Az Európa-bajnokság végeztével ismét előtérbe kerül az igazi, nagybetűs labdarúgás: ma este megkezdődnek az Európa Liga elő-elő-elő-előselejtezői, rögtön két magyar résztvevővel. A múlt héten már tiszteletünket tettük az albán Riviérán, most jóval közelebbi helyszínre, a szlovákiai Szenicére látogatunk. Nehéz dolgunk nincs, hiszen az NK Senica gárdája olyan messze van a nagy múltú, patinás csapat definíciójától, mint Garami Józsi bácsi egy hiperaktivitás elleni gyógykezeléstől. Ezzel együtt igyekszünk körbejárni a dolgot, egyrészt Artie részére sem szeretnék csalódást okozni terjedelem kérdésében, másrészt Vaduz vagy az MTZ-Ripo Minszk óta tudjuk: kupacsapataink számára valóban nem létezik félvállról vehető ellenfél.
Szenice első írásos említése 1217-ből datálódik, mint a galgóczy várhoz tartozó birtok – később azonban az ekkortájt felinstallált Berencs várának érdekszférájába csapódott. Önállósodása 1396-ban kezdődött meg, mikor mezővárosi rangot kapott. 1419-ben Luxemburgi Zsigmond már az éves vásártartási joggal ruházta fel, lakosságát pedig mentesítette a vám és harmincad fizetési kötelezettség alól. Bár akkoriban az éves vásártartási jog kategóriájába még nem tartozott bele az idegenlégiósok próbajátékra hívása DVD-felvételek alapján, az előbb felsorolt kiváltságok így is jelentős mértékben segítették a város fellendülését. A 16. századtól a Nyáry-család fennhatósága alá tartozó Szenice az idők folyamán a törökök elleni háborúnak, majd később Habsburg-ellenes szervezkedésnek is bázisául szolgált. 1746-ban Nyitra vármegye Szenicei járásának székhelyévé avanzsált és ezen funkcióját Trianonig meg is őrizte. Körzetközpont jellegét mindmáig megőrizte a Nagyszombat – Prága főútvonal mentén fekvő, 20 ezres népességű település, amely ma leginkább selyemgyártásáról ismert. A település meglátogatása mellett döntőknek javasolható az 1760-ban épült, késő barokk stílusú kastély felkeresése, de alkalomadtán motoros-autós-markolós dzsemboriba is botolhatunk, ha jókor vagyunk jó helyen.
Csehszlovákia kettészakadása után az önálló szlovák válogatott 1994 februárjában játszotta első mérkőzését (a történelem során egyszer, 1939 és 1945 között már létezett szlovák nemzeti csapat, így az előbbi megállapítás a legújabb korra vonatkozik), amelyen Dubaiban oktatta az Egyesült Arab Emírségek gárdáját 1-0 arányban. Selejtezőkön először az 1996-es EB kapcsán indultak, a kvalifikációs csoportban egy 3. helyet csíptek el. A későbbiekben is jellemzően a középmezőnyben masíroztak, az áttörést a 2010. évi világbajnokság selejtezői hozták meg, ahol Szlovénia, Csehország, Észak-Írország, Lengyelország és San Marino megregulázásával váltották meg a dél-afrikai repülőjegyet. A tornán ennél is nagyobbat alkottak: a címvédő olaszok kipöckölésével továbbjutottak a csoportból, végül a 16 között a hollandoktól elszevedett vereség jelentette a fáklyás menet végét. Az Euro 2012 selejtezői viszont a vesszőfutás jegyében teltek: a gárda csak negyedik lett a csoportjában, miközben két meccsen hét gombócot szedtek be a félelmetes örmények ellenében. Aranylábúinkkal az elmúlt 15 évben négyszer akasztottak bajszot (ebből kettő tétmérkőzés), a mérleg magyar szempontból 2 döntetlen és 2 vereség, 1-3-as összesített gólkülönbséggel, amely fényesnek nehezen nevezhető. Az utolsó megméretés 2008 februárjából datálódik, amikor egy ciprusi vajaskenyértúrán Gera, illetve Sesták találataival 1-1-es döntetlen született.
Klubszinten is csordogálnak a sikerek északi szomszédainknál. A birodalmi korszak elsősorban a cseh országrész sikereitől visszhangzott, de a szlovák territóriumnak is megvolt a maga arany évada: a tejjel-mézzel folyó kánaánt az 1968/69-es évad jelentette, amikor a nagyszombatiak (Spartak Trnava) a BEK elődöntőjéig meneteltek, a pozsonyi Slovan pedig a keleti blokk első KEK-győzelmét ünnepelhette. A kettéválás óta is szivárognak az életjelek, BL-főtáblát például hármat számlálnak, megelőzve ezzel a kánaánba eddig kétszer eljutó bohócainkat. A Telek Mancival feltuningolt kassai brigád 1997 őszén sikerekben szűkölködő kirándulást tett a húsos fazék közelében (a 6 fellépésen nem sikerült pontot szerezni), sokkal nagyobbat homorított viszont 2005-ben a pozsonyi székhelyű Petrzalka: az európai szinten abszolút kiscsapatnak számító egylet 6 pontot kapart össze a csoportkörben és elhappolta az UEFA-kupás menetelést érő harmadik helyet a Porto orra elől. Az UEFA-ba a legjobb 32 között kapcsolódtak be, de itt már nem nekik osztották az adukat: a Levszki Szófia 3-0-s összesítéssel felmutatta a stoptáblát. A KEK-ben az eperjesiek (Tatran Presov) masíroztak az 1994/95-ös idényben a nyolcaddöntőig, majd részesültek ott összesítésben 6-1 arányú maflásban a későbbi kupagyőztes Zaragozától. Az eddigi utolsó sikerélményt a zsolnaiak jegyzik, a Zilina 2010 őszén jutott fel a máltai Birkirkara, a bolgár Lovech és a Sparta Praha testén keresztül a BL főtáblájára, ahol azonban a Chelsea, a Marseille és a Szpartak Moszkva ellen csak a gyufagyűjtés jutott osztályrészül. A bajnokságot őszi-tavaszi rendszerben, 12 csapattal bonyolítják.
Az MTK kupaellenfelét 1921-ben alapították Zelezná unia Senica néven. Történelmük első nyolcvanhét éve a névváltoztatási hagyományok ápolásán kívül nem sok emlékezeteset hagyott maga után, 2009-ben viszont a legszebb magyar hagyományokat idéző módon, telephelyváltással léptek a szlovák klubfutball élvonalába – köszönhetően annak, hogy az elitligába éppen visszajutó Inter Bratislava a másodosztályú bajnoki címet egy takaros csődbe menetellel ünnepelte meg. A névhasználattal kapcsolatosan akadt ugyan némi huzavona – végül a mindmáig használatos Futbalovy klub Senica változat győzedelmeskedett – a gárda viszont az egykori Inter játékosaira építve azóta magabiztosan foglalta el helyét északi szomszédunk klubfutballjának magaslatain. Az első esztendő 6. helye után a 2010/11-es szezonban ezüstéremig menetelt a gárda, amely tavaly története során először a Szlovák Kupa döntőjébe is eljutott, de ott hosszabbítás után térdre kényszerült a bajnoki címet is bezsebelő MSK Zilina ellenében. A bajnokságban viszont nem sikerült újra feljutni a dobogóra: a 15 győzelem – 12 döntetlen – 6 vereség kombó a 4. helyre volt elegendő. A nemzetközi porondon ez a második jelenésük a piros-kékeknek, a tavalyi debütálás nélkülözte a sikerélményeket: kettős vereséggel, 0-4-es összesítéssel hajtottak fejet a Red Bull Salzburg előtt.
Az utóbbi években az MTK-val barátságos mérkőzések keretei között többször is megmérkőző Senica keretében a hazai erőké a többség, de légiósokból sincs azért hiány. A legnagyobb névnek a szlovák játékosok közül a csapatkapitányi karszalagot is magáénak tudó középpályás, Tomáš Kóňa számít, a háromszoros válogatott játékos öt évig a Sparta Praha keretéhez tartozott, igaz, az idő jelentős részében különböző szlovák gárdáknál parkoltatták kölcsönben. A csapat másik válogatottja, a szintén középpályás Durica (aki csak névrokona a Fehérváron nagyot alkotó titánnak) rövidebb svájci és katari légióskodással is fűszerezte pályafutását. Rajtuk kívül több jelenlegi vagy egykori utánpótlás-válogatott található a gárda keretében. Az idegenlégiósok közül (talán nem meglepő módon) a cseh vonal a megizmosabb, nagyjából féltucatnyi reprezentánssal, akik közül a kétszeres válogatott Jaroslav Černý emelhető ki. A Concacaf-vonalat a panamai válogatott Rolando Blackburn képviseli, a többiek közül az elefántcsontparti Diarrassouba Románia és Franciaország érintésével landolt szlovák barátainknál, míg a holland Wijlaars a Den Bosch gárdáját hagyta ott a Corgon Liga kedvéért.
A csapat arénája, a 4500 férőhelyes Štadión FK Senica kialakítása az alábbi videón tekinthető meg, melyből az is kitűnik, hogy a gárda kapusa képességeit tekintve nem véletlenül nincs egy lapon említve Casillas-sal a világsajtóban.
___________________________________________________________________
A korábbi évek hagyományainak megfelelően tippelünk is, ha a példa ragadós lesz és kommentelőink is közlik jóslataikat, akkor akár a teszthalott állapotban lévő JHN-rovat felélesztése is elképzelhető. A szerző tippjei ma estére:
Flamurtari Vlorë – Budapest Honvéd 2-1
MTK Hungária – FK Senica 2-1
