Mivel holnap Anglia-Magyarország és végre bemutatkozhat Egervári Sándor a válogatott élén, így kedd délután, a hétvégi bajnoki összefoglaló alig lehet érdekesebb egy Vasas-MTK tartalékmeccsnél - bármikor. Ígérjük, nem is lesz az, pedig volt itt mindenféle jóság. Nyolc kiállítás, zsidózás Kispesten, visszafogott Véber Gyuri-féle nyilatkozat, szolnoki bemutatkozás, Fradi és Videoton győzelem.

Tömören.

Pénteken Kaposvárott kezdtünk, egy mázlista, ön- és egygólos újpesti sikerrel. Sisa Tibor és csapata nem volt képes megismételni az egy héttel korábban Zalaegerszegen nyújtott játékot, a másik oldalon pedig Mészöly Géza egész pofás kis középcsapatot (vagy talán többet is) rakott össze a megmaradtakból és a tarcsit kinőttekből. (Kaposvár-Újpest 0-1)

Szombaton a Bozsik-stadionban kezdődött a futballnap, egy igazi rangadóval, Honvéd-MTK. Morales mester jócskán felforgatta a Vasastól három gólt benyaló védelmét, és vele együtt az egész csapatot, aminek a hazaiak részére szomorú következményét Cuerda néven anyakönyvezték egykor Spanyolországban. A daliás védő előbb a 9. percben Debrecenit hozza kellemetlen és kiállított helyzetbe, hogy Kanta büntetőjével egy gólos fórra tegyen szert az MTK, majd - úgy tűnik hagyományt teremtve - a második félidőt is piros lappal indítja, ezúttal önmagára értelmezve. Közben beáll Botis, aki tavaly ollózós gólt lőtt egy ugyanilyen párosításon, most fejjel eredményes a kilenc főre fogyatkozott Honvédban. Tischler harmincról betalál, így ha szerencsével is, de végül a tudatosabban játszó MTK megszerzi a három pontot. (Honvéd-MTK 1-2)

Pápára utazott a Szolnok, és Tarczy kapus bravúrjainak következtében, egy, a tabellára felvéshető egységgel gazdagabban távozott onnan. Tarczy kapus egyébként egykoron épp a Pápában nevelkedett, ami alapjaiban rengeti meg az egyszeri bohócligerekben felépült világképet. Gondoljunk bele, a Pápa nem csak máshol levetett játékosok igazolásával próbálja meg a "tapasztalt, rutinos játékosokra építünk" elvet áttolni a többi csapat védelmén, hanem önmaga is ellátja minden jóval az egyéb kereteket. Véber Gyuri ezúttal visszafogottan csak annyit mondott a mérkőzés után, hogy "a taktikai fegyelemmel sem volt gond, de a játék minőségén még javítani kell". Úgy legyen. (Pápa-Szolnok 0-0)

Détári Lajos megmondta. És ha Détári Lajos megmondja, akkor az úgy van. Vagy nem, de akkor is Détári Lajos mondta, akire viszont illik figyelni. Lajos nem szarozik, ha valami neki nem tetszik, akkor az a nyilatkozataiban is visszaköszön. És Lajos most ugyanúgy nincs elájulva az új Fraditól, ahogy mi sem. Sajnos (ezt) a mérkőzést nem láttuk, de az összefoglaló és a különböző híradások alapján az jött le, hogy a játékot a Kecskemét uralta, teljes 70 percig. Mivel egy mérkőzés (ha nem Saskőy Szabolcs vezeti) általában 90 percig tart, ez kevés. Példa: Csank János válogatottja, ha 80 perc szerepelne a szabálykönyvben, veretlenül, egyenes ágon jutott volna ki a 98-as világbajnokságra. Tehát: 90 perc. (Kecskemét-FTC 1-2)

Azért az valahol elképesztő, hogy egy Haladás-Zalaegerszeget nem közvetíti egyik sportcsatorna sem, pedig ha péntek, akkor Duna TV, ha meg hétvége, akkor Sport 1-2-M (ez utóbbival mi nem rendelkezünk, így a vasárnap esti meccsek megtekintésétől eltekintünk, amíg a kábelszolgáltatónk máshogy nem gondolja). Egyébként állítólag gyenge focit hozott, de ezt még a Bohócliga körülményei között sem lehet előre tudni. (Haladás-ZTE 0-0)

Janika ütése piros lap, erről nem nyitunk vitát. Legyen elég annyi, hogy testestül-lelkestül egyet tudunk érteni a JB azon kezdeményezésével, hogy az ilyen alattomosságokat, még ha nem is szándékosak, száműzni kell a pályáról. Továbbá, sokak számára az sem vitatéma, hogy egy fő mínuszban is illene egy Debrecennek nyernie Pakson. Aki viszont látta Kis Károly csapatának múlt heti, Üllői úti mérkőzését, illetve a mostanit, az ebben erősen kételkedni kénytelen. Most vagy alakul valami Pakson, vagy ritka mázlisták voltak a sorsolással, és az események alakulásával. Minden esetre az egy darab megszerzett pont még bármit jelenthet. Egy: tényleg gyengék; kettő: pechük volt. (Paks-DVSC 2-2)

Olyan jól áll a magyar futball, hogy nyugodtan leírhatjuk: a Győr hozta a kötelezőt, és simán verte a Siófokot. Mondjuk ennek semmi köze a csütörtöki Montpellier-meccshez, inkább a hazai realitásokhoz. Egyszerűen az van, hogy a Győr rettentően üzembiztos, ha egy nála gyengébb gárda ellen játszik, és háromesélyes, ha vele egy szinten lévővel, vagy netán jobbal. Érdekesség, a két, kettős emberelőnyben játszó csapat (MTK, Győr), összesen egy gólt termelt ki, hiába volt rá együtt nagyjából 50 perce. Nyilván Pintér Attila és Garami József minden váratlanra fel tudja készíteni játékosait, csak arra nem, hogy az ellenfélnél egy-két spílernél elpattan a cérna. Ebből is lehet tanulni. (Győr-Siófok 1-0)

Hét teljes percet focizott a Videoton, ezalatt szerzett három gólt, a szurkolók pedig máris megnyugodtak, érik a bajnoki cím. Mert ilyen a szurkolói lélek. Elképzelhető, hogy van rá módszertan, amit mi nem ismerünk, és képes Mezey György népszerűségét grafikusan, valamilyen tengelyek mentén ábrázolni. Most valahol egy negatívból felfelé ívelőben van, ahol valószínűleg egy időre megállapodik (amíg nyernek), majd ismét visszazuhan valahova a lap aljáig (ha döntetleneznek legfeljebb). Mert ilyen a szurkolói lélek. Angyalföldön ellenben lehet járatni a piros-kék agytekervényeket, hogy a nyáron megerősített csapat csak a gyengék ellen mutat valamit, vagy képes lesz-e erős középszerré válni? (Videoton-Vasas 3-0)