Sándor Gyuri ötven misiért a Videotoné! Esküszöm, ha beledöglünk sem találtunk volna erősebb kezdést egy cikknek. Nekem eddig Sándor György neve egyenlő volt a legjobb kortárs humoristáéval, akihez olyan felejthetetlen poénok fűződnek, mint a "Beethoven fiam, süket vagy?"-ot ordíbáló tesitanár alakja, vagy a Burdás szabásmintával, a Keleti pályaudvar előtt útbaigazítást kérő figura megformálása.
A mi Sándor Gyurink viszont nem az ex(majd újra)-Hócipős szakállas kisöreg, hanem - és itt tessenek megkapaszkodni - a Belgiumban egyedüliként elfogadhatót nyújtó újpesti fedezet. Azt kell mondjam, objektíve szemlélve ez nagyobb vicc, mint a másik csóka Szociális Mikulása, aki arra vetemedett, hogy a Rózsadomb lejtőin mindenkihez becsengetve ajándékokat lejmoljon.
A négyszeres válogatott kíválóság idén 14 meccsen szerepelt a Dózsában, ezeken egy gólt hozott össze. Korábban belekóstolt a légióséletbe is, ahonnan Black Lotus hatalmas bánatára visszasoroltatott futballmagyarnak, átadva ezzel nekem a róla cikkezés problémakörét. Bulgáriában Kabát Peti, Angliában pedig a Tímár-Halmosi-Buzsáky-tengely hírnevét próbálta öregbíteni. Hiába, van még ahol visszasírják őket, ha meglátják a fiatalabb generációt. Itthon megfordult még Győrben, ahová emlékeink szerint valami nézeteltérésből kifolyólag került (vagy került el onnan). Ez a rész azonban homályba vész, és felesleges is erőlködnünk rajta, majd egy kedves újpesti kommentelő úgyis helyretesz minket.
Az 50 milliós átigazolási ár azonban nem hagy nyugodni minket. A transfermarkt.de oldala annyira friss, hogy Sándort már a Videotonnál veszi számításba, piaci értékét pedig 300.000 euróra taksálja (napi árfolyamon ez 82 millió forint). Ha csak ezt nézzük, remek kis boltot kötöttek, egy nap alatt máris kerestek rajta 32 milliót. Hogy ezt a növekményt valaha képesek lesznek-e realizálni, az az erősen kérdőjeles kategóriába tartozik. Ha csak a Vidi első bajnoki címének megszerzése számít, és ez Garancsi úrnak minden pénzt megér, akkor lelke rajta, kockáztasson.
Egyébként Sándor magyar szinten nem rossz futballista. Ami inkább problémás, hogy ezt a mondatot betűről-betűre illik komolyan venni. Véleményünk szerint ugyanis egy újabb Illés Béla-jelenséggel állunk szemben. Sándor ugyan menne külföldre, de ott valahogy nem tud megragadni, itthon viszont túl jó. Kicsit olyan, mint a Haladás. Általában nem elsőosztályú, de nem is másod. Valahol a kettő között. Sándor ugyenez dettó. Itthon szinte bármeddig ellébecolhat, de valószínűleg sohasem tudjuk meg, hogy mire lenne képes ténylegesen/élesben. Vagy már tudjuk, és Mezey doktor téved.
Érdekesség hogy a belföldi átigazolási rekordot még megközelítenie sem sikerült a Sándor-féle transzfernek. Dárdai Pécsről a BVSC-be szerződése valamikor a kilencvenes évek közepén állítólag 30 millióba fájt a(z akkor épp pont Mezey mozgatta) közlekedésieknek. Inflációval felszorozva ez az összeg mai áron 88 millió forintnak felelne meg. Hasonlóan magas (állítólagos) pénzt fizettek még Varga Róbertért (Győrből Videotonba), ahol 70 millió környkén mozdultak számláról-számlára a forintok, és ugyanennyit utalt a Debrecen is Kouemaháért a Tatabányának. Ha fonákján kezeljük a jelenséget, akkor Hemi bá Zsolnaiért adott huszasa maga a kőkemény realitás. (Megjegyzés: ezek az összegek azok, amikről tudunk/hallottunk, és ki tudja, a háttérben lehet keményebb dolgok mennek, amikre cseppnyi rálátásunk sincs.)
