Hihetetlen de már 7 fordulón vagyunk túl a csapatokon lassan az idény eleji forma után a hosszú ősz jelei mutatkoznak. Szerencsére ez kommentelőinken nem látszik, következzen az első 7 kör válogatott termése.

Túl az egy hetes válogatott szüneten, és ennek velejáróiként a menetrend szerinti szurkolói és sportújságírói önbepörgetésen, szokásunkhoz híven irdatlan méreteket öltő hype-on, majd természetesen a rideg valóságot megtapasztalva a selejtező-sorozatok végi aktuális szopolán, és az ezt követő össznépi keresztvíz-levételen - melyben természetesen azok harsogtak a leghangosabban, akik múlt csütörtökön még barótilajosi magasságokba emelték a Szerethető kispadjának kormányosát. Szóval jól ismert, de megunhatatlan koreográfián vagyunk túl, a karaván azonban halad tovább, nincs idő morfondírozni, a Bohóc feltartóztathatatlanul csordogál tovább a hétvégén, újabb izgalmas derbik sokaságával vonzva szemeinket a képernyők elé, valamint az egész hetes monitor előtti üléstől megereszkedett seggünket a stadionkorlátok mögé. 7. forduló, beharang.

Szervusz Naplóm ! Hát megmutattuk a világnak! A játéknap legsimább győzelmével visszakerültünk a megérdemelt helyünkre, focisulit tartottunk annak a csapatnak, amelyik pár napja a hollandok ellen vitézkedett. Tartás, erkölcs, és küzdeni tudás. Ez a négy legfontosabb alapeleme a játékunknak. Ja! Nem, hanem csak három. A küzdeni tudás az nem két külön képesség. Nagyon mély gödörbe kellett lemennünk, hogy most ilyen fent lehessünk.

...szervusz naplóm. Haj-jaj. 13.fejezet, és pont pénteken. Még jó hogy csak jövő héten lesz Péntek13, bár akkorra már remélem senki nem emlékszik vissza erre a hétvégére. Nagy volt a tét, nagyon nagy. Nyomasztotta is a srácokat rendesen. Nem mondtuk ki, nem beszéltünk róla, de mégis mindenki tudta, hogy történelmi esemény következhet. Ha a srácok nyernek Bukarestben, akkor már annyira szerethetőek lesznek, hogy az egyik nagy étterem-lánc a Happy Meal menü mellé fröccsöntött focistákat ad ajándékba.

„Semmi sincs, csak fénytelen éj, csak szótlan bánat, hiú remény. Nincsen hűség, nincs szerelem, nincs simító kéz nekem.” Több, mint negyven órával a bukaresti mérkőzés lefújása után a magyar futballszerető közvélemény hangulatát még mindig Friderika szavaival lehetne a leginkább leírni. Az utóbbi tíz-tizenöt év talán leggyengébb román válogatottjától kaptunk ki három góllal, (úgy, hogy az lehetett volna öt is), miközben nálunk néhány, távolról kapura lövésnek tűnő próbálkozás került az output rovatba. Csönd és letargia látszik a tájon, holott aki a csehek elleni meccsbe akár csak pár percre is belenézett, az érezte, érezhette a kudarc előszelét.

Persze, nem mindenki érezte. Például a Nagy Megfigyelő, aki a szélről beívelt labda ívénél csak a rulettgolyó pályáját tudja pontosabban felmérni és akinek magára valamit is adó szövetség a tavalyi, hollandok elleni mérkőzés után megköszönte volna a segítségét. Netán a magyar tévé kommentátorai, akik napról napra, mérkőzésről mérkőzésre érzékelik a fejlődést bankszámlájuk egyenlegén a Bohócliga színvonalán. A fenti körbe nem tartozók számára kicsit talán gyanús lehetett a csehek elleni meccsen ijedt csirkék módjára össze-vissza rohangáló védelem helyzete. Netán szimplán az a tény, hogy a jobb híján elv alapján lassan századszor is a kezdőbe rakott Vanczák mellett három védőt is itthonról sikerült összevadászni. Egyikük csapata idén nyáron aktív részese volt annak a folyamatnak, melyben az európai középmezőny alsó része a lehető legkeményebben és legegyértelműbb módon beárazta a Bohócliga színvonalát. Két másik társa ez alól csak azért mentesült, mert klubjaik még magyar szinten is olyan helyen végeztek, hogy lehetőségük sem volt szénné égetni magukat a nemzetközi porondon. Mindezen előzmények után különösebben meg sem lepődtünk a meccs előtti hangzatos nyilatkozatokon, az odatesszük magunkat típusú fogadkozásokon, amely nálunk már-már rutinszerűen párosul az öltözőfolyosón bebarnuló alsógatyával, majd a pályán a minden elképzelést nélkülöző össze-vissza rohangálással, a nemhogy becsúszásokat, de még az odalépéseket sem nagyon tartalmazó gyáva játékkal. A mostani eredmény lehet egy újabb Marseille, lehet Irapuato, de szerintem szimplán csak visszakerült a futballunk arra a polcra, ahol jelen állapotában a helye van.

...vagy mellé!

"...de a három év eredményeit tekintve nem szabad megkérdőjelezni az előrelépésünket.”

Newton óta tudjuk, hogy a gravitáció fontos velejárója, hogy a dolgok mindig lefelé esnek. A kis hazánkhoz hasonlatos bermuda-háromszögekben azonban a törvény önkényessé válik és hamar kiderül, hogy mindig van lejjebb. Mindig. Amíg a felszínen épülnek a stadionok, lassan minden hétre jut egy -most éppen a Rohonci út tizedik emeleti lakosainak nagy bánatára Szombathelyen- és a válogatott a majdnem mindent eldöntő bukaresti túrára készül, sőt az isten király Szalai berúgta új csapatát a béelbe, Dzsudzsák pedig sose volt ilyen gyors és még az átigazolási időszak sem ért véget, addig lenn penetráns bűzben fetreng és rohad egyszerre a focink. Na jó, ennyire nem vészes a helyzet, de megint, még mindig olyan dolgok tartják lázban a sportújságírást, mint a Csatáry-ügy és a bundabotrány. A bundabotrány elmúlt heti legfontosabb eseményei a következők: L. Mátyás és K. Zoltán ügyét gyönyörűen összegzi korunk animgif profja, mészöly sámán, aztán Németh Norbertet és Takács Zoltánt leigazolta a szlovák negyedosztályban szereplő Bős - írja a bősi Facebook oldal. A bősiek tulaja az a Csörgő György, aki nyáron szerette volna megvásárolni az MTK-t. Külön cukiság, hogy mindkét játékos érintett a magyar bundaügyben. Végül pedig a legjobb: a HLSZ Ne bundázz! konferenciát szervez, ahol a meghívott előadók között van Pomper Tibor. Háháháháh...Közben pedig olyan emberek, szervezetek is megszólalnak már a Kubatov kontra Mi voltunk a csatáryzók ügyben, akiknek semmi köze a focihoz. Hogy kinek van igaza? Mindenki tudja. Mindenki tudja, hogy a hétvégi meccsen, ha Gyetvai László neve nem kerül fel egy molinóra, akkor, akkor nem tudom mi lesz, ezt azért érdemes elolvasniuk meccs előtt még. De az is teljesen jogos, hogy ha a lelátóra nem passzol a politika, akkor a klubvezető profiljához hogy passzolhat?!? De tudjátok mit! Menjetek mind a picsába, akik a pályákra kiviszitek azt a kurva politikát, legyetek szurkolók vagy klubvezetők. Inkább luftokat akarok látni, a 60. perctől futni nem tudó tehetségtelen fiatalokat, drága, alkoholmentes sört, nem konspirációt, meg ilyen-olyan emberek neveit, akiknek semmi köze a focihoz. Na, uraim, kipicsogtam magam, bár részleteibe is mehetnénk, de semmi értelme. Inkább nézzétek meg a hajtás után a gólkirály jelöltet kedvenc zenészével, mert ez a kép a magyar foci, aztán essünk neki a következő fordulónak.

Szabadságomat töltöm, nem egész két hetet. Voltam már a Balatonon, Fenyvestől Szabadiig, közte egy öszödi horgászattal, de ez most senkit nem érdekel. Aztán voltam Bohócliga és NB3-as meccsen is, sőt elnézek egy megye egyre szombaton, de ennek még mindig semmi köze ehhez a képhez. Ugyanis édesanyáméknál töltök pár napot, a Fater az ...és megint dühbe jövünk című opuszt tekinti meg x+20-adjára, Édesanya alszik, én meg keringek a neten.

És ezt találtam! Durva. Nagyon durva. A képen egy gólkirály és egy szenzációs kapus. A kapust felismeritek gondolom, de a nyakában a srácot már nem biztos. Aki mindkét palit felismeri, az egy igazi hős. Ugyanis a kapus idején, aki magyar focit nézett, az a gólkirály idején már nem biztos. Viszont, aki a gólkirály idején még nézte a magyar focit, az tényleg kitartó, és ő valószínű most is követi a Bohócot és a szerethető válogatottat. Szóval lehet tippelgetni. Persze a Gugliba, ha tudod, hogy kell hasonló képeket keresni, akkor meg fogod találni. De az bunda!

Tizennyolc éve. Rohadtul öregszem, meg mindannyian, akik még fiatalosan élünk és követjük a magyarfocit, de közben már az első ráncok megjelentek a homlokunkon, amit Priskin vagy Tímár Krisztián okozott nekünk. Szóval tizennyolc éve történt az, amire még emlékszem, mert 84-es vagyok és még vásárolt anyukám Skálában, miközben én mellette hesszeltem a Boci csokikat. Szóval nem vagyok fiatal, mert nagykorú lett a Fradi béeles sztorija.

Lada negyedik fordulós beharangja után a képzeletbeli lécet jóformán senki nem képes meg sem közelíteni, de még tán a lécet lelökni sem, így a szokásos stílusgyakorlat helyett, elkezdtem a Bohócliga elmúlt hetének híreibe ásni magam és a Néger Emerson legyek, ha tíz percenként nem nyerítettem volna, amolyan szűcslajososan, mikor néhány apró információt elolvastam. Meg egyébként is, eddig tudtam várni, hogy hátha a felcsúti PAFC bejelenti Torghelle vagy Botis leigazolását. Aki meg panaszkodni mer a magyarfocira, annak László Csaba törje el a lábát az első grundon lőtt gólja után, mert itt kérem pörögnek az események, itt több dolog történt egy hét alatt, mint az egész Dallasban. Hogy csak szemezgessek: átadtak egy felújított stadiont, pörgött és több epizódot megélt a Honvéd kontra Felcsút, örökrangadó volt, zseniális sörcsap van a Fradi meccseken, Rudolf Geri lelépett, Stadler pályán véletlenül sem fociznak, de egy este úgy feküdtünk le aludni, hogy a Pápa volt az első a tabellán. Szóval nézzük az előjeleket az ötödik fordulóra, aztán gyorsan tippeljetek és folytassátok a munkát, a sörözést, vagy a Kabát Péter könyv olvasását…