Bohócliga, 14. forduló
Miskolcon két tucat lápi lény küzdött a mocsárban, Tornyiék háromszáz perc óta érintetlenek, Egervári végre ismét remire nevelte csapatát. Az időjárás ’trágyaian’ alakult, de az afrikaiak egyelőre bírják. Tököli is.
És bár Kovács Zoli beszórta századik lila gólját, mi sokkal felemelőbbnek érezzük azt a lendületet, mellyel Andre Alves tapad Kouemaha farára.
Diósgyőr–Újpest 1-4
Sadjo vagy telefonos segítséget kért Zahorecztől, vagy csak szimplán érzi, mivel lehet Solymosi Pétert leginkább fölpaprikázni. Nem bokázással, nem is könyökléssel, de még csak nem is Ebala arcba csulázásával. A mezdolgok azok, amik Solymosiból kicsalogatják a hülyebírót… Szerencsétlen S. P. amúgy akármit csinál, sosem fogja már magáról lekaparászni az alkalmatlanság méltóságteljes stigmáját. Ezúttal például mind a három büntető, amit az újpestieknek adott jogos volt, na de akkor is, milyen már egy hazai csapat ellen háromszor is befújni a tizit… Igazi hülyebíró attribútum: bármit is ítélsz, az szarrá válik. Ettől függetlenül, a meccsen Kovács Zoli meglőtte századik dózsás gólját, méghozzá egész pofás kis belsőzéssel, majd a második félidőben három ex-diósgyőri ítéletvégrehajtó elmetélte a piros-fehérek torkát, és vérüket belefolyatta a mocsárba.
Honvéd–Nyíregyháza 0-0
A kispestiek hétközben Sopronban jártak, ahol heveny góliszonnyal (fobia golitis) fertőződtek, s a virulencia a nyírségi passzivitással mixelve gyötrő rémálmokat fog még okozni annak az ezerötszáz mindenre-képesnek, aki odafagyott a lelátóhoz. Zaleh ezúttal takaréklángon pislákolt, visszatért Bagoly is, így a vendégvédelem stabil lett, mint tőzsdeválság idején a magyar forint. Supka mester meg úgy elmerevedett a nulla fokban, hogy csak szünetben jutott eszébe cserélni, ráadásul akkor is a Selymes-módszer csődjéhez, Ivancsicshoz folyamodott. Firtathatnánk még egy s mást, de inkább egy beszédes ténnyel támasztanánk alá elégedetlenségünket: a meccs első és egyetlen sárga lapja a 88. percben lett kiosztva. Igen, időhúzásért…
Vasas–Győr 1-1
Előző szombaton az ETO a szart is kipréselte a bajnokesélyes Újpestből és amúgy is tizenegy forduló óta veretlen; a Vasas gólt sem tudott lőni három meccs óta és amúgy is nyolc kanyar óta nyeretlen. Ezek után nyilván a győri siker lett volna meglepetés… Bajzátból azonban két forduló alatt kifogyott a szufla, Sowunmi válogatottbeli formáját idézte, Koltai beállt és gólt szerzett, Németh N. meg biztosan büntetett, így összeállt egy ’friendly’ 1-1. Na most, ha az egész bohóckodás egy csoda folytán csak a 80. percben kezdődött volna és tíz percig tart, akkor pergő iramú, góldús találkozót izgulhatott volna „végig” a jelenlévő hétszáz szurker. Így viszont.
Kaposvár–Tatabánya 4-2
Oláh Lóránt igen rossz napot fogott ki, így most már három egy találattal kullog éktársa, Alves mögött, akinek szokásává kezd válni, hogy kettesével hinti a dugókat. Az ő príma indexének köszönhetően az eddig ajnározott Abraham-Hercegfalvi kettőst (13 gól) beérték a kaposvári ördögök (13 gól), akik ráadásul a fejükbe vették, hogy valamilyen fondorlatos módon, de mindenképpen fölsettenkednek a dobogóra. Már csak három pontra vannak.
A tatabányai önkormányzatban állítólag koccintottak az újabb szívásra, hisz a kiesést követően számonkérés helyett dicséret illeti majd a potentátokat, hogy kora ősszel elkaszálták a stadionvilágítás-projektet.
Zalaegerszeg–Sopron 4-0
A múlt heti kisiklás, azaz a Siófok elleni pontszerzés után, a soproniak visszataláltak önmagukhoz, és különösebb probléma nélkül benyeltek egy négyest, vagyis a zalaiak úgy kitömték őket, mint plasztikai sebész a playmate-didkót. Kiemelkedően fontos, hogy a gaboni Meyé két góljával végre valahára közelíti a szeptember óta az arab világban kísértő Waltnert. A Sopron a bohócliga látens együttese: tulajdonosai látens hülyék, edzője látens láncdohányos (sőt mint edző eleve csak látens), játékosai látens illuzionisták. A kiesés viszont egyre kevésbé látens…
Siófok–Fehérvár 1-0
Majdnem pontosan úgy történt minden, ahogy megígértük: „poroszkálás, békés egymásra kacsintások, és néhány elszúrt Simek beadás hatszáz néző előtt. 1-1.” Nem számoltunk azonban a siófoki lokálpatriotizmussal (1500 látogató), sem Fülöp harcosságával, Nagy Lali pontos centerezésével és Gajda érkezésével a 90. percben. Jóslatunk gerince azonban zavaróan stimmelt. Bár előzőleg fölmerült az eshetősége egy Disztl-Disztl testvérharcnak, ez végül Tornyi mester miatt elmaradt – többek egybehangzó véleménye szerint minden futballszerető szerencséjére.
Debrecen–Paks 1-1
A sportlap valamit előre megérzett: szívósan érdeklődtek Égernél, hogy mi lesz volt csapata ellen, és szívesen lőne-e győztes gólt tizenegyesből, ha úgy hozza az élet, meg persze Imre bá’ kijelölő-kedve. Az élet aztán majdnem úgy hozta; mindenesetre egyenlítő gólról szól a történet, és egy távoli, jól helyezett lövésről. Előzőleg Kouemaha szilárdított egyet gólkirályi esélyein, összességében a Loki mégis tanácstalanabb volt, mint Quasimodo a kosárpalánk alatt. Talán, ha Sidibe Leandro helyén kezdett volna…
Bónusz: felbecsülhetetlen ajánlat hétfőre (Monday Night Football, muhaha)
MTK–REAC
Hétfő, 18 óra, Hidegkuti-stadion, Tv: Sport2
Az MTK előtt hatalmas lehetőségként ott villódzik a bohóctabella teteje, ehhez mindössze a nem túl ac(z)élos REAC-ot kell fölpofoznia, ráadásul hazai pályán. Nem állítjuk, hogy a Hungária körút bevehetetlen bástyaként nehezedne a ligára, ráadásul a fiatalok is az ilyen alkalmakkor szoktak megkukulni, de ez most valóban magas labda, amit az Akadémián is tanítanak, hogy kell lecsapni.
A REAC nem eshet ki és ezzel tisztában is van: a Tatabánya föltámadása nagyobb csoda lenne, mint Csank János Kazinczy-díja, a Sopron pedig magabiztosan ássa magát bele saját sírjába, és már csak a földkupacot kell valahogy magára gereblyéznie. Így manapság a világ ózonlyukat is beelőző problematikája az, hogy miképpen motiválható egy kiesés elleni harchoz szokott csapat, ha eleve nincs lehetősége a kiesésre. Aczél Zoli már e-mailen is fogad javaslatokat.
Addig azonban marad a biztos bennmaradás – és a biztos cumi.
Tipp: 2-0