A hétvége igazi lúzere lehetne az a Bohócliga-rajongó, aki pénteken a Debrecen-Kaposvár 49. percében, az értékelhető események hiányára hivatkozva, kilátogatott a mellékhelységbe, hogy ott mindenféle képregények átlapozása után, jó húsz perc pauzával térjen vissza. Hat gólt bukott vele.
Vasárnap, az első félidőben elfogyasztott seritalok eredményezte, rossz ütemben elvégzett kisdolog is elég volt ahhoz, hogy barátunk lemaradjon Beliczky mesterhármasáról.
Az összeomlás kicsiben díjra ketten hajtottak rá, Újpesten a Paks, míg Kecskeméten a hazaiak voltak képesek lőtt gólra gólt kapni alig egy perc alatt.
Nyugalom, ha lemaradt volna valaki az eseményekről, eddig tartott az ajtókeretek lefejelése. Összefoglaló következik, videóbetétekkel.



A Debrecen pénteken úgy gondolta, a pszichológiát hívja segítségül bajnoki címének megvédése érdekében. Jól elhelyezett Üllői úti vereségével kettős terhet akasztott a szombaton játszó Videoton nyakába. Egyrészt a nyomást, hogy ha győznek, még három ponttal vastagabb, megnyugtató előnyre tehetnek szert, másrészt, hogy Pakson edzőt váltottak a hét folyamán, és mint tudjuk, statisztikailag minden debütáns trénernek nagy esélye van a győzelemre. A Loki csúnyán elszámította magát, a Videoton simán behúzta vendégjátékát.
A legigényesebb magyarfutball-fanatikusoknak sem lehet panasza az elmúlt két hétre, mivel négy csapatnál (a honi élvonal létszámának egynegyedénél) döntöttek úgy eme röpke időszak alatt, hogy a hosszú távra kiérlelt és következetesen végrehajtott szakmai koncepció jegyében ezentúl másik szakvezető bére után kívánják fizetni a TB-járulékot. Magunk leginkább azon lepődtünk meg, hogy a záporozó kispadok egyike sem találta telibe Supka stratégát. A másik (bár jóval kisebb) meglepetés, hogy Pakson nem követték a kecskeméti sormintát, azaz a Maldív-szigetek mágusának hazacsábítása után nem csaptak le a másik Ázsiában regnáló gurura, a korábbi bangladesi munkálkodás után jelenleg a sokat szenvedett pakisztáni nép életébe
A bohócliga történéseinek árnyékában márciusban sem telt teljesen eseménytelenül az élet külhoni érdekeltségeinknél. A holland bajnoki címnek alighanem harangoztak, viszont okkal tekinthetünk bizakodva a belga és a ciprusi fejlemények elé. Megvan az első feljutó és ismerjük az első kiesőket is - mindkét listán van esély újabb csapatnevek felbukkanására. Focimenekültjeink sem tétlenkedtek: Gera zebrát lőtt a londoni sztyeppén, majd tevékeny részt vállalt a wolfsburgi farkasok idomításában, Dzsudzsák és Waltner hármat, Bodor és Juhász kettőt vágott a bajnokikon és Kovács doktor is újranyitotta a rendelését Norvégiában. Sérülésekből (sajnálatos módon) és kinyilatkoztatásokból (szerencsére) szintén nem szenvedtünk hiányt.
Rosszkor, rossz helyen született… Bármely más országban ikon lett volna, de itt, és akkor ez nem adatott meg. Ha említik a nevét, van, aki egy labdarúgó zseninek mondja, van, aki összeférhetetlen embernek. Tény és való jobban, sokkal jobban értett a focihoz, mint az emberekhez. Ami a pályán megvolt erényként, és 4-5 lépéssel előre látta mit fognak tenni a társak, az akár a hétköznapokban, akár edzőként nem mindig volt a sajátossága. De a pályán minden csapattárs győzni akart, míg a pályán kívül…