Kedves Naplóm! Walter vagyok, a duisburgi fociklub elnöke. Megkezdődött a 2011-12-es bajnokság, eddig, szeptember elejéig sajnos nem a legjobb teljesítményt nyújtottuk. Az eredmények sem jönnek igazán, de ami igazán elkeserít, hogy teljesen sablonos a játékunk, a szurkolók egy része már menetrendszerűen elalszik a lelátón még az első félidőben. Ma bejött Ivica, a sportigazgató és arra jutottunk, hogy mindenképpen kellene valami pengés megoldás, hogy tűzbe hozzuk a szurkolótábort. Több ötletünk is volt, először marketing vonalon gondolkodtunk, talán lecserélhetnénk a klub kabalafiguráját vagy felkérhetnénk George F. Hemingwayt, hogy komponáljon nekünk egy új indulót. Végül arra jutottunk, hogy ez sajnos csak tüneti kezelés lenne, amely ideig-óráig talán vonzóbbá tenné a csapatot, de hosszú távra nem oldja meg a gondjainkat. Ezért úgy döntöttünk, hogy igazán drasztikus eszközhöz nyúlunk: egy ismert magyar labdarúgót igazolunk!
Először is számba vettük a lehetőségeket. Czvitkovicsot sajnos már lecsapták a kezünkről és Tökszire is idejekorán rávetődött a Zalaegerszeg. Böde Dani bármennyire is szimpatikus lenne, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy az álomszép Stade de Paks után valószínűleg nem lenne számára kihívás a mi kis stadionunkban öltözködni. Tisza Tibit Ivica vetette el azzal, hogy ha gólt lőne, arra egész Németország felkapná a fejét, a sajtósunk pedig egy idő után nem lenne képes kielégíteni a média egyre fokozódó érdeklődését. Szóba került még Rettegett Iván, a titkárnőnk, Birgit gyorsan tárcsázta is a sarki kölcsönzőt, de ott sajnálkozva közölték, hogy két éve kidobták az utolsó VHS-kazettát, így ez a vonal is elhalt.
És akkor eszembe jutott Ő. A védők réme, az első fordulós menetelések koronázatlan királya. Tudtuk, hogy éppen Izraelben van próbajátékon, de nem kevés lobbizással sikerült elérni, hogy a helyiek, fájó szívvel ugyan, de lemondjanak Róla a javunkra. Azonnal tárcsáztuk a menedzserét, aki annyit mondott, hogy nem zárkóznak el az ajánlat meghallgatásától. Ivica szemében egy könnycsepp gyűlt össze az örömtől, még sosem láttam ennyire izgatottnak. Az igazat megvallva saját magamat sem. Ha sikerülne Őt idehoznunk, alighanem az edzéseken is telt ház lenne, az aláírás napja pedig arany betűkkel vonulhatna be a klub történelemkönyvébe.
Kedves Naplóm! Én vagyok a Jani, de hát ezt úgyis tudod. Hiába utaztam ki az izraeli próbajátékra, végül nem szerződtettek. Az edző valami olyasmit süketelt, hogy ha a próbajátékon is olyan lelkesedést mutattam volna, mint szuvenírvásárlás közben, akkor megadta volna azt a fizetést, amit kérek. Elmehet a p***ába, az én tudásommal örüljön, hogy egyáltalán hajlandó voltam belemenni a próbajátékba. Még nem tudom, merre tovább, hívtak a Fraditól, de ma szólt a menedzserem, hogy lenne valami német ajánlat, a másodosztályból a Duisburg. Kicsit elszomorodtam, mert amikor meghallottam Németországot, már kezdtem azt hinni, hogy végre felfigyelt rám a Bayern München. Na nem baj, ebben a Duisburgban is eurót adnak, nem albán leket, úgyhogy foglaltam egy repjegyet, aztán majd meglátjuk.
Kedves Naplóm! Ma, szeptember 15.-én megtörtént a csoda, amelyben csak bízni mertünk: megjelent Ő és ALÁÍRT! Igen, most már hivatalosan is hozzánk tartozik! Nagy tömeg fogadta a klubház előtt, az egyik kisgyerek még egy fotót is lobogtatott, amit egy magyar újságból vágott ki, Ő pedig odament és dedikálta neki. Látni kellett volna a gyerkőc arcát, olyan boldog volt, mint Komlósi Gábor egy Bátorfi Csilla-féle nagy pöri után. Az aláíráskor csak egy kis gond volt, mikor elé raktuk a szerződést, kérdezte, hogy jó, ez rendben van, de hol a másik, az arculatátviteli szerződés? Néztünk egymásra Ivicával, mert ilyesmiről még nem hallottunk, de végül sikerült megnyugtatnunk, hogy mindenképpen utánanézünk a dolognak.
Kedves Naplóm! Múlt héten írtam alá, hétvégén már pályára is léphettem. Lassan kezdem megszokni a környezetet, bár maga a hely az messze nem egy akkora durranás, mint amilyennek reméltem. Tegnap végigsétáltam a fél belvárost (azóta is izomlázam van), hát diszkót még csak-csak látni, de normálisan kinéző tetováló szalonból mindössze egyet találtam. Gyanítom, hogy a Kabát Harcos Pedró nem lenne hajlandó leigazolni egy ilyen ótvar helyre, de úgy vagyok vele, hogy egy évet aláírok, jövő nyáron meg úgyis elvisz a Bayern vagy legalább a Dortmund. Azt az egy évet meg kihúzom valahogy, egyik haver kiírta nekem a Barátok Közt első tíz évadát dévédére, úgyhogy talán nem halok bele az unalomba.
Kedves Naplóm! Október vége van, már egy bő hónapja, hogy nem tudtam írni. Sajnos a csapat mostanában gödörbe került, összeszedtünk négy bajnokin három vereséget, így kénytelenek voltunk edzőt váltani. Tornyi Barnára nem volt pénzünk, Felix Magath jött volna, de róla közismert, hogy utálja a magyarokat, így szóba se jöhetett, végül a kapusedzőnket, Oliver Recket, mindenki Olliját neveztük ki. Ami Őt illeti, a fejlődésével teljes mértékben elégedettek vagyunk, öt mérkőzés alatt már adott egy gólpasszt, ráadásul egy hónap után fényképről már felismeri a város főbb nevezetességeit. Arról nem is beszélve, hogy Ivica múlt héten benevezte a városi virslievő bajnokság kerületi selejtezőjébe, ahol az előkelő negyedik helyen végzett. Most, hogy Olli is, meg Ő is itt van, garantált, hogy meredeken elindulunk felfelé.
Kedves Naplóm! Eltelt a kritikus első hónap, valamennyire megszoktam a várost, bár azt még nem értem, hogy sör címén miért ezt a helyi König nevű szutykot isszák Arany Ászok helyett. Maga a csapat nem valami acélos (négy pontot szerváltunk öt meccsen), de amíg folyamatosan játszatnak és a zsetont is időben utalják, addig nem izgatom különösebben magam a dolgon. Mostanában volt edzőcsere is, előrébb lépett ez a Reck nevű fószer. Elsőre nem igazán szimpatikus, de ha a Vasasban kibírtam a digót, akkor vele is túl fogom élni ezt a pár hónapot, amíg el nem visz valamelyik élcsapat.
Kedves Naplóm! December eleje van, valahogy még sincs ünnepi hangulatom. A csapat ugyan elkezdett nyerni, menetelünk is a tabellán, mint a cseréphadsereg, de Olli a múltkor feljött a klubházba és azt mondta, hogy gondjai vannak Vele. Azt mondta, hogy akaratgyenge az ungarischen Zauberer, tragikusan teljesített a Cooper-teszten, küzdeni se hajlandó, a csapatmunkából se veszi ki a részét, védekezni se jön vissza. Hiába próbálja Olli különböző módokon ösztökélni, Ő csak alibizésre meg siránkozásra használja az edzést, úgyhogy amíg nyer a csapat, addig nem hajlandó Őt játszatni. Biztos igaza van Ollinak, bár én egyértelműen látom Rajta a fejlődést, a mostani Cooperen például néha már futni is próbált, míg két hónappal ezelőtt végigsétálta a 12 percet. Mindegy, végül is Olli az edző, én csak reménykedni tudok, hogy nem következik be semmi visszafordíthatatlan.
Kedves Naplóm! El vagyok kenődve. A nyakamra ültették ezt az edzőnek nevezett, hozzá nem értő szemétládát, aki egyértelműen pikkel rám, még csak megadni sem hajlandó a lehetőséget, hogy bizonyítsak. A helyi sajtó meg odavan tőle, hogy ez micsoda egy legenda, mivel 471 meccset játszott a Bundesligában. Hát erre én pont nem volnék olyan büszke, mivel ez a szám csak úgy jöhetett össze neki, hogy velem ellentétben őt soha nem kereste a kutya sem külföldről. A futásommal sem értem, hogy mi baja van, én védőket aLázok, az a feladatom, nem pedig az, hogy gyalogkakukkot játsszak. Ha futóbolond kell neki, akkor vegye meg mellém a Walcottot, majd az futkorászik helyettem is. A Sportban sem írtak rólam már két hónapja egy hasábot se, mindjárt rászólok Skype-on a Sinkovicsra, hogy intézzen már egy interjút okosba. Majd jól odamondom, hogy el fogok gondolkodni a hogyan továbbon, aztán csak észreveszi magát ez az idióta. Szóval kivagyok nagyon. Ráadásul a dévédé-lejátszóm is elromlott, így már nem fogom megtudni, hogy mit mondott Magdi anyus Tildának.
Kedves Naplóm! Január közepe van, megkezdtük a felkészülést a tavaszi szezonra. Sajnos Ő a felkészülés helyett már alapozáson vesz részt. Mivel az év eleji orvosi vizsgálaton öt kiló súlyfelesleggel jelent meg, Olli arra kérte, hogy ezentúl az amatőrcsapat edzéseit látogassa. Szerencsére a menedzser megértő volt, így két nap múlva már alá is írhattuk a Vasassal a fél éves kölcsönadási szerződést. Egy nagy álommal lettünk szegényebbek, de bízunk abban, hogy a tavasz folyamán rendeződnek a dolgok és a következő évad előtt újra szerződtethetjük Őt. Az nem létezik, hogy annak az aljas Magathnak legyen igaza, aki tegnap lenyilatkozta a Sport Bildben, hogy ennél még Dombi is tovább húzta Frankfurtban.
Kedves Naplóm! Végre hazajöhettem, véget ért ez a rémálom. Itt a Fáy utcában örömmel fogadtak, kicsit kocogtam, lábtengóztunk egy jót, aztán elmentünk Urbán Flóri bá'-val körömpörköltet enni egy közeli vendéglőbe. Csak az zavar, hogy megint néhány odavetett forintért kell güriznem, mert azok a szemét németek még a fizetésemet sem voltak hajlandóak állni a tavaszra, hogy rohadna meg mind ott, ahol van. Na nem baj, még van két hónap a tavaszi rajtig, addig alapozgatok egy sort, utána letolom ezt a pár fordulót itthon, aztán nyáron újult erővel elkezdem a csapatkeresést. Ha jobban belegondolok, már gyerekkoromban is a Vissai Ninh Binh vagy a Victory SC mezéről álmodtam.
