Maróti Béci az Újpest ellen elkövetett bűntettével háromezer torokból szakította fel az „ahhh, Maróti” sóhajt. Hős úr a gólvonalon állva, pipiskedő mozdulattal, egy a levegőben majdnem megálló labdát stukkolt a saját kapujába. Mozdulata videón.
Az elején egyébként mindenki bukott, így a Haladás már második, a Vasas harmadik. Erwin Koeman személyesen látta Bajzátot és Tökölit. A válogatottért aggódóknak csak annyit, egyikük sem szerzett gólt.

Kecskemét—Debrecen 3-0
A forduló legnagyobb meglepetése született meg egy olyan mérkőzésen, ahol a hazaiak mindössze három légióst küldtek kezdőként a pályára, és később is csak egy Alempijevicset cseréltek be. A Loki bizonyára a szerb haderőre készült föl, és a taktikai húzáson annyira megdöbbent, hogy elfelejtett gólt rúgni, kapni viszont hármat is sikerült. Oláh Lóri mostanában már gólkirályi címről ábrándozott, viszont két kapufa még nem egy gól. Majd megtanulja ő is. Montvai pedig tényleg lassacskán belelendül, ahogy ez nála már hagyomány.

Vasas—Zalaegerszeg 3-1
A mérkőzésen örökre rajtaragad a címke, miszerint ez volt a Rudi bácsi előtti méltó tisztelgés. Hogy a mai bohócligában érdemes-e egyáltalán a „méltó” jelzőt használni egy legenda kapcsán, erősen kétséges, de az tény, hogy a piros-kékek simán leverték a zalaiakat. És a Fáy utcában már ennek is örülni kell az elmúlt évek kínjai után, arról nem is beszélve, hogy vajon mikor lehettek utoljára ötezren a nézőtéren… Azt is kezdjük megérteni, hogy Mészöly Géza miért tartja legkomolyabb edzői kihívásának azt, hogy megakadályozza Dobrics belassulását, ami törvényszerűen szokott bekövetkezni a kicsit is jobb légiósok esetében. Dobriccsal valóban más ez a csapat. Supkáék meg előbb-utóbb a REAC-cal, DVTK-val és a Honvéddal fognak gyilkos harcban állni a bennmaradásért.

Rákóczi—Siófok 1-0
Milinte Árpi nem biztos, hogy jó csapatot választott, amikor elmenekült a kaposvári bizonytalanság elől. Sőt, ha marad, valószínűleg még akkor is jobban jár. Így csak az a kétes siker jut neki, hogy általában csapata legjobbja lehet (kivéve, amikor négyet-ötöt kap), ami egy reménybeli kiesőnél pici öröm. Mint, ahogy pici öröm manapság Dömének lenni is. A vicces nyilatkozatairól is ismert edző, legutóbb már játékosai szánalmára apellált („sajnos sok játékosom nem tudja, milyen nehéz helyzetben vagyok”), ami egyrészt a vég, másrészt a fiúkból nem csak a futballtudás, hanem az empátia is hiányzik. Mi azért mégis drukkolunk Détárinak, mert hétről-hétre nagyon várjuk kreatív megmondásait. Ja, a gólszerző Bozsovics volt, gratulálunk neki.

Honvéd—Újpest 1-1
Maróti Béla nem biztos, hogy jó csapatot választott, amikor elmenekült a kaposvári bizonytalanság elől. Sőt, ha marad, valószínűleg még akkor is jobban jár. Somogyban legalább szerették őt, Kispesten inkább nem. S talán érthető is a Honvéd szurkolók érzelme (utálata, konkrétan), amikor Béla pazar öngóllal segíti az újpestieket az egy ponthoz. Pedig az első félidőben jobb volt a hazai műegylet, egészen addig, amíg Maróti a fejelés mellett nem döntött. Cutuk a meccs elején megsérült, már akkor sejthető volt, hogy a liláknak gondjai lesznek védekezésben, meg támadásban is. Mijadinoszki balbekk ugyanis elöl még nem képes pótolni a középhátvédet…

Diósgyőr—Fehérvár 0-1
Érdekes egy pályaedző ez a Benczés Miklós. Vagy inkább lojális? Mindenesetre elmesélte, hogy számára bizony kényelmetlen feladat volt Vágó Attila helyett beugrani, mivel előzőleg a segítője volt, most meg neki kéne a sírján táncolnia. Hát, nem is sikerült. Bár a sportlap szerint a miskolciak a második félidőben négy-öt csatárral rohamoztak, ez csak annyira volt jó, hogy a Vidi kedvére kontrázgatva ezer százalékos ziccereket baltázzon el. A meccs legjobbja mégis a fehérvári kapus lett. Na, itt tegyen az ember igazságot… Az NS közben továbbra is a piros-kékek délszláv légiósain kacag, Varga mester kénytelen lesz megint odahatni.

Paks—Győr 2-1
A derbi legfontosabb eseménye értelemszerűen a lelátón zajlott. Erwin Koeman legendásan csatárérzékeny szemével megtekintette a találkozót. Mi most nagyon örülünk, hogy mind Tököli, mind Bajzát visszafogott volt, mert szomorú momentuma volna az albánok elleni meccsnek bármelyikük pályára küldése… A Paks egy nehéz szériát zárt le azzal, hogy Éger a 90. percben értékesítette aznapi második büntetőjét is, ezzel egyszersmind Egervár Sanyi bácsit csak egy enyhe „játékvezetőzésre” sarkallva. Bezzeg, ha Szivics csapata ellen ment volna a két tizi, lett volna olyan szájkarate, hogy akár egy dupla poszt is születhetett volna itt, a Labdabiztoson.

REAC – Haladás 1-2
Az elmúlt héten láttuk a Fradi ellen a Haladást, poszt egyetlen okból nem született a viszonylag harcos meccs után, a hosszú hétvégékén orvosilag el vagyunk tiltva a számítógéptől. Utólag kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a Hali jó, ráadásul meglepő cserékre képes. Például Tóth Norbit elég a kilencedik fordulóban először betenni a kezdőbe, hogy létrejöhessen egy mini Fradi-Újpest, amikor a Lisztes tonzúráján megcsillanó fény tükröződik Norbi magasodó homlokán. Biztos van, aki még emlékszik, hogy tavaly Sándor Tamást választották a legjobban irányító bohócnak, idén ez a kieső REAC-ból sikerülhet Lisztesnek.

MTK – Nyíregyháza 1-2
Sabin Cosmin Goia, a Nyíregyháza belső védője eddig méltatlanul kevés figyelmet kapott tőlünk, pedig egy igazán tanulságos történet után lehetett az MTK elleni meccs legjobbja. Két héttel ezelőtt annyira elszorította a fizetési sapka a nyírségi vezetők homloklebenyét, hogy elküldték a légióst. Eddig semmi új. Tíz nappal ezelőtt azonban sérülések miatt elfogyott a csapat a védelemben, így égető szükség lett egy átjátszhatatlan figurára. Az éppen az albérletét pakoló Goiára esett a választás, aki egy árnyalattal csökkentett fizetéséért ott folytatja, ahol abbahagyta. Az új Goia érában a csapat 3-0-ra verte a Honvédot, és 2-1-re az MTK-t. Ötödik a Nyíregyháza.