Egervári mester egy müncheni nyugdíjas bájával tolja a győri futball szekerét. Kőmosott farmerje kellemesen harmonizál finom szabású ingével; amikor a játékosügynök tenyerébe csap, egy igazi európai polgár köt üzletet. De mint minden úriember, aki a berlini falon innen látta meg a napvilágot ő is behozhatatlan hátránnyal küzd, ami frusztrálja döntéseiben, és meggátolja, hogy a tehetsége szerinti legjobbat nyújtsa. Kényszeresen másolja a trendet. Pechjére, amire a magyar gyerek hozzáláthat a koppintáshoz, az eredeti már régen valami teljesen más.
Pedig Egervári a magyar futball egyik ténylegesen kvalifikált szereplője, sajnos amikor próbajátékra érkezik három kabinos, és egy papucsmosó valamelyiküket biztosan leigazolja. Csak a biztonság kedvéért. Az európai futball egyik legfőbb jellemzője a számolatlan mennyiségű légiós; a kultúrák keveredése összességében fejlődést eredményezett, vagyis ha mi is megnyitjuk a kaput a tehenészek előtt, akkor a mi focinkban is ugyanazok a pozitív folyamatok játszódnak le, mint nyugaton – mondogatta évekig. Kellemes a modora, az átlagfickó inkább hisz neki, mint az öltönyhöz aranyláncot húzó Pintér Attilának.
Egervári legutóbbi nyilatkozata ezzel szemben a magyar edzőhagyományokhoz méltatlanul tartalmasra sikeredett. Öntudatlanul felrúgta a status quot, miszerint nem bíráljuk a nagy egészet, mert ha megteszed, mehetsz vissza a balettbe ugrálni. Egervári kimondta, a bohócligába érkező külföldiek feleslegesek.
- Szinte nincs is jó példa előttem – válaszolta a légiósok alkalmazását firtató kérdésre. A menedzserek összeállítják pártfogoltjuk DVD-jét, aki digitálisan nagyon jó, a hátsó füvesen már kevésbé.
Ritka pillanat, de jár a mesternek a piros címkés Éva Vermuth. Az elmúlt tíz évben nem járt itt külföldi, akitől sokat tanulhattunk volna. Egyedül a lemaradás miatti félelem viszi rá a vezetőket, hogy feleslegesen szórják a pénzt. „A többiek már vettek három afrikait, kiröhögnek a szurkolók, ha nem csinálunk valamit Sanyikám!”
Így érkezett ebben a szezonban Mario Bicak. A transfermarkt.de 300 ezer euróra taksálja az értékét, pályára lépett már a szlovák válogatottban; értelemszerűen, ha lenne még terve a futballpályán, messze elkerülné a bohócligát.
Az MTK példáját, és az ide merészkedő külföldiek képességeit látva mennyi időnek kell eltelnie, hogy légiós stopot rendeljünk el? A válasz előtt vegyük figyelembe, hogy az edzőbizottság vezetőjének véleménye szerint esélytelenek vagyunk épkézláb, kész játékost igazolni.