Bohócliga, 29. forduló

Kantáék végül révbe értek, igaz már nem annyira ifjoncok, de ez sokadlagos. Portugál és görög gyufák farvizén evickélt be a bohócliga bajnokavatója.
Nem akarunk Szentes Lázár, Octavio Zambrano vagy Aldo Dolcetti lenni, az okot nem egészen tudjuk, de nem akarunk. Waltner hihetetlenül gólerős az idén, ám a soproni védelem ezúttal megfogta. Ennek Urbán biztos örült. A bajnoki címmel ellentétben ugyanis a gólkirályi titulus egyelőre ablakban.
Döbbenet, de az Újpest még mindig odaérhet az UEFA kvalifikációba. Pedig tényleg mindent megtesznek, hogy ne.

Paks—Debrecen 2-2
Elméletileg csak hétfőn, valójában pénteken eldőlt, hogy a Loki ebben a szezonban pár dologra alkalmatlan, így például a bajnokság megnyerésére. Valószínűleg az őszi botladozásokra fogja kenni a jelenlegi stáb, de tény, hogy Herczegékkel sem mutattak bajnoki formát a fiúk. Egyszerű: hiányzott egy Németh Krisztián a csapatból.
Gellei mestert viszont jó munkásembernek kell tituláljuk, aki amellett, hogy pedagógiailag rendbe rakta Tököli idegrendszerét, masszív taktikát és élvezhető játékstílust erőltetett a paksi szedett-vedettre. Tiszteletünket kivívta, nem kétséges. Talán, ha tavaly nem irritálják őt és csapatát vérebbel felszerelt fanatikusok a ferencvárosi edzések alatt, akkor… De hagyjuk is, más világ.

Fehérvár—Siófok 1-0
Szombaton még Németh Krisztián talpa nyomát csókolgattuk képzeletben, vasárnap már csak képzeletben beszélhettünk fociról Fehérváron. Ami biztos: mindkét nap a hazai csapat győzött 1-0-ra. A szombat esetében ez vitán felül nagyon jó. Vasárnapról meg annyi éppen elegendő, hogy Nagy Dániel páratlan fordulókban általában rúg egy akkora gólt, amiről a következő páratlan fordulóig jól eső zsibbadtsággal beszélnek a Vidi szurkerek. Megvolt most is, ráadásul a következő páratlan forduló majd az első lesz, úgyhogy most az Eb végéig van téma a Crash Caféban.

Győr—Vasas 2-1
„Most igazságtalan arcát mutatta a futball” — idézzük, nem Avram Grantot a szerdai kapufák után, hanem M. Gézát a vasárnapi katyvaszt követően, amit ő futballnak látott. Csapatában (mellyel a gonosz sors a bolondját járatta) hemzsegtek a 4-es és 5-ös osztályzatok, ami akkor is sokat mondó, ha az NS kalkulálta őket, és amúgy a győriek sem a 8-asokkal barátkoztak. Bajzát persze újfent betalált, ami az utópisztikus és a megmagyarázhatatlan határmezsgyéjén imbolygó faktum, de a hős Józsi lett, aki a 90. percben látta jónak eldönteni a meccset.
Talán, ha egy Németh Krisztián játszik, akkor az egyik csapat gólokkal nyer a Németh nélküli ellen.

Újpest—Diósgyőr 2-2
Vágó Attila alázott egy helyeset az újpestieken, amikor meccs végi nyilatkozatában közölte, hogy előzetesen sokkal gyengébb Újpestet várt. Kell-e részleteznünk, hogy ha a legsportszerűbb edzőnk szájából egy ilyen félmondat esik ki, akkor valójában mit is gondolhat a liga en-bloc a lilákról? A tervszerű csapatépítés, a posztokra való körültekintő igazolás mindenesetre meghozta az eredményét Újpesten. Hogy a vártat-e?
Simont már előző héten elparentáltuk, ezért most nem foglalkozunk azzal, hogy Sallóival mutatkozik közös fotón az NS-ben. „Félbréking”: Vaskó nem kívánja magát Bristolban tovább blamálni. Most még ugyan külföldi ajánlatokban hisz, nem csodálnánk, ha ő lenne a következő tökéletes újpesti fogás, mivel Németh Krisztián nem nagyon eladó. Sok sikert hozzá.

Nyíregyháza—Honvéd 3-0
Révész Attila szerint csapata játéka nem volt elfogadható. Révész Attila csapata három gólt lőtt, viszont egyet sem kapott. Csak a teljes napfogyatkozás gyakorisága vetekedhet a magyar fociönkritika fölbukkanási rátájával — most van megint nyolcvan évünk a következőig… Sebaj, a Szpari szíve nem esett meg a röhej kategóriában favorittá emelkedő Honvédon, és elfogadhatatlan játékával kicsipkézte a kispestieket. Heminek lesz dolga bőven a nyáron, ám ha ügyesen boltol, akkor néhány szerencsétlen dongalábút átirányít a Vasashoz, sőt az Újpesthez, hadd mételyezzék a riválisokat.

Tatabánya—Kaposvár 2-6
A Paks után a Rákóczi is féltucattal pipálta ki a tatabányaiak jelentette lábtörlő magasságú akadályt, pedig nem is náluk játszik Németh Krisztián. Oláh Lóri & Co. állítólag tucatig is eljuthatott volna, de a Szőnyi úti katlanban megremegtek a térdek… Hogy Mátyusnak miért pont ez a meccs jutott eszébe, amikor élőben akart derbit nézni, az nagyobb rejtély, mint egy Bermuda háromszögben kanalakat hajlító klón-Geller. A Bányász továbbra is a Honvéd ellen aratott egyetlen győzelemmel büszkélkedhet, amely gárdát a következő hétvégén akár újra megcsípheti. Kaposváron pedig nagy para van, hány játékost tudnak megtartani. S ha problémának mindez nem volna elég, állítólag Pruki is fölcsatolta távolbalátó szemcsijét, melyen át az egyéb lehetőségeket kémleli…

REAC—MTK 0-3
Megcsinálták, amiről mindenki tudta, hogy nem fogják megcsinálni. Illetve néhány héttel ezelőtt tudta mindenki. Most meg már azt tudta az egész ország, hogy az Aczéllal kitüntetett REAC képtelen lesz az utolsó fordulóig tolni a bajnokavatást. Garami és Domonyai mellett, Lambulics volt az az ember, aki egész évben kitartóan hajtogatta, hogy márpedig a MTK aranyérmes AKAR lenni, hiszen ő személy szerint nem lesz még egyszer ennyire közel a veretesen hangzó magyar bajnoki címhez. Igazat szólt, védő létére hat góllal irritálta az ellenfél kapusait, s ebből ötöt a kék-fehérek számára mindig kritikus tavaszi periódusban szerzett. Viva Mladen, gondolhatja most minden Hungária körúti drukker, miközben ritmusosan mondogatja: huszonharmadszor is magyar bajnok, huszonharmadszor is magyar bajnok… Gratulálunk mi is, mert ha abban nem is vagyunk biztosak, hogy a fiatalnak hangoztatott gárda megérdemelte a címet, az hóttuti, hogy más még ennyire se szolgált rá az aranyra. Ráadásul, ők adták a világnak Németh Krisztiánt!!!

Sopron—Zalaegerszeg 0-3
Nagy Mihálynak most kijött a lépés, de a prémium már a kutyáké.