Európa futballozó részein Domenech és Aragonés (kapitánynak látszó kicsodák) ténykedése speciális nyereményszorzókat szül: most már a bukik is egyre bizonytalanabbak a tekintetben, hogy vajon elég-e tíz sérült csatár ahhoz, hogy Trezeguet és Raúl beférjenek a bő keretbe, vagy inkább húsz rokkant kell. Mindeközben természetesen a magyar néplélek is gyötrődik, ennek legfőbb oka, hogy továbbra sem képes a török meccs szörnyűséges bírói megnyilvánulását földolgozni. Minden rosszra fölkészülve, nézzük hát meg gyorsan, ki lehet legveszélyesebb szombati ellenfelünk.
Bíró-ötperc: Karen Nalbandyan, Örményország.
Bár keresztneve alapján a Rudas-fürdő női napjára irányítanánk őt, Nalbandyan az egyik legtántoríthatatlanabb kan az európai bírócsordában.
Személyében az UEFA illetékes testülete egy kifejezetten tapasztalt játékvezetőt rendelt ki a szombat délutáni összecsapásra, olyat, aki 2001 óta már négy alkalommal is vezetett Eb-, illetve vb-selejtező mérkőzést. Ebből a négy esetből ráadásul háromszor San Marino válogatottja volt az egyik fél, pedig nekik nem fújhatnak mindenféle jöttmentek. Ezek után nem csoda, ha végül egy Andorra–Belgium derbit is rábíztak, ahol szintén nem okozott csalódást.
Sokan sokféleképpen próbálták már megfejteni Nalbandyan legendás titkait, amelyek közül máig a legrejtélyesebb a válogatott meccseken kiosztott három sárga lap. Nem átlagosan három sárga, hanem minden meccsen következetesen mindig három sárga.
Bár kezdetben hittünk az UEFA bíróküldőinek pártatlanságában, Nalbandyan dolgait vizsgálva fokozatosan elborzadtunk. Azon nem lepődtünk meg, hogy a San Marino-meccseken pallérozódott mester perfekt beszéli a máltai nyelvet (ilyen játékvezető rengeteg van az európai keretben), és azt is inkább visszataszítónak, mintsem különösnek tartottuk, hogy fia a Máltai Szeretetszolgálat kötelékeiben segíti a rászorulókat.
Ami először gyanússá tette, hogy egy vele készült interjúban kedvenc mozijának ’A máltai sólyom’ című filmet említette, miközben kajánul mosolygott. A beszélgetés során többször is furcsán utalt egy meg nem nevezett, Skóciában élő barátjára, akivel sokszor összejárnak, és olyankor a színészkedő játékosok elleni ötleteikkel bombázzák egymást.
Később rápillantottunk az örmények Eb-selejtező csoportjára, és a hideg kezdett futkosni a hátunkon: Örményország a hatodik helyen áll, pont úgy, ahogy Málta „nálunk”. (A hatodik típusú találkozásokról meg, ugye, futballberkekben mindenki hallott már éppen eleget…)
És, ha ez még mindig nem lett volna elég ahhoz, hogy gyomrunkat kikezdje az ideg, akkor jobb, ha tisztázzuk: a Valletta-Jereván tengely a két ország legjelentősebb nemzeti ünnepe miatt is kikerülhetetlen tényező az európai kultúrában. Málta 1964-ben nyerte el függetlenségét, pontosan huszonhét évvel hamarabb, mint Örményország. Tényleg pontosan: mindkét állam szeptember 21-én.
Gera Zoli, könyörgünk, maradj állva! Minden körülmények között!