Ötven,
jaj, ötven éve – szívem visszadöbben –
halottjaim is itt-ott, egyre többen –
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.
Fehér plafon, fekete foltok, káprázik a szemem. Fekete gatya, egy szarka károg az ablakom alatt. Még érzem a tegnapi fröccsök ízét a számban. Az unicum nem kellett volna. Meg az a gól a végén. Kölcsönösen szarul jött. Tegnap kölcsön kértem Dezsőtől öt rugót, el ne felejtsem. Lehet már tavaly lépnem kellett volna, lehet. Azt hiszem, felteszek egy kávét, egy szódabikarbóna, aztán egy hideg sör, mintha mi sem történt volna. A spori fekete gatyában, hihetetlen, már a problémáink is legatyásodtak. Tscibuabua, fekete, gatya. Meg tudom érteni a Mészöly Kálmit, hátha elhív a Vasas...vagy a Honvéd, majd tavasszal. Lefőtt a kávé, de jó illata van, basszus a Józsi mekkorát fingott az öltözőben. Ezt a kávét az ágyban iszom meg, ágyban, párnák közt. Egy gondolat bánt engemet, vajon mikor lészön jó Budában lakásom, lehet Törökbálint vagy Biatorbágy fociját kéne megreformálni. Ej, pedig az erőnlétünkkel nincs baj. Az erőnlétükkel. Mennyire vagyok én fradista? Nagyon jó lett ez a kávé, a fekete. Tegnap rá is gyújtottam. Izgatja a szívem negyven cigarettám. Meg más egyéb is. A fekete. Minden. Jaj, azok az üllői úti fák. Mennyire vagyok én fradista? Mint te... - nézett Döme reggel zöld-fehér adidas papucsára. Érezte, ez a reggel ott lesz minden reggelében, még akkor is, ha fél év múlva a Honvéd padján ül, akkor is, ha egy szűk év múlva bajnoki címet szerez a Honvéddal és a szurkolók mindent megbocsátanak neki. Felkelt, felöltözött és megkezdte polgári életét. Ki tudja hova ment először, de az úton végig gondolkodott. Jövőre ötven éves lesz, és milyen szép volt ez az ötven év, talán nem kellett volna még a Fradi kispadjára ülni. És ki is ez a Kubatov Gábor, mi is ez az elszámoltatás. Bonyolult definíciók. Épp az Öcsi Presszó elé ért, mikor leejtette a kulcsát. Földig hajolt, nyúlt a kulcsáért, mikor feltekintett az égre és kölcsönösen távozott. Be a Presszóba. K. Dezső már várja...
