Most, hogy végre beszorítják a mentőövet a Nemzet Csapatának hóna alá, illik még egy aktuális porhintésre fölhívni a figyelmet. Nem sokat tudunk erről a McCabe nevű megváltóról, legalábbis ami a céljait illeti (a 2010-es BL-en kívül, persze), de azt veszély nélkül állíthatjuk, hogy szociálisan már-már bántóan érzékeny tőkés cápáról van itt szó. Ami a kommunikációt illeti – mindenképp.

Trónfosztás lett a vége. Három heti hegemóniát tört meg Hajnal Tamás egy masszív dzsudzsáktalanítással, ezzel elorozva a sorrendben negyedik Hét Magyarja titulust Balázsunk elől. Pedig nem sokon múlott az újabb bravúr, mert ha Dzsudzsák egyik lövése bemegy, első perces gólpasszával felturbózva objektíve arathatott volna ismét. Mivel titkos esélyesünk, Sanyika is elbukott, vitán felül megérdemelt Hajnal vezér pajzsra emelése.

Ne örüljél kopasz, mert bepörgök. Palásthy Norbi voltam, helló...

Már-már elsikkadt a válogatott legújabb kori baloldali vitája hevében a ciprusi nyitány prelűdje. Várhidi mester szemöldökráncolására gondolunk, amellyel védenci körének oszlopos tagjait akolbólitotta ki a becses keretből. A névsor illusztris, mi jórészt élvezkedünk. Csak nehogy korai legyen az a magömlés!

Három altatóval felérő meccsen értünk el 1-1-es döntetlent a szlovákok ellen. Dzsudzsák nyerőre áll Husztival szemben, Halmosi jobb lesz, ha megbarátkozik a balbekk gondolatával. Sokat tanultunk, de kapura nem lőttünk. Részletek a hajtás után.

A szlovák fenyők nem nőhetnek az égig! – legalábbis így döntött kis kollektívánk.
Az ugyanis nem lehet, hogy annyi lelkesen megsüvegelt Hét magyarja után, ezen a héten egy Hét szlovákja rovatot kelljen indítanunk. Ezt, ugye, még Lőw Zsolti sem akarhatja?

A Championship magyarjainak életébe nem történt nagy változás. A padozók padoznak, a húzóemberek húznak, akik pedig képesek távolról gólt lőni, azok lőnek. Olaszországban most egész sokan pályára kerültek. Pech, hogy Filkor az első Serie B-s meccsén öngólt rúgott.

Nyakunkon a ciprusi évnyitó, és közben egyre markánsabban látszanak felsejleni a selejtezőkig a válogatottra rótt erőpróbák körvonalai. A szokásos lebegtetés után sikerült a sétagalopp-szindrómát megelőzni. De miért végig otthon meresztjük majd a seggünket?

 

Ilyen még nem volt, és egy ideig nem is lesz: Balázsunk zsinórban harmadszorra söpörte be a labdabiztos patikamérlegen kidekázott heti díját. Huszti Szabolcs ugyan ellenállhatatlan hamburgi fergetegpartijával szoros versenyre késztette, a szerkesztőség végül kénytelen volt fejet hajtani soros mélyföldi szélvészünk előtt. Benelux mínusz Lux, plusz germán-osztrák menekültkörkép, ahogy szoktuk.

Miközben Dzsé formás rabonákat firkál a zöld gyepre, és ütemre betérdelteti a komplett holland első osztályt, itthon újra szót kért a Tóth Norbert nevű focista-öntudat. Annak pedig mindig súlya van – mostanság amúgy magának Norbinak is, ’túl-’ előtaggal, de erről kicsivel később. Szomorú, de attól még tény, a szovjet népi bölcsesség hazai lavórunkban él tovább: tóthnorbertek voltak, tóthnorbertek vannak, és legyünk tök nyugodtak, tóthnorbertek lesznek is. De legalább lehet önfeledten kacagni.