Bohócliga, 2. forduló

Angyalföldön bajnokcsapat képe körvonalazódik, már csak az a kérdés, hogy ki fizeti a révészt? Nem a nyírségit. Lisztes végre elsült, amit Gellei mester szomorúan konstatált. Köteles „is back in town”, de optimista. Tomiszlavnál kezd a cérna elszakadni, pedig még huszonnyolc forduló hátravan, és Pölöskei szintén gyengének érezte a bírót. A bíró nem beszélt Pölőről.
(Ám, ami a legfontosabb: tippjátékunkban a fehérvári és az MTK-meccset verték telibe a legtöbben: 6-6-an.)

Vasas—Újpest 4-2
Angyalföldön szar hírekkel doppingolják a srácokat, s ez még a zéró tolerancia idején is tolerálható. Jámbor János (a pepsifocinak is legyen inkább János, köszi) a napokban rájött, hogy fölöslegesen szórja ki a százmilliókat, mikor csak gyalázkodást kap érte, meg amúgy is. Csapata eddig valahol a jellegtelenség és a semmit mondás között ténfergett, erre föl most megtáltosodik… Mi ez, ha nem a tulaj távozása fölött érzett felszabadult gyermeki öröm gólokban manifesztálódó megnyilvánulása? Persze, amint a fiúk összerakják a kis buksijukban, hogy közel az idő, mikor már nem jár prémium a gólzáporért, megkezdődhet a piros-kékek legfrissebb agóniája. Egyelőre azonban Szikla Kálmán még büszke… Nem úgy Szentes Lázár, aki olyan védelmet rakott össze, amely még akkor is gólképesebb lett volna a Vasasénál, ha a hazaiaknál Tóth András is besegít.

Diósgyőr—Kaposvár 1-0
Miskolcon már megint Köteles védett. Villámmal visszatérve a Norwich Citytől, ahol még orvosi vizsgálatra sem méltatták, kapott gól nélkül zárt a bajnokgyilkos Rákóczi ellen. Mivel Fülöp szintén eltöketlenkedett egy angliai szerződést, valószínű, hogy Köteles Laci számításba lesz véve, amikor Koeman átlapozgatja a kapitányi noteszt, amely tárgy lassan fétisként nehezül az itthon játszó balfékekre. A Kaposvárnak pedig nem lehet minden hétvégén olyan szerencséje, hogy egy Lambulics nevű védelmi képződmény egyengesse a kapuig vezető utat. Ez így pont elég volt számukra a diósgyőri vereséghez.

Paks—REAC 1-3
Az a szép a bohócligában, hogy valami majdnem mindig akad, amiről beszélni lehet, ha már a fociról kevésbé. Ezen az összecsapáson gyakorlatilag meglepetés született, és a játék sem volt borzasztó, mégis mindenki a paksi csillárok üzemzavarára fog emlékezni. Valami furcsa elektromos nihil üldözi élcsapatainkat, legutóbb a Lokinál hunytak ki a fények, most meg itt kezdődött egy félidőnyi sötét tanácstalansággal az ütközet. A hosszú várakozás alatt a hazaiak szeme szokott el jobban a verőfénytől, mert negyedóra alatt kettőt is beszedtek, különösen Kovács kapus látása adott okot aggodalomra. Tököli ugyan ismét begyötörte a szokásosat, ám Nyerges duplája mellé, Lisztes egy irgalmatlan bombát is társított, így végre kevesebb szánakozó pillantással kell ezentúl szembesülnie.

Nyíregyháza—Siófok 1-0
Már a meccs előtt Szabó Vöri és Détári Döme szépen csengő barátságáról írtak a sportlapban, nem megfeledkezve a magyar fociban ezer éve gyökeredző zrikák fontosságáról. A derbi színvonala alig valamivel maradt a minősíthetetlen kategória alatt, ami pont elég volt ahhoz, hogy Bagoly Gábor a Siófok jó híréről vizionáljon nagy nyilvánosság előtt. De legalább a világítással nem volt gond…

Fehérvár—Haladás 1-0
A fehérváriak is bevásároltak maguknak egy brazilt, és az övék váratlan módon góllal debütált. Ha rosszindulatúak lennénk, akkor idepötyögnénk, hogy voltak itt már ígéretes debütánsok, akiket a csoffadt magyar valóság aztán a maga módján igazolt. Zatara például? Segítünk: palesztin, kettő az Újpest ellen… A lényeg, hogy a Vidi is behúzta első győzelmét, a Hali pedig az első zakóját próbálta föl. Kenesei ide, Kenesei oda, a helyzetek zsákszámra maradtak ki szombathelyi részről, amit okosan büntettek Dvériék. Disztl László nyugodtan állhat hétfőn Mezey doki irodája előtt, várva a bölcs értékelésére.

Zalaegerszeg—Kecskemét 1-0
Eddig tartott Szivics mester higgadtsága, amit még Tököli kezezős gólja után szemléltetett a médián keresztül. A Zete elleni két piros lap (bónuszként neki a harmadik), és egy-egy vélelmezett büntető, illetve kiállítás elmaradása elég volt ahhoz, hogy összeesküvést sejtsen a háttérben: „valakik akarnak nekünk valamit mondani”. Tavasszal Csertői Aurél már ráfázott egy hasonló, saját honlapos kifakadásra, így most bele sem merünk gondolni, hogy mit fog Szivics edző képzelni, ha internetes okoskodása miatt is előveszik esetleg. A szerb szakember mindenesetre gyorsan belepökött a bohócliga áporodott közegébe, a ZTE-t a mezőny egyik leggyengébbjének nevezve. Várjuk a zalaiak esetleges visszavágását, bár ismerjük el: inkább 300 kiló dühödt Szivics, mint 20 deka elképzelés nélküli Supka. Ráadásul a KTE játéka még pofás is, amit a ZTE-ről csak erőszakkal állíthatnánk.

MTK—Honvéd 1-1
Pölöskei és Garami mestereket olyannyira átjárta a harci láz, hogy már egy hete nem beszéltek egymással, mire sor került a létfontosságú mérkőzésre. Nem csoda, olyan régi kollégák ők, hogy egymás tekintetéből is kitalálják, mit eszelt ki a másikuk. Akkor meg inkább az egyhetes haragszomrád, majd utólag elsimítják a sérelmeket. Az első félidőben megtörtént a gólváltás, amely a végeredményt kiadta, de ettől függetlenül is voltak érdekességek: a Honvéd ügyesen kontrázik, Maróti masszív, Abass alkalmatlan, Pál András viszont nem. Nem volnánk idehaza, ha Pölöskei tréner, nem talált volna némi kifogást a bírói ténykedésben, így lélekben Szivics mellé került a heti tablónkon. Amiért viszont mindenképpen Pölőt illeti a gyomorszájba vágás, az a szánalmasan közhelyes: „…sosem szoktam a játékvezetéssel foglalkozni, DE…” félmondat. Eszed legyen!