A régi jó dolgokból nem maradt semmi, mondja az öreg a bicskanyitogató reklámban, de nem a kettős rangadókra gondol és nem is az üveges Szalon sörre, hanem valami rissz-rossz chipsre. Na, most ezt a tételmondatot alkalmazhatjuk 2013 jó dolgaira, ami focinkban történt, ugyanis listánkból kiderül, hogy nem feltétlen a teljesítmények melengették meg a szívünket. Le kell borulnunk Szűcs Lajos előtt, aki 40 évesen is felkerült a listánkra és nem azért, mert ő volt a legjobb kapus. Lőjétek a kipattanót…

2013. Pont. Nem régóta figyelem a magyarfocit, valahogy a kilencvenes évek közepétől, de –és javítson ki az, aki szerint ez nem így van- talán a legmélyebben most tanyázik szeretett sportágunk. Hegyeshalomtól Battonyáig és Letenyétől Záhonyig röhög az egyszeri, ha magyarfociról hall, és nem lehet irónia nélkül kimondani, hogy Torghelle a király! Megnézzük, mennyire fetrengett meg a szarban idén a focink, megnézzük azt is, hogy ki az, akit egyenesen ellep a gané, és eltekintve attól a rettenetes bűztől, ami a szavaimból árad, holnap megnézzük, mi volt az, ami megmelengette kicsi szívünket. Szubjektív vélemény következik.

Már mindenki túl van a halászlén, a töltött káposztán, és a random Bud Spenceren, most mégis a nyugati végek sötétségébe kalauzolunk titeket. Kiábrándultság és jövőkép nélküliség tükröződik főhősünk egy átlagos hétköznapjából. Nem messze vagyunk a realitástól, történetünk szereplői mégis kitalált alakok, a hasonlóságról csak a degeszre zabált test tehet, ami valamilyen különös csoda folytán az agyat még különösebb asszociációkra kárhoztatja. Vendégszerzőnknek semmi köze a focihoz, egyszerűen tud róla. Nem rázza ki a hideg, ha Koplárovics nevét kiejtjük a jelenlétében és Kocsárdiról is csak az jut eszébe, hogy a szomszéd lány szerelmes volt belé. Ellenben az ő példája is mutatja, hogy nem lehet megúszni azt, hogy ne hallj honunk focijáról, még ha nem is akarsz. Hölgyeim és Uraim, kocsmák következnek, megdicsőült, majd lefitymált futballisták, foci jelenjébe beletörődni nem tudó város. Jó szórakozást

Már hosszú percek teltek el a bejelentés óta, szóval nem várható, hogy Csányi Sándor megszólal; "Na jó csak vicceltem!". Úgy tűnik, tényleg Pinyő lett az az új szövetségi kapitány, aki külföldi, és már jutott ki világbajnokságra. Rövid posztunk, csupán azt a célt szolgálja, hogy levezesse a feszültséget, összegyűjtse gratuláló bejegyzéseiteket a szövetségnek és a kapitánynak.

Új szöv.kap. és Fradi edző hiányában még nem zárhatjuk le az évet, de honi legjobbjaink már az Ünnepekre készülnek. Rövid körkérdés néhány szereplőhöz, mit tervez az év végi pihenés idejére, kommentben várva a további ötleteket.

Záráshoz ért a Bohóc ősze, mert nevezhetjük ugyan a múlt heti és a mostani fordulót tavaszinak, azért a lelátókon rommáfagyott, vagy fotelszurkerek esetében a meleg szobában átsörözött 90 percek ezen a hétvégén finoman szólva sem a kellemes időjárásról fognak szólni. Mi pedig, levetve évvégi megfáradásunk fáradt hangulat-kabátját, megpróbáljuk elmondani, miért is érdemes kilátogatni a jelzett derbikre.

Nem lesz könnyű.

Alighanem a tegnapi nap nemzeti gyásznappá lesz nyilvánítva, ugyanis Kubatov Gábor, az FTC elnöke kirúgta Ricardo Monizt. Az elnök az indoklásában a következő nyilatkozatpanelt vette elő: a Fradi érdekeit néztük. Minderre Moniz a következőket nyilatkozta: "Összetörtem. Teljesen megtört ez a döntés. Nem szeretnék részletekbe belemenni, annyira magam alatt vagyok. Szeretnék köszönetet mondani. Fantasztikus klubnál dolgozhattam, a világ legjobb szurkolóival, köszönöm az energiájukat és a buzdítást! Sosem felejtem őket. Egyelőre nem tudom, mihez kezdek a közeljövőben."

A tavaszi nyitányra megérkezett az igazi tél, de halasztásra azért remélhetőleg még nincs ok. Félidőben a tabellát nézegetve próbáljuk megjósolni a várhatót. A tabellánk azonban rendhagyó, zajlik ugyanis egy méltatlanul elfeledett másik bajnokság is a Fegyelmi Bizottság kupájáért.

Hétfő este, itt az idő átgondolni a hétvégi forduló eseményeit.  A tévében éppen a Broncos - Patriots meccs ismétlése. Ezek az amerikaiak...még egy kerek labdára sem futja. Nem is csoda ha a punter még egy egyeneset sem tud rúgni a labdába. Na ezért nézek én magyar bajnokit. A labda kerek és pettyesebb, a tökmag sósabb, és a les...nos a les az méteresebb. Na lássuk mi hullott az ölünkbe a hétvégén.

Elérkezett hát az utolsó őszi forduló, de jönnek a pretavaszi-őszi fordulók, nyugi! Lepörgött a Ligakupa csoportkör, rosszmájúan idebökhetjük, hogy például Zalaegerszegen összetippelték már az öltözőből a karácsonyi ajándékok költségeit és bár már a Gyirmóton demonstrálta az időjárás egy bajnokin, hogy a következő fordulókban irreális körülményekre számíthatunk, mégis félve tekintünk a három héttel későbbi napokra. Túladagolhatjuk magunkat a Magyar Kupa meccsekkel és itt van nekünk a tizenötödik forduló, amiben apró és pikáns örömeink telhetnek. A Diósgyőr – Vidi lesz a forduló rangadója, a Fradi szurkolók Pakson halászlére gyúrhatnak, miközben Böde visszatér földijeihez, de ott van még a Honvéd - Debrecen, ami átlépheti az ingerküszöbünket. Ja és megvan a 32 csapat, akik ott lesznek a vébén. Erről a napokban a következő jutott eszembe…