1. A Honvéd sikeresen lekopírozta az Újpest augusztusi főhibáját: játékosai egyszerűen nem hitték el, hogy a Fáy utcában ki lehet kapni. Annyira belemélyedtek saját nagyságukba, hogy a második félidőnek kénytelenek voltak 0-3-ról nekifutni. És bár a Vasas szünet után mindent elkövetett, hogy szorosabbá tegye a mérkőzést, a kispestiek megelégedtek a nulla ponttal, amire rá is szolgáltak…

2. Rabóczki folyamatosan képes igazolni, hogy Hollandiában miért kellett a tartalékban porosodnia. Alapvetően jó indulatúak vagyunk, de a három gólból kettőben fel tudjuk fedezni Balázs felelősségét.

3. Akkor a két kapus közti különbség döntött? Nem feltétlen. Németh Gábor ugyan jó napot és több ziccert fogott ki, az egész csapatról süt, hogy a túlélésért küzd. Ami magyar klubról lévén szó azért meglepő, mert nem párosul görcsösséggel.

4. B. Tóth Balázs pár hónappal ezelőtt utcahosszal vezette a piros-kékek átadólistáját. Akkor valami történt a kis fejében, mert elhatározta, hogy kipróbálja, milyen érzés focistának lenni. A lötyögés után futással kísérletezett, labdatörés helyett labdarúgásra törekedett. Mészöly értékelte a szárnyaló mentalitást, és megkímélte játékosát a kirúgástól. A Honvéd ellen két remek gólpasszt, és egy gólt jegyzett, az angyalföldiek legjobbja volt.

5. A meccs legfurcsább hozadéka, hogy Tóth András hamarabb szerzett gólt, mint sárgát. Mert azt meg nem is. Paripovics ellenben alattomos térdre csúszásokkal múlatta az időt, amikor nem próbált éppen gólpasszal kedveskedni Abassnak. Sárgát ő sem kapott.

6. Kapott viszont Piller, aki a legszebb Molnár Zoltán-i hagyományokat ápolva becserélése után 13 perccel a második lapra is rászolgált. Mondhatjuk, villámlátogatást tett a gyepen.

7. B. Tóthon és Pilleren kívül még valakinek biztos emlékezetes marad a derbi: Hercegfalvi élete gólját lőtte. Ha jövő héten nem akar mesterötössel előjönni, akkor talán egy azonnali visszavonulás volna a követendő magatartás, azzal egyből legendává válna.