HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (48) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (32) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (168) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

  • Stefan Derrick: Nagyrészt egyetértek a fentiekkel. Szerintem akkor lett volna időszerű ennek a bevezetése, ha max.... (2022.03.11. 15:03) VBK
  • kétballáb: Imádtam a tippjátékot, néha még most is olvasgatom a régi bejegyzéseket. Szép volt, jó volt, szíve... (2021.11.20. 13:34) Sarokba állítva
  • LaFire: Csatlakozom Brute-hoz :) (2020.11.11. 22:35) Nemzetközi edzőmeccs ( BL főtábla 1. forduló)

Licenc

Creative Commons Licenc

Nihilbe lökve

2014.06.05. 10:16 JESTER

kapi.jpgMég a régi szép időkben, amikor néhanapi posztírás helyett csak a kommentelők között hőzöngtem a 'biztoson (és elég nagy erőkkel téve ezt, amit bizonyít, hogy a derék végh hanta még csupán onlline párbeszédekre korlátozódó ismeretségünk korszakában nagy bizonyossággal tippelte azt, hogy JESTER az egyik ipari hangerővel fröcsögő helyiérdekű csőcselék a Bozsik korzójáról), a nagyobb viták egyike, amikbe beleálltam a "kell-e nekünk Erwin Koeman" saga volt. Érdekes dolog ez, mert én utoljára a 2008-2009 időszakban lelkesültem be üzemi hőmérsékletre a nemzeti tizenegy kapcsán, azóta ez nem nagyon megy. De míg az (egyébként azóta, letisztult fejjel elismerem:) közel sem tökéletes (bár tökéletességet tán akkor sem mondtam) hollandus távozásakor Egervári Sankó bácsit és Szerethetőjét hónapokig fel akartam gyújtani, addig mára már minden negatív érzet nélkül pillantok bele a válogatott meccseibe, sőt, tegnap végig és néztem azt. És ez a legszomorúbb valahol: hogy még utálkozást se szült bennem a dolog. De hogy jutottunk - hogy jutottam idáig?

Itt a 'biztoson közismert credónk a szarkasztikus hozzáállás mellett a magyarfoci, és ennek részeként a válogatott és a bohócliga szeretete. Nem elvakult imádata, de a magyar narancsos analógiára hajazó elfogadása, az igen, és szeretete, bizony, ez a jó szó, tényleg. Felvállalva a gúnyos mosolyt mások felől, a wannabe azzurristák, a hungarokatalánok, az igazi focit kedvelők felől. Ezt már sokszor végigzongoráztuk, most nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy amennyiben a szerzőgárdától, akik tényleg szeretik ezt az egészet, és így a válogatottat is, most miért nem a szokásos poszt jön, kicsit pikírten, kicsit ironikusan összefoglalva a 90 percet, aztán a mészölysámánék óta tradíció tömjénezés, keresztvízlehúzás rovat?

Mert a pl. nálam a nihil káros hatása már idáig ér, azért, erodálva az utolsó megmaradt hit-tartalékokat is.

Anno én az egész magyarfocinézést a '80-as évek legvégén kezdtem, egy BHSE-Vasas (2:0) rangadóval a Bozsikban, az első ténylegesen végignézett TV-s meccsem pedig a Spanyolország ellen elért itthoni 2:2 volt a Népstadiban, egy benga, csupaszív hátvéd két góljával részünkről, akit akkor a szívembe zártam (mondjuk nem sokáig maradt ott, az 1991 tavaszi Üllői úti vendégszereplésünk idején már a hideg rázott ettől a csatárainkra vadászó tagbaszakadt aszaszintól), hogy 2 év múlva, 1990-re kétpólusú csapatimádatom ténylegesen beinduljon és maximális fokozatra pörögjön. Honvéd & Válogatott. Mindkettőt imádtam, feltétel nélkül.

Ezek közül az egyik imádat ma is kitart, és valószínűleg semmi sem tudja eléggé megtépázni, a másikat viszont megtépázta az elmúlt 25 év rendesen.

Az ÖregMészölyös éra - mivel ez volt az első végigkövetett kapitányidőszakom- örök etalon marad a szívemben, minden hibájával. Az alapkezdő máig alap a fejemben (Petry - Disztl L., Garaba, Mónos - Szalma,  Limperger, Lőrincz, Kozma, Bognár (Détári)- Kovács K., Kiprich). Aztán a (számomra, mert én akkor mit se tudtam a '86 előtti menetelésről) bravúro(cská)k (olasz, ruszki ikszek, barimeccsen 4:2 ide Santanderben!) után és mellett érthetetlen szopóágak, végül a csábító szaúdi ajánlat, Kálmánbá balra el - és nekem a mély csalódás. De akkor még lehetett lelkesedni. Détárit a Mikhailicsenko góllal elvesztett hazain láthattam először játszani, a lelátón zúg a "ruszkik haza", klasszik korakilencvenesek feelin', és játszik a világon_a_kedvenc_játékosom. Aki később Mosztovoj, DelPiero, Nedved vagy Forlán lett. Akkor egy magyar volt az.

A lelkesedés még Jenei alatt is kitartott, sőt, ott tört meg igazán először amikor őt elküldték (játszhattunk bármilyen pocsékul, én bíztam a BEK-győztes mesterben, akinek a román válogatottját magam is láthattam is a '90-es Mundial közvetítésein is. Aki méltó ellenfele egy csúcskategóriás ARG, SZU válogatottnak, az itt is csodát tehet! Nem tett.). Ami utána jött (szegény Öcsi bácsi behülyítése és a dublini csoda, kár, hogy azt a meccset csak mi vettük komolyan... majd a Mágus gyengusz ősze és vállalhatatlan tavasza, Ivanicsokkal, Bordásokkal a kezdőben) az már komolyan rengette a tűrőképességemet.

De ismét felcsillan a fény. Gyerekkorom szövkap-idolja, ÖregMészöly vissza, a BDSRSTNT, és bíztató hazai meccsek (2:2 a török és a svejci svájci csapat ellen is, majd a VB-bronzos svédek legyakása, Halmai a forduló gólját lövi az Eurosport szerint, általában 4-6 kispesti a kezdőben, majd ilyen méltatlanul, ilyen szar szemét módon Izland ellen, fiatal barátaim és a kamionsofőr a reykjavíki terminálban, hát az sem váltott bazmeg).

Csankdzsontól már semmit sem vártam, de a végére egészen lehett drukkolni a bajuszválogatottnak. A szétbombázott Stadionban az 1:1 Svájc elen az első nagytömeges válogatott meccsem volt élőben. És a döntetlen ellenére, a 93. perces önsorsrontás ellenére SEM volt rossz élmény az - kicsit az MU elleni hazai hősies 2:3-ra hajazott valahol ott belül, ahol én nem voltam elégedetlen. Aztán a finnek ellen kiszurkolt, megposszant hangú Faragóricsis hajrá, végül... tudjuk.

Onnantól kezdve igazán izgulnivaló valahogy nem volt. Bicskei Berci bá ígéretesen indult, majd sült be a harmadik évében, Gellei olyan volt kapitánynak, mint bohócliger edzőnek: puha és kockázatmentes, az örök bronzos edző, ahogy hanta mindig megjegyzi, gonoszkás mosollyal, Matthäus felpörgette az állóvizet és filipovicsi transzferforgalmat, de az esélyek ott is hamar elszálltak, a Bozsik-Détári vicckapitányságot Sebőkkel és Sowunmival, illetve utánuk Várhidit nem kommentálnám különösebben, amikor az az érv, hogy "ha az előző kormányzat/MLSz vezetés külföldi vonalra tesz, akkor mi magyarra", azt ne nevezzük már szakmainak, főként ne az exbajuszos exújpesti maestro U11-es "válogatottját". Na. De itt még legalább dühös voltam, ez most is látszik.

És akkor jött Koeman, akitől már semmit nem vártam, aztán mégis (nekem, és tudom, ez szubjektív!) kirajzolódott valami koncepció, egy kb. állandó keret, tetszett a szűk lehetőségek felismerése, tetszett az emberünk stílusa, tetszett az (a később P.Sousánál is felismert) vonal, hogy egy középszar kerettel csak az atomvédekezés és a masszív hátsó alakzat hozhat talán megoldást, tetszett a légiósokra építkezés, tetszett a Bohóc konkrét hanyagolása. De a legjobban az tetszett, hogy sorsolási praktikák ide, egyszem Torghelle elöl oda, végre volt izgulni való, és volt csapatkezdemény a szemem előtt. Aztán ő is elcseszte. Nem, nem a svédek és portugálok elleni bunkerezéssel, azt én még érteni vélem, és ha szerencsénk van, ezzel kijuthattunk volna és akkor ma ő a császár - de ha nincs a fociban, ahogy az NS közhelyszótárának 12. oldaláról ezt tudhatjuk. Nem, nem ezzel cseszte el a jó Erwin - hanem azzal, hogy markáns kiállással kezdett, aztán a támadások össztüzekor mégis befeküdt, elkezdte behívogatni a média által diktált Kabátpetiket és csöndben várta, hogy hátha megtartjuk őt. Csányi persze, hogy nem tartotta meg. Akkor már jobb is volt ez így.  

No és akkor megkaptuk Sanyibányit. A Szerethetőt. A magyaros stílust. Amely sorozat csúcsdísze az amszterdami (mi szempontunkból) 3:5. Értitek, magyaros stílus, támadunk, 'átzeg, 3 gól, hát mennyivel jobb, mint Koeman bekkelése? Császárok vagyunk. Ja közben kaptunk 5-öt. Itthon meg 4-et. Aztán megint 4-et. Aztán 8-at. Demagóg vagyok, tudom. Azt hiszem valahol a 3:5 és a második egervári tavasz között adtam fel. A román-holland utolsó őszt már úgy néztem, mint a ponty a húsklopfolót, amivel majd fejbesomja Fater a karácsonyi halászlé előtt - üveges szemmel és minden mindegy alapon. Már nem is lázadtam amiatt, hogy elvették a válogatottért való izgulás lehetőségét. Pont a szerethetőséget - nomen est omen. Miközben az utóbbi 4-6 évben olyan keretünk volt, amivel talán lehetett volna valamit kezdeni egy könnyebb, vagy egy keresztbeverős csoportban (voltak ilyenek, nekünk is jutott ilyen). Úgy, ahogy a portugál edző tette Fehérvárott az EL-ben.

Most már keret sincsen. Gera megfáradt , Huszti nem jön, Juhász gyorsaságban már inkább Sorin Botis, Dzsudzsi hamarabb égett ki válogatott szinten, mint Ivancsics Gege a Bohócban, stabil légiósunk már alig, és...és tolódunk. Megint demagóg vagyok.

Nem tudom, miben kéne bízni, de látjátok, ha már a szarkazmus se megy, akkor valami baj van. Persze a vakhit talán még segíthet - hátha amikor ilyen a helyzet, amikor ennyire nihilt érzek magam körül, akkor jön a semmiből valami csoda, és Pinyő elkezdi hozni az eredményeket, mert ha mondjuk most nyerünk zsinórban 6-szor 1:0-ra a selejtezőcsoportban, kit érdekel majd ez a nézhetetlen borzalom, amit játszunk, senkit, lehet még engem sem, Csankot is megszerettük egy darabig, pedig a Mracskó, Kereszturi, Nyilas, Urbán középpálya minden volt, csak kreatív nem, talán ez lesz most is, de attól félek előbb jön be Vérfarkas kollega jövendölése

"kb 60 percet bírtam nézni... szombaton ugyanez a játék a kazahok ellen, Pinyő megint besértődik, hogy elfordultak a csapattól, már a mai Sport címlapja is: De hol a futball?!"

mint az én előbbi, elég hipotetikus lábakon álló jóslatom.

Mindegy, szombaton jönnek a kazahok, azt is megnézzük - aztán őszre hátha visszatér a kedv.

12 komment

Címkék: magyar válogatott szurker

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr966280652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vérfarkas 2014.06.05. 10:40:21

Ne legyen igazam, de a magyar fociban az is benne van, hogy pár év múlva arról írhatsz, Pinyő alatt még volt válogatott! :-)

csikuszmicsuno 2014.06.05. 12:13:40

Azt, hogy őszre visszatér-e a kedv, na azt, pont nem várom. (hívnak a haverok Bukarestbe,szóval több kellene , mint kedv...)
Lesz egy vb, jó pár Ojrópa-kupa selejtező, szóval minden az ellen van, hogy ne legyen.
De hátha.
Ha esetleg behúzzuk a kazahokat, meg mondjuk valamelyik csapatunk főtáblás lesz...

Kúrcsány Ferenc 2014.06.05. 12:36:32

Amíg Torghelle Sanyi nem kerül vissza a keretbe, bojkottálom a válogatottat.

Dr. KOTász (Cobretti hadnagy) 2014.06.05. 14:15:04

Azért sem guglizom ki, de emlékimben úgy él, hogy Ivanics sosem volt kezdő a Mágus alatt, sőt, egyetlen szereplése alkalmával csereként 20 perc alatt kiállították, noha "Európa-szintű klasszis" volt a mester szerint. A Svájc elleni meccs legemlékezetesebb jelenete pedig Urbánhoz kötődik, aki minket hergelt szurkolásra, miközben a háta mögött megindult a svájci támadás, majd a "fordulj, Flóri" rigmus.
A tegnapi szánalmas vergődéshez képest az elmúlt 25 év maga volt a futball. Tehát mindig van lejjebb :)

Dr. KOTász (Cobretti hadnagy) 2014.06.05. 14:19:05

Ivanics emlékeim alapján nem volt kezdő a Mágus alatt, egyetlen szereplése alkalmával azonnal kiállíttatta magát, noha a mester szerint "Európa-klasszis" volt :)
A svájci meccs legemlékezetesebb jelenete pedig az volt, amint Urbán a táborral szemben állva kér nagyobb szurkolást, aztán a háta mögött kibontakozó hellén támadásra reagálva beindult a "fordulj, Flóri" kórus.
Az elmúlt 25 év válogatottjai a tegnapihoz képest pedig császárok voltak. Magyarul mindig van lejjebb :)

Dr. KOTász (Cobretti hadnagy) 2014.06.05. 14:19:42

a rohadt blogmotor, de legalább látom, h kétszer ugyanazt nem tudom ugyanúgy leírni :)

JESTER 2014.06.05. 14:20:10

@Dr. KOTász (Cobretti hadnagy): Ivanicsot csak emlékezetből írtam , a kerettagságban voltam igazából biztos. De az tuti, hogy Hajszánt is játszatta még egyszer vagy kétszer, aki akkor pedig már nem volt épp "akadémista" :)

Dr. KOTász (Cobretti hadnagy) 2014.06.05. 14:38:45

@JESTER: értettem amúgy a logikát, csak Ivanics az egyik volt osztálytársammal nagy "kedvencünk" volt, ezért nem tudtam elmenni szó nélkül mellette.
Egyébként ez a tegnapi csapat engem jobban emlékeztet a méltán népszerűtlen ligaválogatottakra.

Artie 2014.06.05. 15:06:48

@JESTER: És a leginkább szégyenteljes az egészben, hogy a 33 éves Hajszán volt annak a válogatottnak nem csak a legjobbja, hanem az esze is.

Az a játékos, aki tíz évvel korábban az ETO-ban a "Kuka Gyula" becenevet is kiérdemelte, annyi esze volt a játékhoz (bár focizni tudott).

Doomsday Killer 2014.06.05. 23:04:26

Pont ma mondtam fateromnak, hogy az akadémiákra angol-német-olasz-spanyol-francia 2. Osztályból kellene stábot hívni, akik rutinosak abbon hogyan kell gyengébb játékosokat felhergelni és megedzeni hónapok alatt. A válogatott élére meg egy top stáb kéne pl Jupp Heynckes (vagy valahogy így írják) aki hozza magával a bejáratott embereit és szabad kezet adni nekik. Azt hívhat be akit akar és senki nem ugat bele meg nem a tipik elmagyarkodás menne, hogy Jupp ugye tudom én is azt, hogy ez a Koman nem egy Toni Kroos de jó gyerek és tedd be a kezdőbe mert ez kell az embereknek. Tudom persze nem klasszis és 10 játékos lenne a posztjára akik formában vannak és lelkesebben jobban tudnának teljesíteni de azért mégis a mi válogatottunkat választotta (khm) és szegény gyerek most ne ezért ne játszhasson válogatottban... Mert mostanában így képzelem el az eligazítást. Ha lehet ilyet mondani Pinyő szerintem a világon a legrosszabb válogatott edző akinek köze sincs a modern futballhoz.
süti beállítások módosítása