Harmadik részéhez érkezett a nemzetközi porondon vitézkedő kupacsapataink útjába sorolt ellenfeleket mantrázó sorozatunk. Az egzotikum kategóriába tartozó Irtis Pavlodar, valamint a hazai fociultrák szívét mindig megmelengető román futball jeles képviselője, a Steaua Bucuresti után a harmadik fejezetben az északi csillagként ragyogó Kalmar FF és Elfsborg IF csapatait, valamint az azoknak otthont adó városokat ajánljuk az olvasók figyelmébe. (Jelezni szeretnénk továbbá a kinti mérkőzés megtekintését tervező debreceni és szombathelyi szurkolóknak, hogy igény esetén már itthon megkezdhetik a felkészülést az északi konyhaművészettel való megbarátkozásra: az ismert bútoráruházban a Pytt i Panna fedőnevű gasztronómiai gyönyör egy Károly Róbert beáldozása ellenében megízlelhető. Emésztési zavarokkal küszküdők ne felejtsék otthon a TAJ-kártyát, hátha szükségessé válik a gyomormosás.)
.jpg)
Kalmar városa a középkorban élte fénykorát, elsősorban fekvése miatt. A Dánia közelében, egy dán fennhatóságú szigettől néhány kilométerre elhelyezkedő tengerparti 
Történelmileg kisebb léptékekkel mérhető Boras városa, ahol az Elfsborg csapata fészkel. A települést 1621-ben nyilvánította városnak II. Gusztáv Adolf, abból a célból, hogy letelepítse a környező falvak népét riogató házalókat, akik a kor törvényei szerint csak városokban űzhették áldásos tevékenységüket. Arról sajnos nem szól a fáma, hogy ennek célja a kereskedelem színvonalának high-tech szintre emelése, avagy éppen ellenkezőleg, élelmesék egymásnak ugrasztása volt, mindenesetre Boras szép fejlődésnek indult. Számos szabó is itt kereste szerencséjét, erre utal a város címere, amelyben két, birkanyírásra használt alkalmatosság díszeleg a középpontban, a kollektív önmeghatározás sajátosan északi példájaként (a "semmi pucc, semmi csicsa, helyette lényegretörő, letisztult formavilág" jegyében). Kalmarral ellentétben háborút nem neveztek el róla, viszont átélt négy tűzvészt, amely - tudván, hogy a svéd vidéken főleg fából készült házikók pompáznak - önmagában is felért egy armageddonnal. Napjainkban vasúti csomópontként és ipari (főként textilipari) központként funkcionál, továbbá érdekességként jegyzik meg róla, hogy itt székel a legtöbb svéd csomagküldő szolgálat, amely mögött a házalás hagyományának modern kori megjelenési formáját gyanítjuk. A várossal foglalkozó videót nem leltünk, fotósorozat viszont van.
A svéd labdarúgásról sok újat nem tudunk mondani. Válogatott szinten három világbajnoki érmük van: egy ezüst hazai pályán 1958-ból, valamint két bronz, 1950-ből és 1994-ből. A 2000-es EB óta csak egyszer (2004-ben) nem tudták magukat az aktuális nagy tornára kvailifikálni. Klubszinten a legnagyobb sikereket a rekordbajnok IFK Göteborg érte el, amely a nyolcvanas években kétszer is megnyerte az UEFA-kupát és elődöntős volt a BEK-ben, majd 1995-ben a Bajnokok Ligájában jutott el a negyeddöntőig. A BL-be utoljára a Helsingborg jutott be 2000 őszén (a kispadon Nanne Bergstranddal, aki jelenleg a Kalmart trenírozza), az EL elődjeként funkcionáló UEFA-kupában viszont rendszeresen volt svéd résztvevő a csoportkörben (itt is a Helsingborg villantott utoljára, a 2007/2008-as idényben a csoportkörön túljutva a legjobb 32 között vérzett el). A bajnokságot (Allsvenskan) 16 csapattal, tavaszi-őszi rendszerben bonyolítják, ennek okaként Kazahsztánhoz hasonlóan a szubtrópusi jeleket ritkán mutató időjárás említhető.
.jpg)
A Kalmar FF csapatát 1910-ben alapították, Göta IF leánykori néven. Fúziók és névcserék után 1927-ben nyerték el jelenlegi nevüket. Legelvakultabb drukkereik sem állítják, hogy a Kalmar kihagyhatatlan lenne a svéd klubfutball panoptikumának VIP-terméből: először 1949-ben sikerült feljutniuk az első osztályba, majd kiesések és visszajutások sorozatának prezentálása után 1955-től húsz éven át az alsóbb osztályban felejtődtek. Erre az időszakra esik az első magyar vonatkozás is, Markó Ferenc személyében, akit 1957-ben a börgholmi menekülttáborból sikerült "leigazolni" némi kalóriapénz fejében. A történelmi idők ínséges mivoltát jelzi az is, hogy századik élvonalbeli meccsüket csak 1976-ban abszolválták. A jubileum emlékezetesre sikeredett: a csapat 9-2 arányú zakót akasztott le a GIF Sundsvall ellenében, amelynek hatására a következő munkanapon Kay Wiestal edző alacsonyan szállva hagyta el a klubház épületét. A hetvenes évek végére viszont beköszöntöttek a szebb napok: a csapat először végzett dobogós helyen a bajnokságban, majd 1981-ben történetük első országos trófeáját is elnyerték a Svéd Kupa formájában. Pénzügyi gondokkal és újabb másodosztályú vendégszereplésekkel megspékelt idények után 2003-tól számítanak stabil első ligás csapatnak, 2008-ban pedig az utolsó fordulóban végrehajtott pontszerzésnek köszönhetően történetük első bajnoki címét ünnepelhették. A dicsőséglistát 2 ezüst és 2 bronzérem, 3 svéd kupagyőzelem, valamint az idén elhódított svéd szuperkupa teszi teljessé.A nemzetközi porondon - fentiekből adódóan - viszonylag ritkán tették tiszteletüket. Első alkalommal 1978-ban, amikor rögtön a Ferencvárossal akadtak össze (magyar vonatkozások, part two), Nyilasiék összesítésben 4-2 arányban leckéztették őket. Tavaly közel kerültek a nagy kiugráshoz, az UEFA-kupa selejtezőiben először luxemburgi, majd belga ellenfelet vertek, végül az utolsó selejtező körben a benelux körkép teljessé tétele érdekében a Feyenoord ellen próbálkoztak. Rotterdami győzelmük után már komoly bravúr kellett az elhasaláshoz, amelyet a visszavágón egy tiszteletbeli potyamackót érdemlő kapusprodukció és egy öngól formájában tudtak kivitelezni.
Az idei bajnokságban (7 győzelem, 3 döntetlen, 4 vereség kombóval) a negyedik helyen áll a piros-fehér színekben pompázó egylet. Az utóbbi három fordulóban nyertek, a hétvégén a Djurgarden csapatát ajándékozták meg egy 6-1 arányú sallerral (videó alant, melyen a szanálás alatt álló, 9.000 férőhelyes szentély, a Fredriksskans is megfigyelhető). A csapatból az Elm-fivérek, David és főképp a lábában beépített rakétaágyút hordozó Rasmus emelhető ki (tavaly még hárman voltak, de Viktor idén már a Heerenveen szurkolóit boldogítja). Négy brazil és egy-egy albán, északír és nigériai légiósuk közül a brazil Daniel Sobralensét és Daniel Mendest taksálják a legtöbbre.
.jpg)
Az 1904-ben alapított Boras Fotbollslag 1906-ban került átkeresztelésre Elfsborg IF-re. A sárga-feketében pompázó egylet az 1930-as években élte fénykorát, amikor 5 év leforgása alatt háromszor takarította be a bajnoki címet, soraikban hét válogatott játékossal. A negyvenes években az ezüstök gyűjtésében jeleskedtek, az ötvenes éveket viszont már ők is a másodosztályban töltik. 1960-ban nagy levegővétel következett: ekkor a másodosztályt, '61-ben pedig ugyanazzal a lendülettel az első osztályt nyerik meg. A XX. század további részében kerülik a sikerek a klubot, sőt, 1987 és 97 között újra bebüntet a másodosztály. Az utóbbi években fényes csillagként tündökölnek a svéd klubfutball egén: 2006-ban megnyerték történetük ötödik bajnoki címét és tavaly is csak 1 ponttal maradtak le a Kalmartól. A dicsőséglistán 5 arany, 6 ezüst, 4 bronz és 2 kupagyőzelem található.
A nemzetközi porondon 2007 volt a legsikeresebb évük: a BL-ben a Debrecen (Kouemaha gólja miatt kissé véleményes) kiejtésével eljutottak az utolsó selejtező körig, ahol a Valencia öt gombóccal irányította át a brigádot az UEFA kupába. Ott a Dinamo Bucurestin áthámozva magukat bejutottak a csoportkörbe, ahol viszont már csak a pofonfa megrázására futotta erejükből (1 döntetlen és 3 vereség, utolsó hely a csoportban). Tavaly az Intertotó-kupában bemutatott menetelést a rettegett St. Patrick's Athletic elleni kieséssel sikerült gallyra vágni.
Az idei évben is a második helyen tanyáznak a svéd ligában. A hétvégén szenvedték el első vereségüket, előtte 7 győzelmet és 6 döntetlent tartalmazó erődemonstrációt mutattak be. A hazai mérkőzéseit a műfüves (emiatt magyar csapatok által eleve nem kedvelt), hipermodern Boras Arénában játszó csapatból Anders Svensson 90, Teddy Lucic 86 svéd válogatottsággal próbálja majd ellensúlyozni a szombathelyi Maikel zsenialitását, de végszükség esetére angol, ausztrál, finn és izlandi légiós is rendelkezésre áll. Videóként a Kalmar elleni döntetlenjüket ajánljuk.
Végül a teljesség kedvéért idéznénk a Kalmart a Malmö elleni idegenbeli meccsen Bücs pályaedző társaságában megtekintő Herczeg mester nyilatkozatának második felét, illetve a saját fejlesztésű futballmagyar-magyar szótárunk által javasolt értelmezést. Sajnos a progi még csak béta üzemmódnál jár és néha vannak benne bugok, ezért csak zárójelben és alacsonyabb betűkkel merjük leírni az általa javasolt fordítást:
"Két éve, amikor a BL ugyanezen fázisában az Elfsborggal találkozott a Loki, én térképeztem fel a borasiakat is: azt kell mondjam, a Kalmar lényegesen attraktívabb futballt játszik, mint anno az Elfsborg, amely abszolút racionálisan, minimális kockázatot sem vállalva építette fel játékát. (A Siófoknál is erősebb kupaellenfelet kaptunk.) A Kalmar azzal a szándékkal jött ki a második félidőre, hogy megnyeri a meccset, letámadta a házigazdát, a tizenhatosa előtt járatta a labdát. (Ritka pofátlan, a vendégjoggal visszaélő banda ez a Kalmar.) Hogy a támadó harcmodor kedvez-e nekünk vagy sem, arra csak a pályán kapjuk meg a választ. (Ránézek az edzésen Polekszicsre és rájövök: ez az a helyzet, amikor csak egy jó erős pálinka jelenthet megnyugvást.) A Kalmar nem az Elfsborg. (Bücs Zsolti két liter tömény elfogyasztása után biztos volt benne, hogy ez a csapat volt itt két éve is, csak azóta az irántunk érzett rajongásuk miatt ők is piros-fehérre váltottak.) Az is tény: Svédországban talán nincs olyan szurkoló, aki ne venné biztosra a Kalmar továbbjutását. (Amiben bízunk: a labda gömbölyű és Bernáth egy év alatt sokat fejlődött lábtengóban.) A véleményüket nem rejtik véka alá, mindamellett udvariasan hozzák a tudomásodra. (Az Elm-fivérek közül David "Jöttök ti még a mi utcánkba!", Rasmus pedig "Rémálom az Elm utcában" feliratú pólóban fog korzózni az Aranybikában.)"
