Csak a génterápia segíthet. Vagy az sem? A Várhidi-huszárok a jelenkori magyar válogatottak zsigereiben szunnyadó beszariságot engedték ismét felszínre a moldávok elleni lidércnyomásban. Rocky Horror Moldáv Show gálaelőadás, a lepke-Király szellemének megidézésével.
Mi sem mondhatjuk meg előre minden esetben precízen a frankót. Míg az októberi csoportjátéknap tippversenyében szinte gólra pontosan harangozott be sámán kollega, ezúttal mellédurrantottunk, mint a sanda mészáros. A 2-1-es magyar sikerben félve bár, de valamennyien hittünk. Ráadásul nem akartuk, hogy a Sport1 főszerkesztő, Máté Pali a mi nevünket emlegesse negatív kontextusban. Ő még telesportos korában mellékmondatozta be egy magyar kudarccal végződött meccs után, hogy „aki pedig a tippmixen a magyarok ellen fogadott, az szégyellje magát!”
Nem fogadtunk magunk ellen, mégis szégyelljük magunkat. A szombat esti focikoktél kortyolgatása közben végig a máltai, a lett meg a grúz idegenbeli meccs villódzott agyunkban. Ezúttal egy fokuhilás éhenkórászok gyülekezete alázta a nemzet sportnagyköveteit. De baromira.
Ilyenkor jó magyar szokás szerint kötelező találni valakit, akin el lehet verni a port. Mondhatnánk, hogy fiaink már régen álltak szemben ennyi elöl rövid, hátul hosszú sérós keretlegénnyel. Ne feledjük viszont, hogy nagyjából ez volt a fodrászdivat állása az odavágón is, amikor gond nélkül küldtük haza 2-0-lal a félromán sarjakat. Marad tehát az önostorozás, amivel igyekszünk is példát mutatni korifeusainknak. Sámán kollega hibáját emelnénk ki, aki webnyilvánosság előtt merte lepötyögni, hogy: "Várhidi úr, jön az első tétmeccs!"
Igen, a tét. Amint lenne valami kézzelfogható jelentősége egy istenverte eredménynek, azonnal összeomlik minden. Vagyis, jobb, ha mindenki kussol, hátha a fiúk maguktól nem veszik észre a tét lopakodó jelenlétét, és akkor majd sikerül.
Egy-egy ilyen savval szemen fröcskölős sokkélmény után tehát újfent csak a gyalogkakukkos hitvallásunkhoz nyúlhatunk vissza, ami a prérifarkas szemszögéből nézve így hangzik: „többen esküsznek, hogy egyszer majd elkapjuk!”
Búval baltázott kedvünkben sem úszhatják meg a szombat este főszereplői, hogy szokásos értékelésünkben lehúzzuk róluk a keresztvizet.
Elöljáróban annyit, hogy az első félidő „teljesítménye” abba a tartományba nyomta a vérnyomásmérőnk kijelzőjét, ahol az agyérgörcs kockázat miatt mindenki neve mellé egy ordenáré nullát kell képzelni. Így az értékelések a második félidő sztárjaira korlátozódnak. Vadócz és Tőzsér ennek megfelelően megsemmisítő erejű ignorálásunkból kéne, hogy legközelebb tanuljon.
Fülöp – A halhatatlan előd, lepke-Király Gabi szelleme szállhatta meg ifjú tehetségünket ezen a csúnya estén. Ugyan három kapott gólt Gabi is bármikor produkált, ebből kettő csúcsbaki őt is néhány perces önvizsgálatra késztette volna (többre nem, mert mint tudjuk, Gábor profi). Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a szerencse messziről elkerülte a két lepke közé beszúrt bombagólnál. Bármennyire is kedveljük Marcit, és bármennyire nincs alternatívája címeres kapusmezben, ordas érdemei a csapat mélységbe rántásában vitathatatlanok. Jegesszívű 1-es.
Szélesi – Mivel védőről van szó, és ezen a derbin a magyar védelem úgy ahogy volt, köddé vált, csakis inkvizítori szigorral emlékezhetünk meg róla. A felügyeletére bízott szélen zavartalanul nyílogathattak a hazai akciórügyek, Zoli pedig nem akart magára haragítani senkit. Csupán azért érdemel 3-ast, mert nevéhez kivételesen nem tapad olyan jelenet, amelyet a moldáv videófájl-megosztók raknak majd fel gúnyos megjegyzések kíséretében.
Vaskó – Zombi kollega éles szemmel szúrta ki, hogy Tamás barátunk a verbálfoci csúcsra jártásának apostola. Mostani teljesítménye után gondban lehet, hiszen egy olyan bizonyítványt kell megmagyaráznia, amelyért csak az általános isiben kapott jelen poszt szerzőjének egyik évfolyamtársa Simson-motort (a szülői nevelés teljes csődjének bizonyságául). A videóarchívumokból például immár kitörölhetetlenül ott lesz, ahogy magabiztosan gurít egy moldáv szélsőhöz, akinek beadását a nyolckeres zsebes képű Bugajev csak azért nem vágta be, mert ő is kéthavonta hiszi el magáról öt precre, hogy tud focizni. 2-esnél ő sem volt jobb.
Csizmadia – Láthatólag meglepte, hogy Juhász helyére állította a kapitány belső védőnek. Balogh beállásával aztán jobbra húzódott, de ekkorra nem tudta meg nem történtté tenni, ahogy elkerekedett szemmel követte az osztrák ligás mércével villámléptű Bugajev testcselét és gólját. Küzdött, de a moldáv méregre ő sem találta az ellenszert. Igaz, nem is tőle vártuk. Mivel egyszer erejét meghaladó sprintet követően mentett, sőt, a hazáért egy otromba belépőt is elviselt, megkapja a 3-ast.
Vanczák – Vili játéka mindig magában hordozza a szórakoztató ipar savát és borsát. Úgy intézi, hogy legyen olyan mozzanata, amivel gallyra vághatja a labdarúgás nimbuszát. Ezúttal sem okozott csalódást. Azon szégyenpad koptatók közé kell jelölnünk, akik miatt különösen fájt a meccs élőben megtekintése miatt kicsengetett 4,99 euró az Uefa on-demand video-szolgáltatásának keretében. Büntetésül Bugajev és bűntársai nevét mostantól lázálmaiban zsolozsmázza, de ez nem lágyítja meg szívünket: zord 2-es.
Hajnal – Zseniális térlátását leginkább Priskin egyik kiugratásánál csillantotta meg, de ez az alapkészsége többnyire rejtve maradt a hazai piócák szívós tapadása miatt. Nem tudott kibontakozni, és ugyan Gerával próbálták a szokásos háromszögezgetést a pályára hímezni, ebben a csatában a síkegyszerűségnek osztottak díjat. Kiegyezünk a 4-essel?
Dzsudzsák – Ha ezen a meccsen múlik az eindhoveni aranykapu átbújás, akkor bizony Balázs hatalmas lendülettel fejelte volna le a szemöldökfát. Úgy éreztük, hogy már Málta ellen sem igen jöttek be az olaszok ellen levédett trükkjei, és úgy látszik, a folytatás mellett döntött. Rendesen aprították, de Hollandiában sem számíthat másra. Vagyis többet vártunk, és torokköszörüléses hatásszünet után nyilatkoztatjuk ki: Husztival jobban járnánk! Lóbáljuk is 4-es táblát.
Gera – Gerzson megtette a magáét, de sajna neki sem jött össze semmi. A lélektelenséget nem kérhetjük rajta számon, mert nem volt az. A közönségesen durva védők viszont nem engedték fickándozni, sőt, sárgáig provokálták. Ezzel együtt helyzetekig jutott és mindent egybevéve a bénák között vezéralkati jellemvonásait fitogtatta (5).
Priskin – A Várhidi-éra kezdeteinek gólzsákján lyukak keletkeztek, ami azzal jár, hogy a gólok mostanság jellemzően benne maradnak. Hogy a meccshiány-e az oka, nem tudjuk, de nem sokon múlott, hogy kijöjjön neki a lépés. Ha például a legelején a kapuba fejel, valószínűleg azzal okozott volna fejfájást szarkazmusfüggő blogunknak, hogyan foglaljuk szonettfüzérbe a csapatnak szánt dicshimnuszt. Kihagyta, ezzel meg is kímélt minket ettől a lehetetlen missziótól. Azért ha ezen múlik, mi megpróbálnánk ám! Gólepekedő 5-ös.
Csere:
Balogh – Beküldéséhez furcsa szerepjáték szolgáltatott alapot: a sérült Vass Ádámot csapnivalóan helyettesítő Vadócz helyére küldték be, hogy az eltiltott Juhász posztján játsszon. Nos, a szédületbe kergető logikai láncolat következtetése az, hogy ténykedésével ugyan stabilabb lett a védőjátékunk, a harmadik gólnál ellenben töketlenül kísérte Alekszejevet, ami végérvényesen belerántotta a hátvédtársai dagasztotta lápba. Jogos a 3-as.
Buzsáky – Vérfrissítés gyanánt érkezett Tőzsér helyére, és ha Buzsáky nem csinál semmit, már nem lehetett volna rosszabb nála. Csinált, méghozzá a lehetőségekhez képest ígéretes alakítást. A moldáv kapus eszén ő sem tudott azonban túl járni, ezért az angol másodosztályból kapott „megalkuvás nélküliség” fertőzés tünet együttesével jelentkezhet a magyar csapat egyik legjobbja címre (ha egyáltalán szabad kiosztani ilyen címet egy deprimáló orrba vágás után). Fejlődőképes 5.
Feczesin – A semmit lehet csűrni-csavarni, csak éppen nem érdemes. Ezért egyetlen vonalat húzunk értékelés helyett: -. Húsz perc alatt ennél több kell.