6.45-kor a gyeregyerekiahegyoldalba kezdetű LGT dalra ébredt, hamar kinyomta a telefonját, felült az ágyában, lábai közben megkeresték a papucsot. Felállt, magára rántotta a kopott, kék köntösét, kibotorkált a kávéfőzőhöz és csak bekapcsolta a tegnap már bekészített gépet. Dobott egy zuhanyt és mire visszaért a nappaliba, a Paloma kávé illata bejárta a lakást. Megkávézott, hozzá kék Camel-t szívott, aztán felöltözött. K. Dezsőnek sosem volt elég ideje, hogy a reggelek teljesek legyenek, a kávé langyos, a szendvicsbe nem kerül zöldség, a cipő nincs kibokszolva, késésben volt. Kilépett az ajtón, rápillantott a lakása ajtajával szembeni FTC feliratra a falon, zsebre rakta a lakáskulcsot és elindult dolgozni. Elindult a Király utcán, ragyogó, tavaszi napsütésben, elsétált a 71-es szám előtt, ahol most az Újpest vívószakosztálya van, korábban meg a Király Színház állt. Innen indult a Csárdáskirálynő, gondolta K. Dezső, de az Újpestről akarva-akaratlanul a Fradi is eszébe jutott. Hétvégén derbi. A firka az ajtajával szemben, a vívóklub, az ő fradizmusa, ami lassan-lassan apad. Dolgozni kell menni, otthon el kell mosogatni, ó, ha szabad lennék, mint egy vasúti szemafor...K. Dezső az égre nézett, a barométer esőre áll, szürke felhők gyülekeztek, felpattant a 78-as trolira, aztán a Kossuthon metróra szállt, megcsodálta a mozgólépcsők egykedvű vasredőit, a metrószél-fújta várost, és látványpékségek illata pedig már röpítette az új metró felé, kezdődik a nap, de hogy lesz ebből foci...
Leszállt a Délinél, átverekedte magát a dolgozni igyekvők között, egy-egy pompás, szív alakú, női fenék után pillantott, aztán meglátta munkatársát, ahogy egy giroszos előtt áll és gondolkodik. Az alacsony, szemüveges cimborájáról nem sokat tudott. Fradista volt, elég rég óta, még az apja vitte ki a meccsekre a 80-as évek elején, általában a hazai meccseken ott szokott lenni a béközépben, ettől függetlenül magát a mostani politikai konyhanyelvtől függetlenül egy liberális, felvilágosult embernek tartotta. Szervusz Lajos, szervusz Dezső. Nem jössz, kérdezte K. Dezső, már késésben voltak, és az is eléggé furának tűnt, hogy Lajos ilyenkor már rég benn ül az irodában a számítógép mögött. Nem tudom, menjek? kérdezte Lajos, de nem úgy nézett ki, mint aki menni készül dolgozni. Tudod, Dezső, én már csak a vasárnapra tudok gondolni. Ez valóban így volt, a szerdai Manchester-Real meccs alatt is Lajos részegen Fradi dalokat énekelt, miközben a kedves és toleráns magyar madridisták és United hívők a kocsma galériáján konstatálták mennyire szar ez a meccs, na meg a bíró. Dezsőkém, engem ez a meccs kurvára nem érdekel, mondta a béel meccsre Lajos a literes sörös korsó mögül. K. Dezső érezte, hogy a munka ma el fog maradni, legalábbis az első két óra, aztán majd kiderül.
Átsétáltak a Fáraó nevű helyre. Lajoson látszódott, hogy nincs jól. Ez lehetett a vasárnapi derbi miatt, mert igazából csak arra tudott gondolni, de lehetett azért is, mert nem volt állandó barátnője. K. Dezső nem értette, hogy ez az ember, aki nem egy Adonisz, viszont karakter a maga módján, mégis, hogyan lehet, hogy egyszerre vagy négy-öt csaja van. Biztos, ahogyan előadja magát, meg a sztorijai. Kértek két korsó sört és leültek a sarokban, ne lássa őket senki, hogy munkaidőben isznak. Egyszer itt ittam a Kű Lajossal, mondja a mi Lajosunk. Én nem láttam játszani, de fater egyik kedvence volt. Egy cimborámmal beszélgettünk, mi másról, a Fradiról, erre valaki a szomszéd asztalnál tesz egy aprócska megjegyzést, nézem, bazmeg, ez a Kű Lajos, azonnal meghívtam egy sörre meg egy unicumra. Persze nem fogadta el, a fröccsöt viszont igen, nevetett Lajos. Kisgazda lett, mármint, ahogy a Torgyán, nézem a tévét, bazmeg ez a Kű Lajos, hát most iszogattam vele nem olyan régen, látom FKgP, beszartam rajta Dezsőkém, lényegtelen. Tudod, kitől vettem azt a tévét amúgy? Lajos nevetett, K. Dezső meg csak a szemöldökéve, homlokának megvonásával kérdezett vissza, csendben volt, elevenedik a történelem, ezt szerette hősünk. Láttam egy hirdetést, ez 94-ben volt, vagy 95-ben, hogy Kistarcsán a Pozsonyi utcában hirdet valaki 5000 forintért színes tévét. Sógorommal beszéltük, hogy kéne egy tévé, mert a réginek a színei fakulnak, Kudlik Júlia zöld kosztümje már inkább szürke, szóval állok a Karancs tűzhely előtt, épp kész a kávé és olvasom az újságba, hogy a Pozsonyin valaki hirdet. Megittuk a kávét, elsétáltunk, megvolt a ház, becsöngetünk, hát nem a Détári nyit ajtót?!? Azt hittem bevizelek, muszáj volt megvenni, nevetett Lajos. Nagyon félek a derbitől, mindenki azt mondja, hogy sok góllal nyerünk, de ilyenkor szokott lenni, hogy az utolsó percben jön egy lila gól. Bajnok már úgyse lesz a Fradi, teszi hozzá elmésen K. 
Dezső, hát akkor meg nekik lehet esni. 2004-ben, Debrecenben, a Szűcs Lajos nyakában ültem, mikor bajnokok lettünk, nevetett Lajos, hihetetlen volt, hihetetlen. Mennyi Lajos, nevetett K. Dezső. Tudta, hogy ez az ember annyira szerencsés, hogy az ominózus 6-0-kor, annyira berúgott, hogy a meccsre sem jutott be, átaludta egy Nagyvárad téri kocsmába a meccset, metróra sem sikerült szállnia. Annyira szerencsés volt, hogy nem látta, mikor a kedvenc csapata a legnagyobb riválisától kapott egy óriási pofont. Lajos üres korsók között aludt kezére borulva, magányosan, gyászosan, szinte tudva a kilencven perc történéseit. Na induljunk dolgozni, ha beérünk tízre, akkor nem lesz nagy baj. Dezsőék fizettek és elindultak a Déli irányába.
Másnap Lajos kimosta fradis alsónadrágját, zokniját és Simon Tibis mezét, hogy vasárnap reggel nyolckor felkeljen, kivasalja a gatyát, a zoknit. Megitta a kávét, elszívta az Austin márkájú cigarettáját mellé, aztán délben, ebéd után már néhány barátjával Kistarcsán megiszik pár sört, énekel, és várja a Derbit. Nem tudja mi lesz, de ott lesz a csapata mellett, bármi történik. Közben jönnek Újpestről is a hasonló lajosok, K. Dezső pedig próbálja definiálni saját fotelfradizmusát, fotelban ülve. Sörök a hűtőben, hamarosan fél öt, felcsendül a himnusz, Somalia kitekint a lelátóra, talán tudja, talán nem, hogy búcsúzik az Albert Stadion, mely védőkart nyújt, ha a Fradi küzd az ellenséggel. Lajosunk pedig ott lesz valahol a Simon Tibis mezében, K. Dezső pedig a foteljében, söreivel.
A szövegben elrejtve szerepelnek Csárdáskirálynő, Cserna-Szabó András és Székely Szabolcs szavak, mondatok.
