Sajnos nem a testsúlyunkra vonatkozik a cím első két szava, hanem a stadionjainkba látogatók létszámára. Egyre kevesebben választják a szórakozásnak a szotyihéjas-műanyag söröspoharas-bíróanyázós formáját. Az alábbiakban megpróbálom körbejárni a lehetséges okokat, és megnézni, mit hozhat a jövő. (A honi futballélet úgyis tele van jósokkal, eggyel több vagy kevesebb már nem számít)
Először is szeretném leszögezni, hogy senkinek sem akarok beszólni, még a szolnokiaknak vagy - kivételesen - Artie-nak sem :). Ahogy korábban is írtam, a nézőszámra érzékenyebbek a honi férfiak, mint a péniszük hosszára, de azért lehetőleg senki se vegye halálos sértésnek, ha én azt merem majd leírni, hogy itt vagy ott kétezren szoktak kimenni, miközben ő szentül meg van róla győződve, hogy kétezer-háromszázan, sőt egy évben egyszer (pl. a Fradi ellen) ötezren voltak. Szóval nem az indulat vagy egyik-másik klub szándékos besározása vezetett, higgyétek el nekem. Na akkor a lehetséges okok:
1) Kiesők-feljutók Tavaly ugyebár kiesett a Diósgyőr és a Nyíregyháza, és feljutott a Szolnok a Siófokkal karöltve. A nézőszámokat tekintve az utóbbi években a piros-fehérek általában az élmezőnyhöz tartoztak, míg a nagy riválisaik kb. az erős közepes kategóriába estek bele, de azért a honi átlag fölött voltak (jó, tudom a kilencvenes években még ott is jobb volt a helyzet). A siófoki és szolnoki ultrák tegyék a kezükre a szívüket, azért ők a magyar átlag alatt vannak, és ezen az a pár meccs sem változtat, amikor valamelyik nagycsapat tábora augusztusban lemegy csobbani egyet.
Azonban ez csak a probléma egy kis szelete (bár sok "elemző" itt meg is állt az okfejtésében, és örömködtek, hogy jön a Diósgyőr meg a Pécs, bár az utóbbi csapattól nem várok húdenagyon kimagasló számokat, és most a szezon egészéről beszélek, nem a csak a nyitómeccsről - de cáfoljon meg az élet! - mondjuk a Szolnokot így is le fogják körözni), hiszen ez még nem indokolná, hogy a csapatok nagy részénél miért csökkent a nézőszám. Ráadásul, amikor visszakerült a Fradi, páran attól is ugrásszerű növekedést vártak, ami sajna nem következett be. (Persze voltak mások is, akik 4-5 ezret ígértek) Egy szó mint száz, folytassuk barangolásunkat!
2) A bajnokság izgalmai A tavalyi szezon a DVSC-Vidi párharctól volt hangos, és a kiesés kérdése is sokáig nyílt volt. Ehhez képest idén szinte feltartva (lovis szakkifejezés) lett bajnok a Dottore-gárda, a Szolnok meg már októberre olyan hátrányt szedett össze, hogy lehetett érezni: eldőlt a dolog. És bezony, ha nincsenek izgalmak, a néző is egy csöppet kevesebb motivációt érez a stadionba történő kibattyogásra. Az a kérdés csak a leginkább fanatikusokat hozza lázba, hogy a 11. vagy a 12. helyen végez-e a csapat?
3) A meccsek időpontjai Ebben a szezonban különösen gyakran jött elő a drága szövetségünk és a sporttelevízió szerelemgyereke: a péntek öt órás kezdés. Ha az ember diák vagy nyugdíjas, esetleg kötetlen a munkaideje, akkor még úgy-ahogy ott tud lenni, de a dolgozók többségének ez egy rémálom. Tessék még ezt megbolondítani pár hétközi fordulóval (hova a fenébe sietünk???) és voilá, máris sikerült a fizetőképes drukkerek jó része elé egy újabb akadályt görgetni. A bajnoki meccsek legyenek szombat délután, esetleg vasárnap és punktum! Ha már minden kötél szakad, és elkerülhetetlen, hogy hétköznap legyen a meccs, akkor legalább tegyük estére.
3/B) A kiszámíthatóság hiánya Tessék ehhez hozzászámítani azt is, hogy a meccseket még a kihirdetett időpont előtt néhány nappal is ide-oda pakolgatják. Gondoljunk csak bele, a kupadöntő helyszíne mindössze tizenkét nappal(!) a mérkőzés előtt lett megnevezve. Fuckyeah előre tervezés.
3/C) Még egyszer a meccsek időpontjai Meg lehet nézni, melyik forduló vonzotta a legkevesebb nézőt: a 16. Ugyebár ez volt az, amit november 26. és 30. között rendeztek. Ide a rozsdás bökőt, hogy ha decemberben megtartják a 17. felvonást is, akkor arra még kevesebben mentek volna ki! Egyszerűen túl hideg van akkor, és bizony a zord idő sokakat elriaszthat a lelátói örömöktől. A stadionjaink pedig nem igazán tudják megóvni (erre még visszatérünk) a fagytól a drukkereket (tudom, bezzeg Angliában Karácsonykor is...).
Mit lehet tenni annak érdekében,hogy a lelátók ne legyenek olyan üresek, mint a Kondukátor legszebb évei alatt a román élelmiszerboltok? A magam részéről szkeptikus vagyok pl. a családbarát stadion programot illetően, ez csak alig befolyásolja a nézőszámot (a Vidinél sem azért mentek ki többen, mivelhogy húdenagyon családbarát lett a stadion). Persze az is biztos, hogy egy omladozó, húgyszagú létesítménybe nem látogat ki olyan szívesen az ember, de pl. a szombathelyiek (csak hogy ne írjak mindig DVTK-t) még akkor is özönlenének egy bajnokesélyes Haladás meccseire, ha végig kukoricára kéne térdepelniük. Ettől még teljes mellszélességgel támogatok minden, a stadionok feljavítását célzó intézkedést ("És vissza nem foly az időnek árja, Előre duzzad, feltarthatlanúl"), de ez önmagában még nem garancia arra, hogy tódulni fognak a nézők.
Túl a hármas problémakör megoldásán (vagyis szombat-vasárnapi bajnokik, és kiszámíthatóság), nagy szerep hárul a klubokra is, szóval tessék ám hirdetni azokat a meccseket! Jelenleg kb. az a felfogás, hogy "akit érdekel a foci, az úgyis utánanéz annak, hogy mikor játszunk". Mennyivel lenne másabb, ha elébe mennének a fogyasztóknak? A foci egy termék*, és ahogy majd nemsokára egy kolléga elemezni is fogja, bizony nem tesznek meg mindent az értékesítése érdekében.
Abba is gondoljunk bele, hogy azért a NépPuskás Stadion jópárszor megtelt az elmúlt években. A válogatott meccsek és a Loki BL-szereplése bebizonyította: Igenis van igény a magyar focira, igenis vannak akik szeretnének ott lenni. Csak egyelőre lappang ez az igény, és valakinek meg kéne már dörzsölnie azt a csodalámpát, hogy kiszabadulhasson.
A másik hiba, amit a szövetségünk és néhány klubvezető elkövet, az az szokott lenni, hogy ránéznek a nyugati topligák élcsapatainak meccseire, és azt mondják, valami ilyesmi kéne itt is. Párnázott ülésekben békésen szotyizó húszeurós hamburgert evő ülő drukkerszáz-, és tízezrek, akik néha eldalolják, hogy "You'll never walk alone", aztán jó dolgukban otthagynak párszáz eurót a fanshopban, mert hát ezek még a leggagyibb cuccokat is megveszik ötszörös áron, ha Chelsea-címer van rajta. (Azt már meg sem említem, hogy ez csak a felszín legeslegteteje, és hogy az albioni másod-, harmadvonalban már más a leányzó fekvése) Na ez az, ami itthon sosem fog bekövetkezni, legalábbis nem 20 éven belül. Más a kultúránk, más a magyar középosztály helyzete, más utat járt be a két ország labdarúgása, stb. soroljam még? Van párezer bolond, aki még ma is kijár, elsősorban az ő igényeiket kéne fölmérni, nem pedig rájuk erőszakolni valami idegen mintát. És ha már így rakjuk le az alapokat (miért kell nekünk egyfolytában újra az alapokat birizgálnunk?), és megint egyre több a meccsrejáró, na akkor lehet cél az, hogy ezeket a dolgokat lassan és fokozatosan részévé tegyük a honi szurkerkultúrának. De a jelenlegi módszer olyan, mintha az elkészítendő kaja hozzávalóit rögtön az elején bedobálnánk a sütőbe, aztán csodálkoznánk, hogy nem lesz ehető a végeredmény. ("Nem lett finom a keksz." - Tompika)
Plusz olvasnivaló: Ebből kiderül, hogy még az 1970-es Göröcs-Zámbó-Bene-féle bajnok Dózsa is képes volt 600-as meccset produkálni.
Még egy kis bogarászható anyag.
- "A szomszédos országok mindegyikében magasabb a nézőszám! Ausztriában 9 ezer felett, Romániában 6 ezer körül, Csehországban 5 ezret közelítő, de még Szlovákiában is 3 ezer felett van."
- "A jelenlegi mintegy 2.800 fős átlagos nézőszámot fokozatosan emelve 2014 évben már el kell érnünk a mérkőzésenkénti 6.000 fős átlagot, amelyet 2018 évre 10.000 fő fölé kell emelni. Ez a szám már csak a stadionok átépítésével és nívós hazai bajnoki mérkőzésekkel biztosítható."
- "A magyar bajnokság mérkőzéseinek nézőszámát jelentősen csökkentette az eddig megoldhatatlannak tűnő stadionbiztonsági kockázat, amely mellett a családok, a gyermekesek egyáltalán nem mertek kilátogatni a stadionokba. ... Amíg Nyugat-Európában új stadionok építésével, komplex biztonságtechnikai és adatbázis rendszerek segítségével néhány év alatt megtisztították a stadionokat a kerítésektől és a garázda elemektől,..." Na ja, ezt mi már hallottuk párszor. (Kattintsatok rá mindre :) Félreértés ne essék, nem vagyok huligán-párti sem)
- "Ezáltal a bajnokság színvonala és nézőszáma is emelkedik, a magyar játékosok révén a meccsre járás, a vasárnapi bajnoki forduló ismét kedvenc családi programmá válhat." (v.ö. péntek 17:00)
*A klubfutball egy szórakoztatóipari termék. Ha én egyedül kocogok a környező utcákban, az sport (az edzettségi állapotomat most ne firtassuk). Ha az eseményre lehet Hongkongban is fogadni, ha azt közvetíti a tévé, ha az részévé vált az emberek identitásának (fradista-újpesti), akkor az már nem sport (bár nyomokban még tartalmazhatja), hanem valami egészen más.
