Gyárfás médiaszereplő műsorai méltatlanul alulértékeltek a társadalom szemében. Ellenben az igazi futballszurkolók számára nincs is szebb annál, amikor a Napkelte tárgyalóasztalánál egyesül László Sonka és Ndjodo véleménye. Szerelmük piciny gyümölcse felett Gyárfás doktor színes kommentjei bábáskodnak. A háttérben Nemes Ferenc, mint jó sportvezető, megrészegülve a tévészereplés miatt bevert kisüstitől félrebeszél. László balbekk zavarában makog, látjuk is lelki szemeinkkel szüzességének elveszítésének pillanatában – nem szép látvány. Ndjodo cáfolja a tényt, hogy tudna magyarul, ráadásul, mint egy lecsapni készülő vad figyeli Lászlót, aki ettől elfelejti, mi történt – Gyárfás szerint.
A videó számítógép előtt reggelizni tökéletes.

Akik nem ismernék még Gyárfás és Gibril Deen esetét.

Kezdődik a téli nyugalom. A Debrecen aludhat a legnyugodtabban. Bravúrt kiáltanánk, ha a szónak lenni bármilyen jelentősége egy olyan csapat esetében, aki évek óta nyer. Pozitívan kell értékelni, hogy a 4. Haladás és a 14. Paks között mindössze hat pont van. A REAC feltámadt, pontot szerzett a Siófok, szárnyal a ZTE. Szkeptikusan üldögélünk.
Bohócliga, 15. forduló, az utolsó nekiveselkedés.

Eljött a keserédes pillanat, amikor lezárul a 2008-as tippverseny. Mi, akik készítjük, és ti, akik olvassátok ezt a blogot, pontosan tudjuk / tudjátok, hogy a tippjáték a bohócliga legveleje. Nehéz és hosszú tél elé nézünk nélküle. De hogy némi optimizmust is sugározzunk: szeretnénk elérni, hogy kis kontesztünk idővel a tippmix konkurenciájává nője ki magát, s ha így történik, ígérjük Kozsóval közös fiúcsapatba szervezzük Ndjodót, László Sonkát, és a repedt ajkú Fradi szurkolót. Őszintén szólva, ez csak rajtatok múlik.

Ha megkérdeznék tőlem, hogy a bohócliga miért gyenge, rengeteg frappáns választ bírnék adni. Főszabályként a közeget emlegetném. Következmények nélkül lehet csak úgy belehugyozni a közmorálba. Az Utolsó Magyar Futballista, Détári ennek az egyik nagy mestere. Döme blazírt képpel odaáll, dicséri csapatát a százezredik vereség után is, aztán egyszer elkattan nála valami, és az utolsó bajnoki meccs előtt elkéredzkedik egy frankfurti sör-virsli túrára. A Siófok a hétvégén Győrben próbál pontot szerezni, a hivatalban lévő trénere pedig önmaga húsz évvel ezelőtti gólját ünnepelteti. Döglött ló, de az elkövetkező generációk okulásáért belerúgunk.

A hétvégén az utolsó fordulót rendezik a bohócligában. Kimondani is nehéz: nagyjából három hónapon át kell nélkülözni a tippjátékot. Decemberig elhúzódik még a Ligakupa, de azzal majd csak akkor foglalkozunk komolyan, amikor a játékosok is. A válogatott a jövő héten még elintézhet néhány Észak-írt, akik voltak annyira szerencsések, hogy a krumpliföldek helyett a Szent Gyepen kereshetik a kenyerüket, de ez akár lehet fordítva is. A bohócliga azonban áll, mint a nagyfater kisvasútja egészen február 21-ig. Az egy árnyalattal több, mint három hónap. Érzékeltetésképpen az őszi szezonon való átvánszorgás kevesebb, mint négy hónapig tartott.
A témánk szempontjából teljesen irreleváns, ráadásul bosszantó tények felsorolása utána térjünk rá a tippjátékra és a győztesek honoráriumára.
A távolba révedő Lipcseiért kiírt versenyben egyelőre nem született döntés. A díj jelenleg egy a Vörösmarty térre származott érdemes művész kezeiben van. Nagy tehetség, gyönyörű portrét készít majd Péterről. Hogy ki nyeri a képet, december elsején derül majd ki. A zombi és sámán által alkotott esztétikai bizottság kiválasztja a legjobb kommentelőt, felveszi vele a kapcsolatot és elküldi a nyereményt. Ha a posta, el nem lopja. Reméljük sokan fognak reklamálni, várhatóan egyiket sem vesszük majd figyelembe.
A tippelők versenyében rengeteg díjat fogunk kiosztani. Labdabiztosos pólót ér az összetett verseny első három helye. Jelenleg: rossebb, Frigo, cikoria. Az átlagolós verseny első három helye is pólót ér, egyelőre ildottore, rossebb, Fran a sorrend. A póló színe fehér, látható lesz rajta egy labdabiztos lógó, valamint rávasaltatjuk a frenetikus Lipcsei portrét. Kéretik büszkeséggel viselni. Az ajándékot postán küldjük, előtte mindenkivel egyeztetünk a méretről. A határidő erre is december elseje. Reklamálni ebben az esetben felesleges, ám pólóért kuncsorogni szabad, kérdéses mekkora sikerrel. Most pedig játék.

Annyira tré az, amikor az ember kénytelen picit belerugdalni egy döglődő oroszlánba kismacskába. De mit tehetünk, amikor van egy olyan csodálatos kis sziget a bohócligában, amit REAC-nak kereszteltek el keresztszülei, ám már ők sem veszik komolyan saját kreatúrájukat?
Palotán valahogy semmi sem olyan, mint máshol. A leginkább akkor sűrűsödnek a komikus epizódok, amikor a csapat elfoglalja helyét a kieső zóna környékén. Majdnem mindig, tehát.

Ha egy kieső csapat háza táján forrnak az indulatok, abszolút megértjük. Ha egy fogpiszkáló miatt nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenved valaki, azt már kevésbé. Ha az elkövető az ország Dzsodija, Jojója, kinek, hogy tetszik, kezdünk szkeptikusak lenni. Ha valaki nem tudná Ndjodo az a szerencsétlen kameruni, akit a szarszemét fradisták a tavalyi szezonban csoportosan kihuhogtak, majd amikor már elúszóban volt a feljutás, megkíséreltek megrendszabályozni (képen balra, grafika: Séra Tamás/Blikk). Ndjodo azonban ott is bemutatott egy nyolc napon túl gyógyulót. Akkor Hemi bácsi, Honvéd-tulaj, munkáltató még megvédte a csatárt, mert ha nem ő, akkor a rasszisták nyomtak volna Barackot a kameruni fejére. Összességében jogos. Egy profi futballistának se kötelessége mindent eltűrni. Most azonban Ndjodo csapattársa orrát fejelte szilánkosra, amit lehet magyarázni egy kiadós négerezéssel, csak nem érdemes. Ndjodo egy kellemetlenül agresszív valaki, aki még futballozni sem tud, vagyis semmi szükség rá a bohócligában. Azért érdemes megismerkedni történetével.

Gondoltunk egyet, és átvállaltuk Erwin Koeman megfigyelő szerepét egy Bundesliga meccs erejéig. Célkeresztünkbe Huszti Szabolcsot igazítottuk, akinek a friss feljutó 1. FC Köln otthonában kellett bizonyítania. Mindenki Poldija, Lukas Podolski városában egy csapatnak sincs könnyű dolga: a lokálpatriotizmus fűtötte hangulat szárnyakat ad a kecskéseknek. Exkluzív riport a Rhein Energiestadionból, sistergő wurstokkal, modellértékű hoszteszekkel, Huszti majdnem-góllal, ahol a végén azt is megtudjuk, mi a különbség a Kölsch és a Kölle között.

Bevezetésként csak annyit, hogy valódi öröm feszíti széjjel laptop előtt görnyedő mellünket, mikor olyat olvasunk, hogy bárki a tippjáték hatására egy magyar stadionba elzarándokol. Meg, hogy regionális tippversenyekkel egy szebb jövőért!
Hát, igen. Lelki szemeink előtt fölsejlik, ahogy vagye (minden tippelések ősellensége) és Zigi egy kora tavaszi délután telószámot cserélnek, majd vasárnap együtt tekintik meg a Haladás-Újpest derbit, hogy aztán hétfőn büszkén kommentelhessék közösen szerzett élményeiket a menetrendszerűen befutó bohócliga összefoglalóba. Arról nem is beszélve, amikor sámán, pajzán és poszter barátaimmal majd futballpálya alakú tortakölteményt kapunk az MLSZ-ből, a magyar foci blogon át történő defibrillálásáért.
Mert bár lehet, hogy ez a blog abból táplálkozik, hogy labdarúgásunk csak picit szarabb, mint az államháztartási helyzet, azt kábé mindenki elhiheti, hogy szívesen tapsikolnánk mi a Józsi-Bajzát tengelynek egy BL-negyeddöntőben.
Addig azonban tippjáték, 14. forduló, eredményhirdetés.

A hátsó régióban tanyázók közül mindenki nyert, az elöl lévők buktáztak, a forduló nyertesei a Honvéd és a ZTE. Nekik jutott a megtisztelő feladat, hogy elintézzék a REAC-ot és a Siófokot. Pontot vagy pontokat veszített az első négy a Debrecen, az Újpest, a Vasas és a Haladás is. Majdnem azt írtuk, hogy az első öt, aztán rájöttünk, hogy az ötödik helyezett a Nyiregyháza.