Mégis mi az oka annak, hogy még mindig nem jött létre Debrecenben a DLGTK, vagyis a Debrecenbe Látogató Gárdákat Támogató Klub? A kérdés folyományaként pedig az is érdekes, mi kell ahhoz, hogy végre szárba szökkenjen egy ilyen kezdeményezés?
Netán, a zsinórban negyedik bajnoki cím?
Híresen türelmes ember a magyar, pontosítva a debreceni, tűri jól a hegemóniát. A nyíregyházi türelmetlenséggel itt nem foglalkozunk, azt majd megfejtik a régészek 820 év múlva, mi pedig akkor már magasról, illetve két méter mélyről fogunk rá szarni… Nem mintha most csuklóig visszarágnánk a körmünket.
Szóval, DLGTK. DéeLGéTéKá. Természetesen nem hülyültünk még el teljesen, hogy ekkora ökörségeket promózunk, de az nyilvánvaló, hogy ha Norvégiában szükség van egy hasonló egyletre, akkor idehaza is föl kéne már nőni a nemzetközi tendenciákhoz. Nem mindig csak sírni, hogy így a nyugat, meg úgy a nyugat…
Mert miről van szó? Figyelem, ez történelem.
Trondheimben 1992-ben unták el végleg helyi egyetemisták, hogy a város egyeduralkodó focicsapata, a Rosenborg BK folyton saját vitrinjébe terelgeti a bajnoki trófeát, és gründoltak egy ellen-szurkolótábort. (Nem, ez nem olyan, mint egy tenger nélküli országban az ellentengernagy.) Vezérszínnek a különféle képzettársításokra is okot adható rózsaszínt választották, de mielőtt az ügyben bakot lőnénk, gyorsan véssük ide, hogy ez amolyan klubsemleges álláspontot hivatott jelképezni. A Lerkendalba Érkező Vendégcsapatok Szurkolói Klubja, az FKHB(aL) mindenesetre az elképzelhető legrosszabb pillanatban jött világra, hisz elszánt alapítói az 1992-t követő tizenkét év alatt pontosan tizenkét bajnoki címet voltak kénytelenek végigszenvedni a gyűlölt klub otthonában. (Addig a Rosenborg legalább csak páros években alázott: 1988, ’90, ’92) Vagyis az egykori egyetemistákból szép lassan elkenődött családapák váltak, és a rosenborgi „ellen-kedés” helyett mára a fosos pelenka, meg a bárányhimlő csipkézi mindennapjaikat.
Gondolnánk.
Csakhogy az anti-fanklub tagjainak jelenleg is állandó helyük van a Lerkendal Stadion vendégszektorában, ahol a jegyáraktól függően hol pár fő, hol százak buzdítják a Rosenborg aktuális riválisát – legyen az a glóbusz bármely csapata.
És nagy néha rájuk köszönt a boldogság, gyufázik a favorit. A ’no-Rosenborg-egylet’ eddigi léte során huszonöt ilyen csodálatos nap volt, ezt honlapjuk HTML-be gravírozva meg is őrzi az örökkévalóságnak. FKHB(aL)-ék a Lerkendalban győzni tudó vendégtársulat kapitányát mindig egy helyes kupával lepik meg, és hogy teljes legyen az őrület, a bíróknak is vannak ám lehetőségeik. Például ítélhetnek tizenegyest a hazaiak ellen: kupa a jutalmuk, naná. Vagy – most sejtelmes megfogalmazás jön – büntetővel egyenértékű cselekedettel is sújthatják szegény trondheimi áldozatokat: jutalmuk, mi más?, kupa.
(Vicces megjegyzéseket elfelejteni: Dougal hülyebíró nem kapott ilyen díszt a török-magyar után. Sem előtte. Sem mást.)
A historikus kitérő után, most akkor a debreceni egyetemisták lendületesen nézzenek magukba, és orientáló kérdéseink, meg segítő válaszaink igénybevételével döntsenek!
Csapatuk honi bohócdominanciája nyomasztó? (Hülye kérdés… Ott a három cím!)
Szeretnék Debrecent a fejlett (észak)nyugathoz fölzárkózva látni? (Persze, hogy.)
A foci szabályrendszerében erre a Lokinak van esélye? (Aha, mint túlkínálati búzának a Karsai gyufája ellen.)
Vagyis?
Akkor már csak „klubszínt” kell választani.
A fekete túl triviális volna…
