Egy hét telt el csupán, ám mégis  mintha nem csak a Föld fordult volna meg ez idő alatt hétszer a vertikálissal szöget bezáró tengelye körül, hanem a világ is egyszer horizontálisan,hogy aztán most szombaton így fejtetőre állva röhögjön a szemünkbe. A hét közben Litvánia orvosilag is alkalmasnak ítélt kalandorait fektették két vállra hazánk legragyogóbb aranylábaival bíró matadorai, - Hajnal beállás után percekkel, már nemzetközi szintű gólpasszt osztott ki Dzsudzsák Bazsinak - és az okozott eufóriában már Ronaldinhoék térdre kényszerítése is valós víziónak tűnhet. ( Illusztrációnkon az ott látható sportember éppen erősen lájkolja a Facebook "Kényszerítsük térdre Ronaldinhoékat is" klubját)
Múlt hét végén a Monicomp ligában is már majdnem letisztult a kép, leosztásra kerültek a szerepek , és a megmaradt magyar munkásosztály végre vihette a hó végére megmaradt kosztpénzt,hogy egy kicsit megfialtassa a fix magyar mérkőzéseknek köszönhetően. Sajnos csapataink vajmi keveset törődtek az imént már említett magyar munkásosztály anyagi lehetőségeivel,és vastag piros postaironnal húzták keresztbe a számításukat.

A mai napon, M. T. Olvasó, felcsapjuk a történelmi atlaszunkat, mégpedig valahol a vége felé. Nem is olyan régen, volt idő, amikor még azt hitték, hogy ha évente megváltoztatják a Bohócliga létszámát, akkor valami hihetetlenül nagy fejlődés fog megindulni, és szanaszéjjel fogja verni a válogatott még az akkoriban csupa R-betűs brazilokat is, de legalábbis a Mracskó, Kuttor, Sebők, Keresztúri mágikus sorunknak lesz utánpótlása. Mindenesetre ebből csuda dolog kerekedett ki: az eddigi legjobb NB2-es (illetve NBI/B-s) mezőny!

Egy hét kihagyással folytassuk a betekintést fővárosunk amatőr labdarúgásába, ezúttal kettőre növelve az igazságügyi orvosszakértő alaposságával részletezett mérkőzések számát, négyre növelve a csapatok számát a keresztvíz-lehúzás/tömjénezés topikban. A forduló egyik rangadójára megint péntek este került sor, a Hegyvidék otthonába a bajnoki címvédő III. Kerületi TUE látogatott.

A posztoló alapfokú oktatásban töltött esztendőiben még az elsőosztály padjait koptatták az óbudaiak, azóta azonban a csapatot más betegségeken kívül bizonyos – jelenleg bajai illetőségű – Bognár György is sújtotta, jelentősen megcsapolva az egyesület kasszáját, felvirágoztatva a kerület szerencsejáték-iparát, melléktevékenységként pedig a területi első liga mezőnyébe sorolva a brigádot. Jelenleg a legnevesebb játékos a vendégcsapat keretében ifjabb Nyilasi Tibor, az egykori Ezüstcipős nagyobbik fia. A forduló előtt a TUE meglepetésre csak az 5. helyen állt, míg a vendéglátó HSE a 2. helyet foglalta el a tabellán.

Mit meg nem tesz az ember barátságból, vagy csak szimplán egy jó poénért, hogy jól szórakozzon egy szerda este. Tegnap (ítéljetek el, de akkor is) a válogatott mérkőzés nyálcsorgatós bambulása helyett egy sci-fi meetupon töltöttem az estémet. Megtudtam, hogy a Marson is vannak valami izéformáló erők, az intelligens számítógépekkel egyszer majd házasságra léphetnek utódaink (kérdés, nekik lesz-e?), az esőerdők fáinak lombkoronájában lévő leveleknek mekkora a színesföldfém-felvételük, valamint, hogy léteznek mapkináz-kináz-kinázok is, bár még mindig nem tudom pontosan miért, vagy egyáltalán mi lehet az?

A nyálcsorgatás persze megvolt. Valahol akkor aludhattam el, amikor a kishölgy belekezdett (mondandója huszadik perce környékén) a bemutatkozó diájába, majd kijelentette egy félmondatára, hogy erre még később visszatér. Mohákkal együtt. Ahogy vége lett, irány a Wichmann, ezt le kell öblíteni valamivel. Tömény 90 perc együltében, futball nélkül. Mit meg nem tesz az ember.

A tovább után azonban nincs kegyelem, ennyit a brómól, fáskérgűekről, tektonikus mozgásról, jön a beharangozó, és benne megmondjuk, mit hoz ki a számmisztika, ha bajnokot, vagy kiesőt kell megjósolni.

Ötödik alkalommal jelentkezik a napkeleti csoport összefoglalója, Ezúttal a korábban már megidézett Vecsésre látogatunk, és az idei év utolsó előtti (könnycsepp elmorzsol) fordulóját vesézzük ki alaposan. A szokásos heti botrány ezúttal Bastille térfelén tört ki, de nem kell félteni minket, ahogy a szereposztást elnézem, lesz itt is téma. Közben egy grádiccsal fentebb Tornyi Barna legjobb tanítványa benyújtotta a számlát a jól végzett munkájáért, még jobban beírva magát a szívembe.

Természetesen most sem tudom megállni, hogy ne csepegtessek egy kis egoizmust a beszámolóba. Két kollégával megtekintettük az FTC-Berettyóújfalu futsal-rangadót, ami küzdelmes játékot hozott, és 3:2-es vendéggyőzelmet, de legalább láttam egy echte x-lábú...bocsánat X-lábú játékost, valamint egy klasszikus fradista páros gyakorlatot a villamosmegállóban. Talán ezért is kerül a M. T. Olvasó elé egy nap késéssel eme iromány. Na de akkor hajrá!

Vannak dolgok, amik nem változnak, mint a gyirmóti alázások, a sör felbecsülhetetlen eszmei értéke, vagy Kiss László arroganciája. Így K. Dezső alteregója is a détári úton indult el a hétvégén, hogy enbékettes meccset nézzen oldalbordájával, hogy aztán többek között a család-foci-alkohol szentháromságban ülje meg nemrég napvilágot látott születésnapját. Emiatt K. Dezső a hétvégi meccseken az idősek közé ment, impulzusokat gyűjtött az öregektől, beállt focizni a töltés mögött játszó lurkókkal félidőben, sorban állt sörért és szotyoláért, esélyeket latolgatott, mint minden rendes ember. Szóval K. Dezsőt nem kellett keresni, mert mindenhol ott volt, mindenkiben ott volt, a Tatabánya tizenegyesében, Várhidi bajszában, a barcsi pénztárcákban, Vezér Ádám ötösén belül, Lipcsei legörbülő szája ívében, vagy a veszprémi feltámadásban. Itt egy indokolatlan kép Rugovics Vendelről, ha már győzött a Veszprém és akkor jöjjenek a meccsek.

Képzeljünk el egy világbajnoki selejtezőt, amelyen hat gólt tudunk rúgni idegenben. Szegény Fehér Miki mesterhármasa még csak-csak kiszedhető a fantazmagória kategóriából, de a válogatottban inkább csak az Ausztria ellen barátságos mérkőzések császárának titulusára pályázó Illés Bécó, valamint (ha csak a tizenegyesből) a válogatottban épkézláb meccset csak fényévenként játszó Lisztes Krisztián is eredményesnek bizonyul. A kapott képhez csapjunk hozzá egy pár hónappal korábbi, olaszokkal szembeni döntetlent, hogy igazi csodaváró fílinget kapjunk. Litvánia, 2000 ősze.

Új hét, új esélyek , új történetek,bár a főszereplők továbbra is az általunk megszokott kedves,bohókás csillagok, akik mind szerethető csapatban szeretnének játszani, és van aki ezt csak l'art pour l'art alapon teszi egy ideje. Még jó hogy nem tippmixből kell összegründolni a vajaskenyérre valót,mert nálunk olyan profizmus van hála a magasságos klublicensznek, hogy nem fordulhat elő fizetés-elmaradás (bundázás meg pláne nem ) A hét közben 3 csapatnál is kijátszották a "Nincs pénz" kártyát, a Honvéd 2 havi lemaradást vallott be, Újpesten csak jelezték hogy nagy a gond, míg a Fradinál McCabe távozásának híre rekesztheti be a pénzfolyamot. Ennek fényében csaptak a lecsóba aranylábú titánjaink , és próbáltak feledhetetlen fordulót varázsolni a magyar focira szomjazó nézőknek.

Itt és most egy pirosan villogó "Breaking News" feliratnak kellene villognia a cím elején, de egyfelől reakcióidőnk a folyamatosan záporzó hírek miatt kitolódott, másrészt alaposan utána kivántunk járni az eseményeknek. Ami történt, az viszonylag könnyen elmagyarázható, Morales mester a hét közepén beállitott egy emlékeztetőt okostelefonján, hogy ha az újpest elleni meccs végéig nem jön a banki egyenleg növekedéséről SMS, akkor veszi a kalapját, és jóccakát. A meccs lefújásának pillanatában előkotorta zsebéből az ominózus készüléket, - ellenőrizte a térerőt, hisz egy edző legyen alapos ember - de semmi. A meccs utáni interjúban aztán jelezte, hogy hétfőn már ne várják a klubbházban, kezdjék el a reggeli kávézást nélküle.

 Nézzük a meccset. Uram bocsá' szurkolunk valamelyik csapatnak. A helyzet nem reménytelen, mi több: bíztató.Csapatunk sorra dolgozza ki a helyzeteket, ám egy szórványos ellentámadásnál - amely veszélytelennek tűnik - egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás : a csapat kapusa egy kapitális hibát vét. "Fakezű ! Lepkevadász !" üvöltjük öklünket rázva a lelátón, vagy a tv előtt. Új negatív hős született.Tehetetlen düh háborog az örök optimista szurker lelkében, a csapattársak megvető és csalódott tekintete szegeződik a kapu felé ballagó fickóra. "Miért mentél kapusnak?" - ordít be egy néző.