveire, amiből is éktelen skandalum kerekedik. Megismerhetjük Ricardo tréner urat is, aki megszállott támadófutball-hívő, aki csak az utolsó percig küzdő csapatokért él-hal. És itt van még a régi labdabiztos olvasók számára biedermeyer komódon révedezve megismert, az esténként az irodában nagyon sok nyelven portugálul tanuló, annak idején a néger afro Emersonnal is együtt játszó Jófejű Peti is. Ebbe a kisszerű, ám a rekonstrukció miatt mégis idillinek tetsző világba robog bele a siófoki kis hajtány, amelyet Ricardo tréner úr egyszerűen kifilézne. A várt mesterhármasra az immár férfivá lett Dani vállalkozik... (FTC – Siófok 3:0)

Bambini de Hungária 2013

"– Betta kisasszony, kérem, mi illúziókat árulunk az embereknek. Dicső alternatív múltat. A klubok kapnak egy ukázt, ők viszont legendákat adnak nekünk. És ha elhiszik, hogy ez, amit mondunk nekik, igaz, akkor boldog jövőjük van – magyarázta Viktor úr, és mélyen a vízirózsás lány szemébe nézett.– Maga reményt árul? – kérdezte a lány.– Igen – bólintott Viktor úr –, akárcsak Krisztus urunk, amikor kereskedelmi ügynök korában felkereste a klienseket a Genezáreti-tó környékén a Hit, Remény, Szeretet cikkel… hát mi is pontosan úgy…” Ezúttal egy Rába-parti stadionban kezdődik a történet, s egy akadémia holdfényben fürdő edzőpályáján végződik – bilincskattanással. Közben azonban lezajlik egy feledhetetlen utazás Bohumil Hrabal irányításával: állomásról állomásra érkezünk, betérünk egy stadion-plázába, kukkolóként leshetjük, mi történik, mi hangzik el Pinyő szájából az ETO-öltözőben, ahol egy alakuló bajnokcsapat tagjai gyakorolják egymás közt a valcert és az illemtant. Valóságos világban járunk, de Hrabal elementáris erővel nagyszabású cirkusszá, karnevállá, szürreális látomássá rajzolja esendő, kisszerű figuráinak minden gesztusát, minden mondatát, egész életét. (Győr – Videoton 2:2).

Hírös murik

A nagy közönségsikert aratott "bohócgyári” könyvek mellett Hrabal írt egy másik önéletrajzi trilógiát is, amelynek köteteiben (Hitvesi ágyak, Poirot és Maigret, Hírös murik) sajátos módon nem a szerző, hanem a meccsvégi nyilatkozatok császára, Horváth Fecsó szólal meg első személyben, azaz: nem ez az első eset, hogy Hrabal egy "közelálló kívülálló” szemével látja és láttatja a Bohócligát. Ez a „harmadik személyű önvallomás” újabb pszichológiai és művészi bravúr az író pályáján. A trilógia harmadik kötete, a Hírös murik egyfajta kettős életrajz: Horváth és a magyar foci hol párhuzamosan futó, hol egymásba kapcsolódó története. Amiről Hrabal ír e kisregényben, elemeiben jól ismert korábbi műveiből, s talán kissé banális is: napfény ragyog a Széktói-stadion padsorai felett, nyári eső mossa a málladozó vakolatú Aranyhomok szálló falát, barackpálinka-isszák hahotájától hangos a kültelki kocsma, nyugdíjasok ülnek a főlelátó alatti teraszon, Töröklaci támasztja a westernpub pultját, autodidakta edzők elmélkednek életről-halálról, forradalomról-háborúról, jogról-igazságról a sajtótájékoztatókon… vagyis maga a sokszínű élet tárul föl előttünk ahogy feltartóztathatatlanul hömpölyög, elevenen lüktet a hrabali elbeszélés árja. (Kecskemét-Újpest 2:1)

Egyszerűsített tippszelvény:

KAPOSVÁRI RÁKÓCZI - BUDAPEST HONVÉD

MTK BUDAPEST - HALADÁS SOPRON BANK

DVSC-TEVA  - EGRI FC

PMFC-MATIAS - LOMBARD PÁPA TERMÁL FC

MVM-PAKS - DVTK

FERENCVÁROSI TC - FGSZ SIÓFOK

GYŐRI ETO FC - VIDEOTON FC

KTE-PHOENIX MECANO - ÚJPEST FC

Címkép: kalligram.com.