Mitől szenved kis csapatunk egyik érzelgős tagja? Igen, a fehérvári kötélhúzástól. Szóba kerül természetesen a vizitdíj is. Zombi Tibi önbevall.
A poszt második felében vissza az egész!
Napok óta nehéz szívvel ébredek az álmatlanul átkínlódott éjjelek után, azon tépelődve, hogy reggel milyen fehérvári hírrel zuhan postaládámba a sportújság.
Itt a friss ropogós hírlap: Sport köntösbe bújtatott Csődértesítő!
Miközben heves kézmozdulatokkal az inkriminált részhez lapozok, szinte szétszaggatva a vékony papírt, homlokom gyöngyözik. Megnyugtató dologra persze nem lelek, Don Gál, a szappanopera egyik forgatókönyvírója valami hasfelmetsző botorságot üzen az olvasóknak, majd Koller Leonszió is levonja éppen aktuális következtetését. Ez két opciót takar különben: (1.) játszunk, mert a vezetők szavukat adták [fizut persze nem – ezt is mindig hozzáteszi], vagy (2.) sztrájkolunk, és nagy tudású jedi mester legyen a talpán, aki minket futballgyepre ösztökél puszta ígérgetéssel anélkül, hogy bankókat fénykardozna a farzsebünkbe.
Jóvanna!, anyátokat szívassátok, én meg ezért izzadtam itt egész álló éjszaka!
Hanem most! Most végre a fehérvári ugarra is befújdogáltak a reformszelek; nem jobban, mint totyakos államháztartásunkba, de én nem vagyok telhetetlen. Legyen ennek a légmozgásnak a neve, szellemesen, (3.) opció: nem játszunk, mert mindahányan, akik pénzből élünk ennél a csóringer klubnál, széjjel lettünk rugdalva az utolsó edzésen. És azt azért már tényleg nem várhatja el a tisztelt Don Gál, hogy egy sánta focizó anyagi ellentételezés nélkül kockáztassa, hogy rásérül.
Öcsém! Ezek föltalálták a ’Kolumbusz tojását szétvágó gordiuszi csomót’… A fából vaskarikát. Zseniképző!
Csak én nem vagyok kisegítve a folytonos aggódásommal, maximum annyi változott, hogy ezentúl kettő helyett három szcenárió miatt forgolódhatok kibicsaklott éjszakáimon, ráadásul még azért is drukkolhatok, hogy legalább a vizitdíjra fussa szegénykéimnek ezekben az ínséges időkben.
Ki tudja, meddig lesznek kénytelenek „sérültnek lenni”…
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
Nem hittük volna, hogy dumaszínházas megállapításunk ily tökéletes mederben csordogál majd tovább, igazolva, hogy idehaza régóta a szájfoci a legerősebb taktikai eleme a pályán szédelgőknek. De azért, akkor is…
Azonnal kapcsolunk Fehérvárra, ahol a következő megdöbbentő tények láttak napvilágot az nb1.hu szerint.
„[csütörtök] késő este már maguk a profi játékosok is bizonytalanok voltak abban a tekintetben, hogy jogi értelemben valós-e a követelésük. (…) Szinte az egész csapat nem rendelkezik azzal a reklámszerződéssel, aminek alapján a 3 havi fizetéselmaradást követelik. Miután a munkaszerződésüket a Fehérvár FC Kft. a mai napig kifizette, a játékosok kényelmetlen helyzetbe kerülnének, ha az Újpest elleni rangadóra sztrájkot jelentenének be.”
Sokat láttunk már, és sokat is olvastunk, de be kell ismerjük ettől a mi állunk is porba hullott! Tudtuk, hogy dumaszínház, tudtuk, hogy kispályás marhulás az egész, meg, hogy buta kisgyerekek sem fenekelik egymást a homokozólapátjukkal ennyire ötlettelenül, de most már azt mondjuk, megérte várnunk. Szép megoldás született!
Ha egy percig is azt hitte volna valaki, hogy Kollerék überfrankónak tetsző „jelentsünk sérültet”-ötlete komolyan vehető fenyegetés volt, akkor az jól teszi, ha a jövőben még a gyermekmedence melletti strandfoci meccseket is elméleti futballoktatásként éli meg – saját épülése érdekében.
Drága fehérvári büszkeségeink ugyanis akkor már nagyon tudták, hogy másnapos szar van a palacsintában. Nincs aláírt papír a jogos jussukról, vagyis az jogilag nem jogos – ha még érthető ez a mondat.
Így aztán a sztrájknál jóval furmányosabb módon próbálkoztak a klubvezetés (tényleg, van ilyen Fehérváron?) térdre kényszerítésével, egyszersmind megkezdték a kifarolást korábbi, hangosan publikált ökörködésük masszájából. Azért a sérülésből sokkal könnyebb fénysebességgel fölgyógyulni, mint egy kétséges sikerrel kecsegtető munkabeszüntetésből a kezdőkörbe visszatalálni.
Gál és bandája a focizók szájába nyomta a cumit. Az pedig most nagyobb lett, mint Ákos „cséká” gondolhatta volna.
Ennyi. Körülbelül lehet még lábszárvédőt ropogtatni, káanyázni, de legfőképpen az Újpest ellen szépen a pályára kocogni.
Oszt’ legföljebb veszíteni – pénz így se, úgy se áll a házhoz…
