Áprilisban elindítottunk egy rovatot, ami sajnos hamar elhalt, lévén basztunk elfelejtettünk kimenni további alsóbb osztályú meccsekre. Fél év nagy idő, épp elég, hogy megtörjön a jég. Az eredeti terv igazából egy augusztus végi ESMTK-Soroksár dél-pesti rangadó lett volna, de bokros balatoni teendőink miatt elhúzódott szeptemberre a kimenetel. Módosított tervünk Buda két reprezentánsa, az egykor NB1-es Budafok és az évtizedekig második ligás Pénzügyőr találkozója lett. Jelenleg mindkét gárda az NB3 Duna-csoportjában várja sorsa jobbra fordulását. Kellemes szombat délutáni szórakozásnak ígérkezett.
A budafoki pálya még egy pestinek is kint van a picsában, ha szabad így kifejezni magam. A Promontor utca, pedig még azon is túl van. Hasznos társunk a nagyvárosi létben, a BKV útvonaltervezője szerint következőképp juthatunk ki a belvárosból Budafokra: 47-es villamossal végállomásig (Budafok VÁ.), majd onnan a 141-es busszal (vigyázat, hétvégente fél óránként jár!) négy megálló. Ha nem rontottuk el (mint én), akkor két perc kellemes séta vár még ránk az egykori sváb környék tündéri házai között. Ha elrontottuk (mint én), akkor negyed óra, és dombnak fölfelé.
A stadion csinos, az elmúlt években lett felújítva. Átlépve a két háború közötti sváb építészet hangulatát árasztó főbejáraton (diákjegy 300, felnőtt 500) egy sövényes sétányon keresztül tudjuk megközelíteni a centerpályát. Megívelve az egészet, a bal kapu mögött jutunk ki a főlelátóra. Mögöttünk műfüves (MTK-sok és BLASZ-játékosok ismerhetik), és egy betonos teniszpálya. Büfé sajnos nincs, de a bejárat előtti kisbolt minden igényünket kielégíti, valamint a sporttelepen is van egy kocsmánál egy klasszissal jobb hely, viszont onnan nem tudjuk kivinni sörünk a pályáig. (Addig-addig kérleltem a kedves pultoslányt, míg előkotort valahonnan egy műanyag poharat, így oldva meg a problémát. A csapolt Tuborg 4 decije 390, a dobozos Dreher 270.)
A Budafoki MTE:
Sajnos a google nem adott találatot egyesületi honlapra, amin be kell valljam igen meglepődtem. Így csak kútfúből rángathatok elő néhány adatot. A Budafok az 1926-os profi-amatőr szétválasztás idején alapította meg profi csapatát, amellyel egy időben stabilan szerepelt az első osztályban. Legjobb helyezése az 1938/39-es bajnokságban elért hetedik hely volt. A későbbiekben főleg a másodosztályban viaskodott ellenfeleivel, mint tipikus pesti nevelőegyesület. Bohócligás karrierje előtt, illetve alatt (elfekvőként), játszott itt: Esterházy Márton, Mezey György, Noskó Ernő, Pintér Attila, Verebes József és az Aranycsapatból ismert Zakariás József.
A Pénzügyőr SE:
A Pénzügyőrről talán mindenkinek a (kis)Bozsik jut eszébe. Egykori szövetségi kapitányunk és zalaegerszegi sikeredzőnk itt töltötte karrierje nagy részét. (A képre kattintva nagyban is látható, még völleri bajusszal.) Az egyesület azonban veretesebb múlttal bír, mint egy fő szövetségi kapitány. Az ötvenes években az NB2 Közép-(majd Keleti-)csoportjának egyik élcsapataként, rendszeresen a közvetlen élmezőny mögött végez. A hatvanas évek eleje ingajárat volt a másod-harmad vonal között, az évtized végén azonban addigi történetük egyik legnagyobb sikereként, a kétcsoportos NB2 keleti felében szereznek ezüst érmet. (Az átszervezések miatt, ez a harmadik vonalat jelentette, a másodikba a következő évi aranyérmes csapat jutott már fel.) A hetvenes évek újra ingadozó teljesítménye után, a nyolcvanasban ismét stabil NB2-es középcsapat a PSE. Megjegyzendő, hogy Pasaréti úti sporttelepe egy valóságos gyöngyszem a budapesti kiscsapatok pályái között (ide sorolom még továbbá a III. kerület Hévízi úti stadionját, az ESMTK-pályát, és a most meglátogatott budafokit).
A meccsről:
A délután három órás kezdés, minden, csak nem szurkolóbarát. Így történhetett meg, hogy - mint azt korábban említettem - csúnyán benéztem a buszmegállót (ennyit a gépies navigációs rendszerrel felszerelt mobiltelefonokról), és csak az első félidő közepére értem ki. Ahogy hallottam a lelátón ülőktől (lehettek kb. 150-200-an), egy budafoki kapufa kivételével, nem történt semmi érdemleges.
Gyorsan felmérve a terepet, elfoglaltam kényelmes állóhelyemet a közvetítőfülkék(?) árnyékában, egy sárga kukás oszlopnak támaszkodva. Valamivel több, mint tíz éve múlt, hogy utoljára itt jártam, nem is emlékeztem, mennyire kulturáltak a körülmények. (Akkor Váczi Zoli első Honvéd-mezes edzőmeccsére látogattunk ki, amolyan igazi káeruópai focira kiéhezetten.) A közönség kétharmad-egyharmad arányban szurkolt a hazaiaknak, jó látni, hogy Észak-Budáról is ennyien rándulnak át egy harmadosztályú meccsre. Hiába, a presztízs, az presztízs.
A meccsről igazán jót elmondani nem lehet, az osztálynak megfelelő rugdalódzás folyt a pályán, korrektül megfűszerezve labdakezelési, helyezkedési és taktikai hibák tömkelegével. Őszinte leszek: nem is vártam többet, hisz ha lenne értelme, akkor nem külföldről, hanem az alsóbb ligákból szemezgetnének élcsapataink.
A második félidő rövid összefoglalója:
50. perc: Tomi (Budafok) rúg hatalmas keresztlécet 25-ről, az tizenhatostól kicsit az alapvonal felé lehelyezett labdából.
53. perc: Ígéretes budafoki helyzet. Szabadrúgás a tizenhatoson picit kívülről, majdnem szemben a kapuval. Csabi lagymatag gurítását könnyedén fogja a Pénzügyőr kapusa. (Fogta volna ezt bárki, aki képes másfél perc alatt lehajolni a cipőfűzőjéig.)
54. perc: Ezúttal Pénzügyőr szabadrúgás, nagyjából olyan szögből, ahonnan Tomi lécet rúgott. Az ötösre belőtt labda valószínűleg eltalálta volna a kaput, és komoly védésre kényszeríti a Budafok kapusát, ha a vendégek rettenetesen colos csatára nem kanalazza fölé. Hatalmas hiba. (Itt jegyzem meg, a mérkőzés helyzeteinek túlnyomó része pontrúgás utáni kavarodásból született, jelezve az egész színvonalát.)
60. perc: Az értő közönség. Egy budafoki csatár fekve marad a vendégek büntetőterületén belül, viszont sem csapata, sem a közben ellentámadásba rendülő Pénzügyőr játékosai nem rúgják ki a labdát az alapvonalon túlra. Erre játékosunk fogja magát, és önerőből vánszorog le a kapu mögé. Eddig rendben is volna, ez így megy minden stadionban. Ekkor azonban az értő közönség hirtelen ordibálásba kezd, hogy a hazaiak eggyel kevesebben vannak, miért hagyja ezt a bíró? Percekig tart az ordibálás és szegény taccsspori szidása. Kérdem én: miért?
62. perc: A BMTE védelme előrevág egy labdát, amit a Pénzügyőr kapusa ér el elsőként, de felszabadító rúgásából pont fejbe találja a hazaiak arrafelé kószáló támadóját, aki köszöni szépen, rástartol a szabad labdára, és kapura íveli. Egy védő tisztáz a gólvonalról.
70. perc: Második sárgáját kapja egy zöldmezes vendég, emberelőnybe kerül a Budafok. Mivel a szabadrúgást gólra váltják, szorul a hurok a vendégek nyakán. 1-0
85. perc: Lagymatag játék után, egy Pénzügyőr játékos szólóba kezd a felezővonalnál, majd harminc méteres labdavezetés után szépen emel a kapuba. 1-1
Összefoglalva:
Őrlődök, mikor ezeket a sorokat írom. Ajánljam, vagy ne ajánljam a budafoki pálya rendszeres, illetve eseti látogatását olvasóinknak? Tavasszal Erzsébetről csupa kellemes emlékkel távoztam, egyértelműen pozitív volt az összkép. Most azonban a büfé hiánya, a stadion messzesége, valamint a nézőtér relatív hangulattalansága, mind-mind olyan valami, ami nagyon nem kellene egy mérkőzéshez. Ha sikerülne a pálya nyugalmat árasztó környzetét megfelelően hasznosítani, akkor igazi hétvégi program lenne focibolond társaságoknak.
A hely hangulata: 3/5
Szurkolhatósági faktor: 2/5
Árak: 5/5 (jegyár) 0/5 (nincs igazi büfé)
2009.09.19. BMTE - Pénzügyőr 1-1 |