Megszokhattuk, hogy átigazolások idején minden játékos azzal kezdi nyilatkozatát; „Több helyről is megkerestek, de nem akarok konkrétumot mondani”. Adamo Coulibaly ezzel szemben nem parasztvakít, képzeletben tényleg végigutazza Európát, hogy megtalálja a legjobbat. Összefoglalónkból kiderül, a nyáron minden magára valamit is adó európai klub megvette a Best of Coulibaly dvd-t. Cikkünk folyamatosan frissül!

Elkezdődik végere a labda honi virtuózainak nemzetközi menetelése, amit mivel is lehetne jobban nyomatékosítani, mint egy jó kis Játék Határok Nélkül-el. Az első fordulót még átaludtuk, mert hosszúra nyúlt az alapozás, és jómagam az entert is csak alibiből ütögettem, csak azért, hogy szokjam a klaviatúrát. Az elmúlt két hétben a testvéri Montenegroval vívtak páros meccset bonvivánjaink, és imponáló 15-3-as gólkülönbséget sikerült összelapátolni, 3 győzelem mellett mindössze 1 vereség rongálja a statisztikát. Sajnos ama vereség úgy csúszott be, mint Takács Ákos ha Torghelle  gólhelyzetbe került, és ez általában a Vidi menetelésének a végét szokta jelenteni. Most azonban a megmaradt 3 csapat - immáron a 2. fordulóba érve bizonyíthatja rátermettségét, vagy éppen annak hiányát, lényeg, hogy ők már nem okozhatnak kárt a magyar labdarúgásnak. Jöjjön tehát gyors lendületből, egy beharangozótól sem mentes, ál-tudományos hangulat-keltés, ami a kezdők számára megkönnyítheti a tippelést, vagy éppen 0 pontos tippsort garantál.

Már két hét sincs hátra és újra elkezdik kedvenc fociligánkban. A felkészülés közepén érdemes áttekinteni a „legfontosabb” történéseket. Rendhagyó módon egy tesztbe ágyazott válogatott hírösszefoglaló következik. Nyeremény, sőt még megoldókulcs sincs, de egy igazi bohócliga fanatikus e nélkül is rájöhet, melyik a legkevésbé abszurd állítás.

A Vidi tegnapi menetelése után már éppen készült a poszt a mérkőzés mélyreható elemzésével - mely nem nélkülözte volna a "Minek ide külföldi edző?"  konklúziót sem, amikor is egy e-mail landolt a postafiókomban, és keresztül húzta az addigi terveket, mint Podgorica a Vidi EL csoportkörös álmait.. Rövid átfutás után egyértelműen kiderült, hogy tévedésből kaptam, mert nem én lennék a címzett, de mivel az eredeti címzettet nem tudom, a feladó neve meg leázott a borítékról, így most változtatás nélkül posztolnám, hogy olvashassa akinek szól.

Az átlagos európai ország átlagos futballistája július negyedikén (ha nincs olyan peche, hogy a csapatánál korán megkezdődik a felkészülés és az edzőtábor) későn kel. Miután megvillásreggelizett, átpörgeti a szaksajtót, hogy milyen utózöngéi vannak a június végén befejeződött aktuális nemzetközi tornának (vébé előtt egy évvel a jelentős kozmetikázás után távolról nézve komoly futballeseménynek látszó Konföderációs Kupának). Ez után lassan lebattyog a délelőtti edzésre, netán ha jelenése volt az előbb említett rendezvényen, akkor a strandon kicsit megigazítja a napernyőt és kirendeli az első koktélt. Este, miután a nap folyamán belefáradt a felkészülésbe/napozásba, tartalmasabb szórakozást keres magának. Ilyenkor arra is van esély, hogy megtekinti magyar sorstársait. Akik július negyedikén tétmérkőzést játszanak.

Alighanem Csányi sporttárs is úgy érezheti, hogy az elmúlt év(tized)ekben kissé félrecsúszott a történet itt a Kárpát-medencében, mert már májusban megmondta a frankót: amely csapat az első kanyarban kizúg a nemzetközi porondról, az szégyent hoz a magyar labdarúgásra. (Hogy azon felül még mi minden hoz szégyent, azt ez alkalommal nem tartotta időszerűnek taglalni.)  A fekete paca elkerülését a Sors elrendelése szerint montenegrói csapatok ellen kellett kivitelezni - amely országot jelen sorok szerzője futball szempontjából méltánytalanul alulértékeltnek gondolta, de tegnap rá kellett jönnie, hogy ezen véleményét meglehetősen felületes információszerzésre alapozta. Csapataink mindenesetre éltek a kínálkozó győzelmi lehetőséggel, a Honvéd már az első mérkőzésen letutizta, hogy a játékosok napirendjébe ne kelljen a fürdés és a gyúrás mögé beiktatni a kukoricán térdeplést - és győzött a Videoton is, még ha ez utóbbi izzadságszagúbb lett, mint egy konditermi törölköző két órás használat után.

Adósak vagyunk a kommentverseny utolsó adagjának értékelésével. Mivel egyben a szezon is zárult, összetettben is eredményt kell hirdetni, megköszönve a kitartó indoklást mindenkinek. Jöjjenek tehát a győztesek, helyezettek.

Ismét véget ért egy bajnokság, olvasóink szorgalmasan végigtippelték a szezont. Itt az idő, hogy a tippek alapján összeállt tabellát összevessük a valósággal. Elöljáróban annyit, olyan nagyon nem vallottunk szégyent!

„Valószínűleg még a bibliai időkben kialakultak a 13-as szám körüli hiedelmek. Az utolsó vacsorán 13 vendég volt, a 12 apostol és maga Jézus. Más források szerint az őt eláruló Júdás személyére utal a szám, mert ő volt az, aki tizenharmadikként ült az asztalhoz. A babona ma is tartja magát, vannak, akik mind a mai napig kerülik,hogy egy tizenhárom fős társasággal üljenek le ebédelni.

Dan Brown A da Vinci-kód című regénye hívta fel újra a figyelmet arra a hiedelemre, hogy 1307. október 13-án, pénteken végeztette ki a nagy hatalmú Templomos Lovagokat IV. „Szép" Fülöp francia király.”  (kisalfold.hu)

A tizenhárom az a szám tehát, melytől a babonásabb Hattrick-managerek is úgy rettegnek, mint diósgyőri klubvezető Tornyi Barnabás ügyvédjének telefonhívásától. Reméljük, mindez senkit nem fog eltántorítani attól, hogy leadja nevezését a tizenharmadik Labdabiztos Hattrick-kupára – ahol utolsó vacsora nem lesz (hacsak nem kerül fel a Stadler-stadion a helyszínek listájára) és kivégeztetés sem, maximum néhány hetes sérüléssel lehetnek gazdagabbak a pechesebb sporttársak.

Itt a bajnokság vége és érkeznek is a színvonal-emelkedés egyértelmű bekövetkezését szónokló tirádák. Ha szerkesztőségileg egy emberként nem is értünk egyet a javuló tendenciákról szóló mondatokat mantrázó MLSZ-vezérrel, vagy az örök optimista kispesti Hemy úrral, az legalább biztos, hogy az utóbbi szezonokban többször is láthattunk izgalmas véghajrákat – ha nem is bajnoki cím eldöntése, de az EL-helyek leosztása és a kiesés kapcsán. Attól most tekintsünk el, hogy a dobogóért folyó öldöklő küzdelmet általában az első (esetleg első két) helyezett csapat jó 10-15 pontos előnyökből figyelheti páholyából nagy nyugalommal, és a „küzdő szekcióból” EL indulást nyerő klubok jellemzően nem sousa-i vagy herczegandrási hadjáratoknak néznek elébe az európai őszön. Ezt leszámítva viszont az izgalom az izgalom, és a tét nélküli Stadler-Csepel mecsek helyett a Siófok flúgos futamát, vagy az újabban állandó jellegű bronzaspiránssá előlépő Kispest vezette EL-helyosztó hajrák találkozóit nézegetve azért valami kellemes izgalomlöket cirógatja meg belül még a tapasztalt szurkereket is. És ez alól most ez az utolsó kör sem lesz kivétel - az egyszeri ’liger már ennek is örvend. Kicsivel beérjük, na. De ki marad talpon a végére? A kínzó várakozás perceit a népszerű kvízmester és sportriporter könnyíti meg számunkra egy kis játékkal.