A kölni edzőiskolán szakképesítést szerzett mesterünk szerint nincs nagy baj. Nincs, hiszen a portugálok aranygenerációja már lelépőben van a futball színpadáról. Az utána lévők Figo vagy akár Rui Costa nyomába sem érnek, sőt!
Tovább is szőtte a gondolatot a liechtensteini 0-0 idején regnáló exkapitány. Nem kell tartanunk tőlük - egyébként senkitől -, a Puskás Stadionban végképp nem. Ha a luzitánok ellátogatnak hozzánk egy röpke vébé-selejtezőre, még a Manchester United cselkirálya, „holmi” Cristiano Ronaldo sem mehet biztosra. Hiszen a fiatal csapatunk mellé állt a közönség, és az ezerfejű cézár bármikor képes befújni egy gólt az ellenfél kapujába.
Mi ez már megint?! Tudatlanság vagy önámítás? Vagy csak egy magyar edző verbális ámokfutása? Lassan ott tartunk, mint a pártok a választási kampányban. Ugye, emlékszünk: tizennegyedik havi nyugdíj, adócsökkentés és barátai, csak hogy négyévente mindig leígérjék nekünk a csillagot az égről. Majd lépkedünk tovább, leszegett fejjel, beletörődvén, még mindig nem élünk jobban, mint négy éve…
A futballunk ugyanígy működik. Minden Eb,-Vb - sorsolás után fogadkoznak a nagyokosok, hogy minden más lesz. A legújabb szólam szerint a körbeverések majd nekünk kedveznek. A svédek, dánok és az említett portugálok nem bírnak egymással. Míg a mieink hozzák a kötelezőt az albán és a máltai válogatott ellen. A nagyok úgyis botlanak, a legjobbjaink a surranópályán odaérhetnek.
Ha egyszer végre megtaláljuk a helyünket a (foci)világban, annak örülünk, hogy világsztárokat láthatunk. Ha magunkkal foglalkozunk, és nem az ellenfelet degradáljuk, még beljebb lehetünk. Ha nem dumagyári segédmunkások osztják az észt, mindannyian jobban járunk.
