Tegnap úgy hozta sorsom, hogy este nyolcig tanítanom kellett, és ahogy ott álltam/ültem a katedrán, mindvégig éreztem valami kényelmetlen bizsergést a lábaimban. Délután jött a hír, valószínűleg bunda volt egy 2009. áprilisi Újpest-Honvéd 3-0. Volt még kis időm indulásig, gyorsan fel a videómegosztókra, vadászat, lássuk, bár vannak emlékeink, mégsem árthat tisztázni azokat.
Ez persze még mindig nem indok a lábtájéki bizsergésre, de voltam oly' bátor, hogy a megtalált felvételt végignézzem. Hirtelen más fényben látszik az, amit tavaly is sejtettünk, sejteni véltünk. Igaz, akkor nem léptünk túl a "biztos Sebők Vilinek gyűjtenek új Porschéra" c. lelátói humoreszken. Gyanús volt, ahogy egygólos újpesti előnynél, még az első félidő végén a Honvéd számára megítélt kiállítással kombinált büntetőnek nem mindenki örül szívből, ahogy talán némileg zavarodottan néznek (a beavatottak?) a mindezt kiharcoló Abrahamra.
... és akkor Hercegfalvi lekészíti, a kamera vált, látjuk ahogy Balajcza fókuszál, megint váltás, Hercegfalvi nekifut, és ... és bődületesen fölé-mellé rúgja. Láttunk már hasonlót, Bechkam is tudott ekkorát hibázni egy törökök elleni selejtezőn, mellé komolyabb nézői röhögést kiváltón seggre ülni. Azonban Hercegfalvi büntetőjén akkor valahogy túltettük magunkat, de most, hogy jelezték, itt nincs minden rendben, újranéztük, és hirtelen minden gyanússá vált. Rabóczki biztos nem húzta vissza a kezét Kabát szabadrúgásánál?
Szóval a bizsergés. A videó megnézése után tudtam, még legalább hat óra, amíg hazakeveredek, bőven sötét lesz már akkor. Sebaj. Kibekkeltem valahogy a hallgatóságot, eléggé el nem ítélhető módon (a leadni szándékozott tananyag minden izgalma ellenére) korábban elengedtem őket, majd üszkürü, sipirc haza. Szekrény mélyéről előkerestem az elnyűtt stoplist, labdát kaptam a hónom alá, majd lerohantam a térre, és hosszú időn keresztül próbálgattam, kísérleteztem, miként lehet ilyen ordító módon elcseszni egy tizenegyest.
Arra jutottam, hogy ha minden igaz, akkor Hercegfalvi benne volt. Sőt, még túl is biztosította magát. Mennyire elegáns lenne erőből meglőni, laposan, valamelyik kapufa mellé - gondosan kívülről. Hiba, hiba, benne van a hibázás lehetősége. Mert mi van akkor, ha Balajcza véletlenül a másik irányba vetődik, én meg elrontom? Máris ott a nem kívánt gól. Marad tehát a jól bevált módszer, ahogy Beckhamtől is láttuk. Nekifutok, majd utolsó lépésként a támaszkodó lábamat szorosan a labda mellé zárom, így a lendítővel csak alányúlni lehet, és egy furcsa kanalazó mozdulattal felküldeni az egekbe. Egy ilyen tapasztalt játékos véletlenül így aligha ronthatja el. Vagy mégis?
ÚJPEST-BP. HONVÉD 3-0 (1-0)
Szusza Ferenc Stadion, 8169 néző, vezette: Fábián Mihály.
ÚJPEST: Balajcza - Dudics, Mijadinoszki, Pollák, Malone - Simek (Simon 75), Stokes, Bozsics, Tisza (Bori 68.) - Kabát, Rajczi (Wilson 88.). Vezetőedző: Szentes Lázár.
BP. HONVÉD: Rabóczki - Vukmir (Lungu 83.), Szmiljanics, Debreceni, Filó - Abass (Dobos 87.), Benjamin, Moreira, Hidi - Hercegfalvi, Abraham (Diego 77.). Vezetőedző: Sisa Tibor.
Gólszerző: Kabát (21., 86.), Malone (49.)
Sárga lap: Tisza (43.), Malone (50.), ill. Benjamin (22.), Debreceni (26.)
Kiállítva: Pollák (38.) ill. Benjamin (68.)
Talán az valamivel beszédesebb, ha átnézzük a két csapat akkori, és mostani keretei közötti különbséget. Újpestről távozott azóta: Dudics, Mijadinovszki, Melone, Stokes, Bozsics, (Tisza, oda-vissza), Bori, Kabát és Wilson, vagyis a 14 pályára lépőből 8. Kispestről: Rabóczki (visszavonult?), Vukmir, Lungu, Szmiljanics, Filó, Dobos, Benjamin, Hercegfalvi, Abraham, Diego, azaz 14-ből 10. Közben olyan régi Bohócligás arcok kerültek be a felsorolásba, akik neveit eleve rossz szájízzel pörgették az ország lelátóin ácsorgók (Bori, Rabóczki, Szmiljanics, Filó, Dobos, Hercegfalvi). Beszédes vélemény továbbá, hogy a kispesti klubhonlapon szokásos egyik tulajdonosi chat alkalmával feltették Hemibának a kérdést: Hercegfalvi kölcsönadása idén lejár, várható-e, hogy visszatér a Bozsik-stadionba? Hemibá szűkszavúan erre annyit válaszolt: ki van zárva. És felrémlik továbbá Sisa tréner, akinek egy európai kupaszereplés (!!!) miatt rövidre szabott nyári szünetben kellett teljesen új csapatot építenie, hogy később viszonylag kétértelműen, lebegtetett mondatokban emlékezzék vissza a Honvédnál eltöltött második szerepvállalására.
Hogy az akkori Honvéddal nem volt minden rendben, tovább árnyalja a Győrrel vívott kupadöntő körül felvetődött pletyka, miszerint egy gyenge húsz misiért akár meg is könnyítették volna az ETO dolgát. A pletyka pletyka maradt, a kupát végül a Honvéd nyerte. De! Aki ott volt az első, győri mérkőzésen, az hallhatta, hogy a tábor egy részében megfogalmazódott, ha az ellenfél vezetést szerez, bemennek a pályára, és lesz, ami lesz, megszakítják a mérkőzést. Így utólag, a mostanság bedobott tények tudatában jogosan merül fel a kérdés az emberben: ők mindvégig tudták, sejtették, hogy néhány játékos akár egy centenáriumi évbe is képes belemocskolni a saját szakállára/bankszámlájára?
Szövődmény. Egyszer már itt is felvetettem, de mint olyan sok minden, ez a gondolat is más megvilágításba került a minap. Lehetséges, hogy Pintér Attila és a Győr azért alkalmaz ennyi légióst, mert ők kívül vannak a magyar futballközegen, kicsi az esélye, hogy bundára adják a fejüket? Kísérteties a hasonlóság a legújabbkori Honvéddal kapcsolatban is. Vajon Hemibá (és Morales mester) azért vásárol inkább a határon túlról, mert valahogy meg kell(ett) tisztítani az öltözőt? Ha ez igaz, akkor ők is tudták, sejtették mindvégig azt, amire egyszer talán bizonyítékot találnak Bochumban? Mert az eddig védett régi magyarázat, miszerint a külföldiek az edzők saját emberei, lekötelezettei, hirtelen értelmét vesztette, és legalább második helyre szorult az elfogadható válaszok kategóriájában.
