Három pályán is elszakadt a cérna a sporik szakértelmét látva. Bede főhóhérra számítottunk, a nyíregyházi tulaj-edző Révész kifakadására is, de hogy Détári Döme nem a bírókat hibáztatta az furcsa. A harmadik kérdéses eset természetesen a ZTE meccsén volt, de egyelőre nem egyértelmű, hogy Supka a szögletzászlóra, vagy a bíróra gondolt, amikor a pálya tartozékáról beszélt.
Az ősz felénél bajnok az Újpest.

Debrecen—Haladás 2-2
Bede Ferenc játékvezetőről már korábban tudtuk, hogy magasugró nőkre emlékeztető mozgása mögött valami gyerekkori trauma áll, amit a bohócligában rekedt talentumokon tölt ki. Pozitívumként megemlíthető, hogy egyik csapattal sem kivételez. A népsport a mérkőzést és Bedét is négyes osztályzattal jutalmazta; előbbit ötös, utóbbit tízes skálán.

MTK—Győr 1-1
A félidőben csatlakoztunk be a mérkőzés közvetítésébe. Ekkora már Kovács Zoltán góljával vezetést szerzett a Győr, Hrepka pedig újra a cserepadon találta magát. A fiatal csatár neve mellől lassan eltűnik az érthetetlen hullámvölgy, ami felvált a szomorú valóság. Ennyit tud. A második félidő maga volt a pokol. Kár, hogy már nem lopjuk a tévét.

Honvéd—Videoton 1-2
Kár, hogy már nem lógunk be meccsekre, mert így elkerülhettük volna ezt az egészet. Egy féltégla súlyú tárgy zuhant a halántékunkra a harmincadik perc táján, amikor Vincze Csocsó jobbról ballal próbálta beadni a labdát. Videó nincs, ezért kénytelenek vagyunk elmesélni az esetet. Csocsó kapott egy parádés labdát a jobbszélen az alapvonaltól mintegy 12 méterre, mielőtt először ért volna labdába a bal lábával volt nagyjából három méter előnye. Amikor másodszor, még kettő, a harmadik érintésnél maradt egy, negyedikre szerelték. Fél óra múlva felhangzott az első Pölöskeit Supkához hasonlító kiáltás. Pedig nemrég még ők voltak a bravúrcsapat.

REAC—Újpest 1-3
Ilyen, amikor nem figyelünk oda az újpestiekre. Időnként lehetetlen mód pattan be a labda Rajcziról, aztán parádés meccsen verik a Kecskemétet, Szentes Lézer pedig aprólékos munkával a táblázat élére repíti őket. Ha egyszer valaki definiálni mit is jelent egy futballedző esetében az aprólékos munka…
A lilákra, az MTK-val ellentétben innentől figyelni kell, jelen állás szerint a Tisza, Rajczi, Kabát, Foxi, Bori támadószekciónál nincs erősebb itthon.

Kecskemét—Siófok 3-0
A siófoki labdaművészek egy borongós késő nyári estén úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak a tatabányaiak tavaly őszi „csodájának” lekopírozásával: egyetlen győzelemmel állni félidőben. Ezt gyorsan meg is szerezték az első fordulóban, s azóta már csak a kapott gólokat kell számolgatniuk, mert a lőtteket elég nehéz volna. Döme nyilvánvalóan még több munkával fenyegeti játékosait, meg a csapat szurkolóit, akik jól tudják, hogy ez egyre méretesebb zakókat fog jelenteni kedvenceiknek. Eközben a Kecskemét már a hatodik helyen tanyázik. Vajon hol lennének, ha a kezdetben ellenük szőtt összeesküvés nem sikeredik olyan tökéletesre? Ne felejtkezzünk el Montvairól sem, aki csatár létére góllövésbe kezdett, és ilyenkor általában nem szokta könnyen abbahagyni.

Rákóczi—Nyíregyháza 1-0
Hosszú böjt (nem Böjte!) ért véget Kaposváron, hisz mióta az MTK-t fölpofozták a Prukner-fiúk, a győzelmek kínosan elkerülték őket. Miután a támadók vagy eligazoltak, vagy lerobbantak, a győztes gólt Zahorecz volt kénytelen megszerezni, nem büntetőből. Merthogy azt meg precízen fölébombázta. A játékvezető állítólag nem állt a helyzet magaslatán, amit jogtalan tizenegyessel, és érthetetlen piros lapokkal igyekezett bizonyítani. És hogy sikerrel, azt Révész klubmenedzser és kistulajdonos idegrendszere jelezte. A Szpari mindenese hét közben még optimizmustól dagadó interjúban fejtette ki idehaza egyedülálló misszióját, a meccs után azonban közölte, hogy vélhetően örökre hátat fordít a futballnak. A hirtelen metamorfózishoz elég volt egy Király Krisztián.

Diósgyőr—Zalaegerszeg 2-1
Valószínűleg Miskolcon sem volt minden rendben a játékvezetéssel. Legalábbis erre következtetünk Supka (egyébként vesztes) tréner rejtélyes elszólásából: „Aki itt volt, láthatta: a pálya tartozékaival nem tudtuk felvenni versenyt”. Ettől persze még lehet, hogy nem Szabó bíró volt a ludas, hanem a szögletzászló futotta le minduntalan a kapu felé robogó Meyét, vagy a tizenhatos vonala gáncsolta el több alkalommal is a kitörni szándékozó Hajdút. Azért kérdéses, hogy ezt az elméletet Nagy Ferenc klubvezető is megeszi-e. A diósgyőri sikernek köszönhetően Vágó mester még egy hétig mindenképpen vezetőedzőnek vallhatja magát, aztán majd meglátjuk, Honma tartósan gólképes marad-e.

Vasas—Paks 5-0
Ahogy az a hétközi eseményekből (gond van a főtámogatóval Angyalföldön) sejthető volt, a Paks megkapja a magáét a Fáy utcában. Azt azért kevesen hitték, hogy mindjárt ötször is, nulla ellenében (vagyis Paripovics nem lőtt öngólt). Ha ehhez még hozzátesszük, hogy Tóth András legszebb napjaira emlékeztetően, már a harmadik percben begyűjtötte piros lapját, akkor különösen érdekesnek tűnik az eredmény. Emiatt különösképp nem tudjuk elfelejteni az U21-esek botrányát, akik szintén egy órán át voltak kevesebben aktuális ellenfelüknél, de az öt nullás győzelem helyett nyolcat kaptak. Oké, Gojko Kacsar nem egy Báló.