Talán mindenki emlékszik rá, hogy 2006. október 11-én gyakorlatilag véget ért a Bozsik-Döme tandem által fémjelzett éra a magyar válogatott történelmében. Ezt a már amúgy sem túl szép időszakot követte Várhidi „márpedig én elvtelenül fiatalítok” Péter időszaka melyre a következő volt a jellemező: voltak játékosok, akiket a közönség és önmaguk is válogatottba követelt (Huszti, Koman), voltak olyanok, akiket a Népnemzeti sport szeretett volna újra a válogatottba tenni (Dárdai), és voltak a Várhidi-csibék akik gyakorlatilag a semmiből a magyar válogatott alapemberi lettek. Majd ahogyan a nép Petije ment világmegváltó útjára az U21-es csapathoz (0-8), ő róluk is egyre kevesebbet hallottunk. Nos ez fog most megváltozni. Utána jártam mi történt Balogh Béciékkel mostanában.
A Várhidi-féle válogatott egyik sarkalatos kérdése a kapus kérdés volt. Mint azt, ahogy a „100 tipp kezdő szövetségi kapitányoknak” című könyv is mondja: „1. Végy egy jó kapust”. Péter pedig nem akarta elrontani már az 1. pontnál, így felmérte a választékot: Ugye ott volt Fülöp Marci, aki a Mészöly által vezetett vének tanácsa szerint fiatal és tapasztalatlan volt, lett volna még ugye a Mackóalsó Gábor, de ő a Norvégok ellen a mackóból valahogyan lepkét varázsolt és kikerült a bűvkörből. Babos már elégedetten köphetett volna a kesztyűjébe mondván: „Há-Há végre eljött az én időm…”, de Péter a fiatalítás jegyében úgy döntött, hogy a válogatott első számú kapusa az akkor 36 éves Végh Zoltán lesz. Ez a döntés pedig egy olyan lavinát indított el az itthoni kapus társadalomban, hogy még Balajcza Szabi is nyugodtan követelhette magát a válogatottba. Végh azóta egyébként bajnok lett a felnőttek között az MTK ifi-vel, idén pedig az ifi 2 B-vel magyar középcsapat tagjának mondhatja magát. A válogatottban remélhetőleg soha többé nem látjuk, viszont örök emlék marad róla a Norvégok elleni 0-4 során bekapott első gólja…

Csizmadia Csaba következik a felsorolásban, aki egy igazi Várhidi-csibe. Nála debütált és Petya kezei alatt játszotta az eddigi utolsó válogatott meccsét is. Ő az, aki Korvig Ákos kollégájával együtt tovább vitte a magyar focisták pozitív hírét a világban. Kettőjüket egyszerre rúgták ki az osztrák Mattersburg csapatából, ez bravúr volt a javából. Csaba ezek után oda menekült ahol legtöbb haverja van a Várhidi csapatból: serie B. A válogatottba való visszatérése addig nem lehet aktuális, amíg Bodnár Boci úgy játszik, hogy a Celtic is figyeli, vagy Szélesi hoz egy alibi minimumot.
Balogh Bécus volt a szurkulók által egyik legkevésbé elfogadott egyed az akkori válogatottban. Lassú, ügyetlen, tapasztalatlan. Ezek voltak a leggyakrabban hallott jelzők mikor róla volt szó. Hibái mellett akkor foglalkozott vele a média általában, mikor az éppen aktuális szerződését nem volt hajlandó meghosszabbítani az MTK-nál. Most 1 éves kölcsönben van a spanyol B ligás Real Murciánál. Talán néhány év múlva lehet belőle egy Tímár szintű Juhász pótlék a válogatottnál, és addigra talán elfelejtjük neki mindazt a fájdalmat, amit játékával okozott Várhidi idején.
Vass Ádám helyzete annyiban eltér fentebb említett úriemberekétől, hogy őt hibái és tapasztalatlansága ellenére is megszerette a közönség, és Erwin Koeman is számolt vele még kapitánykodása kezdetén. Gyorsnak gyors, lát a pályán, ellenben alacsony és szőke kisfiús arca nem kelti azt a félelmet a csatárokban mintha mondjuk Gravesennel vagy Tóth Balázzsal állnának szemben. Tavaly sérülések is hátráltatták és egyébként sem mindig fért be a Brescia kezdőjébe, de a még most is csak 21 éves focistában benne van az a potenciál, hogy Dárdai Palit feledtető középpályása legyen a magyar válogatottnak.
Következik mindenki Tőzsér Danija. A meg nem értett zseni, akinek ballába, ha elsül, akkor bizony még Beckham is azt mondja: „fiatal koromban én is tudtam ilyeneket”. Apró üröm az örömben, hogy Tőzsér lába olyan nagyon ritkán sült el, hogy szinte soha. Várhidi mester azért játszatta, bízott benne, de az esetek többségében nem sikerült meghálálnia a bizalmat, ezt persze annak is be lehet tudni, hogy adottságai alapján talán nem védekező középpályásként lett volna a leghasznosabb a válogatott számára. Manapság Danika a belga élvonalbeli Genk csapatában játszik, és 88-as mezszáma, valamint szőke üstöke miatt a belga lapok nagyon csúnya dolgot feltételeztek róla. Bennfentesek azonban tudni vélik, hogy Tőzsér nem a nemzeti szocialistákkal rokonszenvez a mezszámával, hanem a Helly Hansen ruhagyár titkos reklám bábúja.
Belgium után egy éles kanyarral visszatérünk az olasz B ligába és Feczesin Robira vetünk egy pillantást. Ő az aki az Újpest fanok legújabb kedvence lehetett volna, de aztán egy zavaros ügy végén Sopronban kötött ki. Innen fújta tovább a szél Itáliába, ahol Vass Ádám csapattársa a Bresciában. Az olaszok ellen rúgott gólja után lett alapember a nemzeti 11-ben. Várhidi bukása után ő is kikerült a csapatból, de az Észak-írek ellen ismét pályára léphetett a válogatottban. Talán ha sikerülne egy holland vagy belga középcsapathoz szerződnie, akkor újra pályára léphetne a nemzet legjobbjai között, addig is marad az olaszok ellen rúgott gólja emléknek:
Feczesin után mindenképpen meg kell említeni a Várhidi-válogatott ultimate csatárát: Priskin Tamást. Ő az, aki a nemzeti csapatban egymás után 5 meccsen eredményes tudott lenni, ami azért nem kis dolog mert erre előtte csak Puskás Ferenc, és Bene Ferenc volt képes. Viszont a magyar betegség őt is elkapta: a kezdeti jó játék után klubjában és válogatottban is elszürkült, amíg azonban Angliában volt alternatívája, addig a magyar válogatottban, ha esett, ha fújt Priskin Tomi a pályán volt. Ennek a Koeman rezsim gyorsan véget vetett: legutóbb a nyáron Montenegro ellen léphetett pályára legjobbjaink között. A mellőzés feltehetőleg jó hatással volt rá, hiszen az idei évet elég jól kezdte: 5 meccs 5 gól, köztük egy átemelős a Chelsea ellen. Ezzel a statisztikával elérte azt, hogy a Népnemzeti sporttól kezdve a szurkolókig mindenki mondogassa, csak jobb lenne ez a Tamás gyerek, mint az agyoniskolázott Sanyika. A bő keretbe már bekerült Izrael ellen is, és ha ilyen ütemben termeli a gólokat továbbra is, akkor, jaj, az albán védelemnek…
Végezetül pedig álljon itt egy ellentétes történet, ami szerintem Várhidi Péter legnagyobb bűntette volt a magyar foci ellen: Koman Vladimir be nem válogatása. Nem szeretnék hosszan belemenni az okok keresésébe ezért csak annyit kérdeznék ha Filkor befért a keretbe az Inter primaveraból akkor Koman a Sampdoria felnőtt csapatának a kispadjáról miért nem? Ha Ferenczi Pistának járt egy lehetőség a bizonyításra, akkor Komannak miért nem?