Tízmillióból egy, azaz egy, aki a következő negyed órában mindenkinél jobban tudja majd, mit nem kellett volna és mit kell majd csinálni Amszterdamban. De mindenek előtt a holland-magyartól kicsit vonatkoztassunk el. Le is szögezem, hogy az ellenféllel egy percig nem akarok foglalkozni, sem azzal, hogy minősíthetetlen az alkoholfogyasztási kultúrájuk, sem pedig azzal, hogy turisztikájuk inkább a ganja és a Kelet-Európából importált örömlányokban teljesedik ki - Rembrandt helyett. Szóval szarjuk torkon Van Eycket és szépen kezdjünk el a saját portánk körül söprögetni. Leginkább azért, mert kettős érzéseim vannak. Egyrészt rohadt jó lenne, ha kijutnánk a vébére, másrészt az is csuda jó lenne, ha Egervári kicsit eltakarodna a magyar foci impozáns jelenéből.

 Messziről kezdem. Olvastam a Détári könyvet. Bírom a csókát, alighanem ha szembejönne, hívnám is egy kisfröccsre az Öcsi presszóba, de amit akarok ezzel mondani, az az, hogy az egész könyv egyfajta magyarázom a bizonyítványom. Ahogyan a magyar foci utóbbi harminc éve. Nem vitatom el Döme képességeit, egyszer a Juvéval még amerikai túrán is volt és Di Canioval mókás fényképet is készített a repülőn, ami pont elég volt arra, hogy háromszáz oldalon keresztül mindig elővegye  a Juve szálat. Mindig egy szerencsétlen közjáték, egy rossz kapus, egy rossz menedzser…de Döme szerethető. Ahogyan a válogatottunk is.

* * *

Te szeretnéd, hogy kijussunk a vébére? Persze, hogy szeretnéd! Na, itt jövök én. Én nem szeretném. Na jó, de! Viszont most jelen pillanatban talán mégsem. Bocsánat. Emlékszünk még a jugókra, Mijatovicsra, jómagam  Irapuato-jára?!? Nem kell még egy. Nem is lesz, de szögezzük le az amszterdami meccs előtt, még mielőtt Sanyi bá ostoba meglátásai a maradék hitet felkorbácsolják az egyszeri szurkolóban, hogy ha egészen véletlenül megverjük Van Persie-ket, aztán abszolváljuk Andorrát, na még akkor sem szeretném. Nem kell ez nekünk. Nekünk az kell, hogy Sanyi bá kloákává nemesedett szájával együtt elhúzzon a válogatott háza tájáról. Nem mintha megoldana ez bármit is, de a válogatott szent és amit művelt az öreg, az szerintem megérett egy búcsúra. Persze van itt még mit felhánytorgatni, az, hogy például az MLSZ élén egy bankár ül, de volt itt már újságíró és politikus is. Szart nem ért! Bozóky most tudjátok mit csinál? Az akadémiának nevezett, szegedi püspökséggel feltuningolt Grosics sulin keresztül mossa tisztára a pénzét. Amúgy most volt kinn az adórendőrség a püspöknél. Megint messze kerültünk a fősodortól.  De felhozhatnánk a politikus klubelnököket, vagy az olyan eszement ötleteket, hogy az egyik NB1-es klub szurkolóit állatok módjára utaztatják a meccsre konvojban - aki lemarad, az kimarad. És hol kell gyülekezniük? Egy temető mellett! Dömének se tetszene. Egyszóval a magyar foci közállapota nem a legjobb, de megszoktuk már.

* * *

Szóval Egervári! Emlékeztek, mikor a Kormányunk Koemant elküldve megváltóként jelentette be? Nem bírtam sem a Koemant, sem a Kormányt, nem is ez a lényeg. Sanyi bá elmondta, az egyiptomi hősökre épít majd, csak az játszhat, aki a klubcsapatában is játszik és a válogatott szent. Az egyiptomi hősöket is Both József rakta össze, aztán Sanyi bá jött babéraratásra. Nem baj, tán a legszebb emlék Egyiptom. A válogatott szent, ergo Gerának és Husztinak kalap-kabát, aztán ismerjük a sztorit. Gerának vörös szőnyeg egyenesen Londonban, Husztit meg lekommunikáljuk, mint árulót. Aztán ez a csak az játszik, aki a klubcsapatában is játszik, na én ettől mentem később a falnak. Mert aztán szinte kivétel nélkül olyan kis kegyencek játszottak a válogatottban, akik a klubjukban nem: Hajnal, Priskin, Laczkó, Juhász, Kádár, Koman stb. Közben olyanokat még a bő keretbe sem hív meg, mint mondjuk Vadócz, mindegy is. És akkor még a légből kapott nyilatkozatairól nem ejtettem szót, mint a szoftveres, meg a holland védelemben vannak hibapontok, csak rá kell tapintani. Tapintani csöcsöket kell Sanyi bácsi.

* * *

Amúgy meg Egervári neve egy 86-os Végh Antal  könyvben is felbukkan, ami több, mint gyanús. És arról ne is beszéljünk, hogy Mezey jobb keze volt.

* * *

Tudatos építkezést ígért, ehelyett én nem látom, hogy 2010 augusztusa óta bármiben is fejlődött volna a válogatott. Nincs egy fix védelmünk, pedig idő lett volna rá, hogy összarakja, vagy legalább valami kezdetleges állandóságot, amit lehet tapintani. És ha látnám a tudatos építkezést, munkát, akkor is megbocsájtanám, ha nem jutunk ki Rio-ba. Pedig Sanyi bá azt ígérte! Azt ígérte, hogy kijutunk. De hát ez így megy.

* * *

Emlékeztek, mikor a fél ország bekövetelte Bödét a válogatottba? Beszállt a törökök ellen, belebotlott a labdába,  gól, és onnantól két csatárral játszottunk. Szeretem Bödét, nem is akarom bántani, csak ez sem a Sanyi bá ötlete volt, aztán megyünk Bukarestbe, és a nagy tudású szövetségi kapitány felrak két erőcsatárt, mikor nekünk az iksz elég lett volna. Itthon meg felállunk egy csatárral. Szóval nem értem. Nincs itt tudatosság, nincs itt szerethetőség. Elvtelenség, megalkuvás, és duma van. Meg barna nyelvek, minden irányba!

* * *

Ha nem lesz pótselejtező, akkor nem lesz Egervári és nem lesz egy újabb, még mélyebb mélypontja a magyar focinak. Én nem vagyok idős, de már kurva sok mélypont volt. És hányszor hittük azt, hogy ennél nincs mélyebb, és volt.

* * *

Nyilván nagyon fogok szurkolni pénteken, és ha nyerünk, akkor sört töltök a fülembe is, na nem Heinekent, hanem valami Drehert, de sajnos a fentebb felemlegetett dolgok többé-kevésbé igazak. Egervári semmit nem csinált az elmúlt majdnem négy évben, vagy ha valami építő jellegű dolog történt is a válogatott körül, azt valószínű a sokat emlegetett Piero Pini is véghez vitte volna. Szóval, Sanyi bácsi, lassan most már tessék eltolni a biciklit. Aztán, hogy ki készüljön fel?!? Hát ez a borzasztó! Tippem sincs!

* * *

Mindez a sok szócséplés hirtelen felindulásból született, négy virsli, negyed kiló kenyér és pár sör társaságában. Lehetnek benne apró csúsztatások, tárgyi tévedések, ezt nézzétek el nekem, vagy kommentben küldjetek el Rióba!