Rangadó Győrben, szomorkodó emtékásokkal. Angyalföldi bányászcsapat, vidám újpestiekkel. Hármas holtverseny a góllövőlista élén, de már Tisza is fenyeget. A forduló komikusa címet Tóth Bandira osztjuk, első udvarhölgye Pandúr (Betonállú) Peti.
Vágó Attila bírózott, ez fura. Gellei is, ez természetes.
Vasas—Debrecen 0-3
Bár a múlt fordulóban zavar keletkezett az erőben, és nyert a Vasas, péntek estére megnyugtató módon visszazökkent az idő. Vagyis leírható, hogy az angyalföldiek ellen játszani nagyjából olyan, mint a fantomizálódott Sopronnal. Biztos három pont a kiválasztottnak, ezen a héten a Lokinak. A legjobban Kouemaha esete mintázza elméletünket, ő eddigi tizenhárom góljából pontosan hatot dörgölt az említett két csapatszerűség orra alá.
Persze szó nélkül semmiképpen se menjünk el a Tóth-Pandur kettős mellett, amelyik olyan teljesítménnyel rukkolt ki, hogy azonnal mindent megbocsátottunk a Juhár-Böjte belső párosnak. Tóth külön disszertáció témakör lehetne: kiválóan szöktette fejjel Kouemahát, igyekezett minél kiszámíthatatlanabbul rombolni Mészöly Géza elképzeléseit (ha voltak ilyenek), majd négy perc alatt beszerzett kettő sárgát, ezzel önhibáján kívül stabilabbá varázsolta a piros-kékek védelmét. Éppen eltiltásból érkezett, ugye…
Valaki adjon rá magyarázatot, hogy ez a gárda, milyen csillagzat alatt tudott ötöt lőni Miskolcon!
Győr—MTK 1-0
Elvesztette első idei rangadóját a fiatal kék-fehér csapat, Győrben gyakorlatilag képtelenség vendégként nyerni. Hármat kapott itt a Debrecen és a Zete, négyet a Fehérvár, a Siófok, az Újpest, ötöt a Diósgyőr és a Nyíregyháza — ehhez képest az MTK úgyszólván büszke lehet arra, hogy mindössze Nikolov tudott a kapujukba találni, ő is csak egy közelebbről meg nem határozott testrészével. Pál sajnálatos módon ismét megsérült, és nem lenne hatalmas meglepetés, ha ebben az idényben már csak rehabilitációs ügyekkel kellene foglalkoznia.
A meccs rászolgált a kiemelt figyelemre, a két nagy stratéga, Egervári és Garami egymásnak feszült, és az ifjabbik győzött. Ha így megy tovább, megeshet, hogy az Újpest-Győr találkozón fog eldőlni a bajnoki cím sorsa, valamikor a huszonnyolcadik forduló tájékán.
REAC—Paks 2-1
Az ment volna csodaszámba, ha a Paks az elmúlt hetek teljesítményét csak kicsit is hozni tudta volna, pont az otthontalan REAC ellen. Pont nem tudta hozni, és mi vagyunk a hülyék, ha ezen meglepődünk. Annak ellenére, hogy a kiesés kábé tíz forduló óta nem téma, az alsó házi csapatok szimpatikus módon osztják egymást. Bár a mondás szerint a kivétel erősíti a szabályt, Gellei lélekbúvár esetén nem sikerül kivételt találnunk azon szabály alól, mely szerint paksi vereség idején minimum egy kétes szituáció visszajátszása elkerülhetetlen, azt nagyon kíváncsian várja a mester. És ennek hangot is ad, értelemszerűen. Sose hittük volna, hogy lesz merszünk ilyet lepötyögni: Kriston és Tököli visszafogottsága elégséges feltétel a zöldek kollektív betlijéhez. Szép világot élünk, mi tagadás…
Nyíregyháza—Diósgyőr 2-1
Honma góljai mostanság csak a tisztes vereséghez segítik hozzá a diósgyőrieket. Mégsem lehetett pusztán ez az oka annak, hogy a Nyírségbe átránduló szorgalmas vandálok a lehetőségeiket tekintve ügyesen átrendezgették a vendégszektort, petárdával ijesztgették a rohamrendőrséget, és plasztikus stílusban ostorozták az amúgy népszerű MLSZ-t. Örüljünk mindenképpen annak, hogy a lelátókon nyolcezren figyelték az eseményeket, és szomorkodjunk azon, hogy ezúttal Vágó mester is átlépte azt a határt, amit eddig nem sűrűn. Mérkőzést értékelő objektív és jövőbe mutató (Mészöly-kódex…) nyilatkozatában külön kitért a játékvezető ténykedésére, egész konkrétan kritikával illette azt.
Attila, most nagyon kell az önuralom, még megállhatsz a lejtőn, mielőtt az edzőbizottság a körmödre koppint.
Honvéd—Siófok 1-1
Ahogy figyelgetjük a Honvéd kínkeserves dolgait, kénytelenek vagyunk azt a velős megállapítást tenni, hogy a kispestiek mindössze egyetlen momentumban rosszabbak csak a bajnokaspiráns újpestieknél. Természetesen Tiszára gondolunk, bár kapusposzton is van némi lemaradás. Ha a Honvédnál játszana a lila Tibi, az pont annyit jelentene, hogy Supkáék még mindig a bajnoki elsőségért küzdenének. Így azonban csak a soros ellenfelek szervezett védelmét karcolgatják, miközben meg-megkontrázzák őket, hogy aztán azzal a lendülettel induljon a nézőtéri edzőkóstolgatás. Bár ezúttal összejött az egyenlítés, azt hisszük, nem lesz ennek jó vége… Dolcetti for Supka?
Tatabánya—Újpest 2-3
Zambrano az elmúlt napokat idegszanatóriumban töltötte, csak a mérkőzés idejére engedték ki, azt azonban továbbra sem tudni, hajlandó-e fölvenni a fizetését. Játékosai kevésbé érzékenyek saját teljesítményükkel kapcsolatosan, így ők valószínűleg nem húzódoznak, ha sorba kell állni a kasszánál. Mindegy is, ezen a Fáy utcai hazai derbin megfelelő lelkesedést produkáltak, következésképp Tisza nem állhatott meg egy gólnál, különben szégyen érte volna a lilákat. Tibi valami döbbenetes formába lendítette magát tavasszal (hét gól!), nagy kár, hogy ez csak a liga határáig terjed — a szlovén védelem már neki is túl sok. S ha már a napokban Balajczán köszörültük a karaktereinket, akkor most a tisztesség is úgy kívánja, hogy egy fejbiccentés erejéig nyugtázzuk príma védéseit.
Az Újpest annyira megtanult egy góllal nyerni, hogy már az arany sem kizárt, bár az valóban kellemetlen bizonyítványt állítana ki az NB I-ről.
Sopron—Fehérvár 0-3
Az ilyen meccsek azért jók, mert senki nem sérül meg, és az eltiltás sem fenyegeti a védőket. Másra nem jók. Sajnáljuk. Sajnáljuk a soproni focit.
Bónusz: felbecsülhetetlen ajánlat hétfőre (Monday Night Football, muhaha)
Kaposvár—Zalaegerszeg
Hétfő, 18 óra, Kaposvár, Tv: Sport2
Ősszel, mielőtt az arab világba csöppent volna, Waltner Robi kettesével osztogatta a pofonokat, amiből a Rákóczinak is kijutott. Ezt a vereséget szeretnék most a Pruki-fiúk megbosszulni. Szeretnék?
A Zete rendkívül ígéretesen vágott bele a tavaszi kalandokba, mostanra viszont nem több a csapat, mint kellemetlen, de verhető ellenfél. (Ez egyébként a kaposiakra is áll.) Ha most sem nyer a zalai gárda, Szlavko mester komolyan elkezdhet aggódni pozíciója miatt, amely már most sem nevezhető sokkal stabilabbnak, mint egy banánköztársaság GDP-növekedési üteme.
Ha volt már meccs, ami megtippelhetetlen, akkor ez az. Nem adjuk föl.
Tipp: 1-1
