Dárdai Pál a mai napig formátumnak hiszi magát. Hertha-veteránként, a cserék lócájáról, szavakban mégis tettre készen. Proklamáció után öntömjén interjúval lepte meg a webközönséget: noszogat és dorgál. De Pali, tényleg kell ezt erőltetni?

Csöpögős karrier sztori album helyett elhatároztuk, hogy ezúttal jól belevakuzunk hősünk szemébe, és mélyen pupillájába nézve ebből a pillanatképből vonjuk le ordas tanulságainkat. A fotón Dárdai Pál látható, amint kérdésekre válaszolván diktafonra mondja „nagyöreg” dumáját a Welt Online megkeresésére. Mindezt teszi félreérthetetlen mártírpózba rándulva.

Persze furcsa a helyzet. A berlini klub a tizenkettedik helyről se fel, se le nem nagyon tud idén alkotni, így adott a langyos pangás alaphangulata a hátralévő fordulókra. Ami minket ebből érdekel az az, hogy a mi Palink ezzel nem tud mit kezdeni.

Igaz, őt az idén eléggé hanyagolta az edző, vagyis sok beleszólása nem volt az eddigiekbe. A csapatot azonban tüzelni kell, a diktafonvégről is.

Dárdai szerint megalkuvás nélkül kell előre menni, ha másért nem, a közönségért. Igazi tét híján is. 32 évesen ugyanúgy, mint tizenegy éve, amikor Berlinbe került Király Gabival nagyjából egy időben.

Mindez csodálatosan hangzik. Kár, hogy Pali hozzáállásában nyomokban sincs meg. Klubszinten sem, a válogatottnál meg pláne. A Hertha BL-es aranykorában ott volt a srác, ami egybe is esett a válogatottban hozott jónak mondható teljesítményével.

De pár éve rajta is erőt vett a nagy tanítómester, Király „Profivagyok” Gábor életfilozófiája, ami hosszútávon az alibizésben jelöli meg a nirvánához vezető ösvény bejáratát.

Valljuk be, Palit vagy öt éve már semmi más nem érdekli, csak hogy a kölykei Németországban tanuljanak. Ha elsül a láb, oké, ha nem, azt is leszarja.




A focit csak módjával, főleg, ha netán címeres (vagy mostanság klub)mezben kéne megszakadni. Amivel nincs is baj, egészen addig, amíg másokon kéri számon a lelki ernyedtséget. Miközben ő régóta a lábvízben pancsol, és azt próbálja néha verbálisan jól felkavarni.