A keddi NS címlapja a retinámba égett, a fejemben üvölt a felkiáltás: VISSZATÉRT! Diadalittasan kiáltott a sportvilág amikor Lance Armstrong a rákból felépülve újra bringára ült, vagy amikor a Lausitzringen óriásit bukó, végül mindkét lábát elvesztő Alex Zanardi visszatért a pályákra, igaz műlábakkal. Még sorolhatnám…


VISSZATÉRT! London Whitechapel kerületében egy kéjhölgyet vérbe fagyva találnak, melltartójába gyűrve egy cetli, melyre a viktoriánus korabeli írásmóddal a következőt írta valaki: I’m back, Jack! Eltorzult arccal üvölt aki elolvassa: VISSZATÉRT!. Én ugyanilyen lázas rémálmot éltem át kedd reggelén. Visszatért Mezey György, aki számomra a magyar foci lezüllesztésének egyik kulcsfigurája. Az ember, aki a mai napig a múltjából él, no nem borostásan, a kocsmában fröccsözve anekdotázik, hanem milliókat zsebre téve él a múltjából. A nyolcvanas évek közepén Európa élválogatottját gardírozta, majd a helyi konyha taccsra tette a válogatottat a mexikói seregszemlén. A vele készült interjúban büszkén beszél a BVSC-s sikerekről, a csapat már nem létezik (rossz ómen!). Azt elfeledi az ősz hajú keselyű (nem megsértve egyik gyerekkori spanyol kedvencemet, El Buitre-t, azaz Emilio Butragueno-t), és a kérdező fél sem juttatja eszébe, hogy a Vasassal a középmezőnyben vitézkedett, majd a később kapitányként elbukó BozsikPé egy remek tavasszal bronzérmes lett. A főváros lilábbik felében pedig 2003 őszén botladozott, a helyére lépő Mészöly Gézának pont a doktorral elhullajtott pontok hiányoztak a bajnoki címhez. Nem titok, hogy a nemzetközi labdarúgásban (is) a már évek, sőt évtizedek óta a fazék közelében lévők osztják a lapokat. A nyolcvanas évek sikereire támaszkodva Mezey György jó viszonyt ápol a hatalmasokkal, ezért UEFA-meccsekre jár, ilyen-olyan bizottságokban tűnik fel néha. Itthon is ebből próbál megélni. Immáron közel húsz éve. Én pedig minden selejtezősorozat kezdetekor bizakodom, hogy na most a válogatott vagy valamelyik klubcsapat odacsap Európának. Olyan vagyok, mint a doki aki amikor meglátja az apró gyógyuló szövetet a haldokló testen erőre kap, és újra rendületlenül hisz a sikerben. Ám a sötét felhők mögé rejtőzött keselyű lecsap, és kitépi a gyógyult szövetet… A keselyű, mint tudjuk dögevő, a hullán élősködik. Az interjúban szó esik a szerepekről és feladatokról is. Kétségem sincs, a doktor rátelepszik majd az edzőként a rivaldafényben eddig keveset időző Disztl Lászlóra, saját elképzeléseit erőszakolja a csapatra. Siker esetén az öröm közös, kudarcban pedig a vezetőedző repül, az ősz halálmadár marad. Saját szerepét Mijatovicséhoz hasonlítja, ám ez nem Madrid, hanem Magyarország. „Ha az edző nem a stratégiának megfelelő stílust alakít ki, ha például nem a klub imázsába illő látványos játékra törekszik, akkor mennie kell, és ennek megítélése a sportigazgató feladata.” Amikor konkrétan rákérdez a sajtómunkás akkor ködösítve válaszol a mi Gyurink. Púder nélkül: Ha nem a bajnokság első helyén áll a csapat, Mezey bármikor a milliárdos tulaj fülébe súghatja, hogy letértünk az igaz útról…

VISSZATÉRT! Visszhangzik a fülemben, a hideg fut végig a hátamon. Menekülnöm kell. Irány London, Whitechapel District. Keresek egy lányt, aki segít pár órára elfeledtetni ezt a rémálmot.