Most, hogy végre beszorítják a mentőövet a Nemzet Csapatának hóna alá, illik még egy aktuális porhintésre fölhívni a figyelmet. Nem sokat tudunk erről a McCabe nevű megváltóról, legalábbis ami a céljait illeti (a 2010-es BL-en kívül, persze), de azt veszély nélkül állíthatjuk, hogy szociálisan már-már bántóan érzékeny tőkés cápáról van itt szó. Ami a kommunikációt illeti – mindenképp.

Amikor pár héttel ezelőtt a „pengés” gurut szíven csapta a hír, hogy nem nyert a mindenkori tenderen, durcás gyerek módjára durván belevéste a média-iskolapadba, hogy többé a büdös életbe’ nem érdekli a Fradi. Lett persze fölhorgadás, NVT-re köpés – ami ilyenkor szükséges. Történeti hűség kedvéért rögzítsük: ezerfős fradista szimpátiatüntetés is keletkezett, kollektív molinós rimánkodás a sértett messiás visszacsalogatása érdekében. Rieb elnök is utazgatott ide-oda, találkozott ezzel-azzal, nem mellesleg új pályázatot lobbyzott ki nyűgös McCabe-re fazonírozva.
Annyira sem lepődtünk meg ezek után, mint egy Kossuth téri kordonbontáson, amikor kiderült, hogy mágnás Kevin csak szóban sértődött meg (az meg ugye elszáll), írásban inkább a pályázás mellett döntött. Rendben is van ez, kapitalista szív pénztárcában dobogja az előnyös invesztíció ritmusát.
Na, de nem McCabe esetében! Az ő szíve anatómiailag és üzletileg egy helyen lakozik: az érző mellkas bal felében. Mert mielőtt azt hihettük volna, hogy a befektetőjelöltet esetleg függöny mögötti alkukkal térítették jobb belátásra, ő elárulta, hogy a klub könyörgése és a szurkolók szimpátiatüntetése győzte meg arról, hogy mi a helyes. Az pedig a Fradi megmentése – bármi áron.

Ilyen mondatok hallatán szoktunk mi könnybe lábadt szemekkel egyéb lehetőségeket fölsorakoztatni, nyilvánvaló rosszindulatból. Most se teszünk másképp.
Vagyis: a magyar média közállapotát figyelembe véve, nem zárhatjuk ki annak az eshetőségét, hogy McCabe nem mondott semmi ilyet, csak idehaza féltek megírni az igazat (vö. a 6+2 hektár még ennyi vesződség árán is remek plaza-táptalaj). Ezért inkább egy bűbájos Grimm-mesét tekerintettek a sztoriba, sokadszorra is átverve azokat, akiket ez az ügy még egyáltalán érdekel.
Ha McCabe mégis egy ekkora blődséget pöttyintett el, akkor azt kell megállapítanunk, hogy bár még csak pár hónapja foglalkozik magyar ügyekkel, a hozzáállása példás gyorsasággal fölvette az itteni tempót. Kommunikációja máris érvényes és eredményes. Azaz, hazug.
Végső soron az is előfordulhat, hogy Kevin apó valóban szimpátiatüntetés-fetisiszta, sőt szerelembe esik, ha könyörgőre fogják előtte meglett szemüveges férfiak. Ha így van, akkor mindent visszavonunk, és hurráoptimista hangulatban megállapítjuk, hogy a mai siker- és pénzközpontú világban igenis léteznek dúsgazdag, ám érdekmentes és nyílt tekintetű jótevők.

Közben Jani bácsi (nem a Furulyás) hokedlijén ülve kedvesen tekint le ránk, és újabb adag grízes tésztát rendel…