Vegyünk egy egyszerű élethelyzetet. Kocsma, piroskockás abroszos asztal körül haverok, és a fociról beszélgettek. Cristiano Ronaldót már elmondtátok mindennek, és Szűcs Lajos is Júdás Lala - vagy nem, oldaltól függően. A sörök közben egyre csak jönnek, folyamatosan nő a szentimentalizmus-állandó. Valaki óvatlanul elszólja magát, és azt állítja, a kétérintő, valamint a páros egyérintő márpedig nem egy és ugyanaz a játék. Ennyi kellett, a hangulat megfeszül, vérre menő vita kezdődik. Az egyik oldalon állnak azok, akik szerint a kétérintő attól kétérintő, hogy mindkét térfélen a csapatok egy-egy játékosa szerepel. Erre a másik oldal ütésre emeli a Dreheres üveget, és vérben forgó szemekkel ordítja a fülekbe: a kétérintő attól kétérérintő, hogy egy kétfős csapat mindkét tagja egyszer-egyszer érhet a labdába. Egy konszenzus uralkodik csak a teremben - a kapufa nulláz.
Rendhagyó összeállításunkban ezúttal megpróbáltuk összegyűjteni gyermekkorunk kedvenc futballpótlékait. Mindent, amivel elütöttük a hétköznap délutánokat lent a téren, vagy a szobák melegében. Mindent, amivel stimuláltuk magunkat, hogy elröppenjen a bajnokik közötti két hét, vagy a nyári szünet.
Szabadtéri játékok
(láb)tengó
A tengó a futballjátékok azon családjába tartozik, amelyeket nem kapura játszunk. A tengó egy speciális pályát igényel. amelyet általában krétával festünk fel egy tetszőleges aszfaltfelületre. A szabályos játéktér négyzet alakú, és ezt négy azonos méretű, kisebb négyzetre osztjuk. Minden negyedben egy-egy játékos áll. Eddig okés, innen válik bonyolulttá, mert ahány ház, annyi utcafront, és annyi szabálykönyv.
A labda játékbahozatala egyszerű, ebben van a legnagyobb konszenzus. Valaki megfogja a lasztit, és leejti a négyszögek középen található metszéspontjára. A játékszer pattogni kezd, és akinél harmadszorra, az kezd. Játszható még úgy is, mint a páros ping-pongban. Ilyenkor valamelyik játékos az átló mentén úgy dobja be a labdát, hogy az először nála pattanjon, majd a vele sréhen lévőnél legközelebb. Más nagyjából nincs is, e két irányvonal létezik csak.
A játék céljáról azonban megoszlanak a vélemények. Az egyik tábor szerint mindenki-mindenki ellen van, és aki nem tudja szabályosan megjátszani a labdát, az kiesik. Aki utoljára marad az nyer. A másik tábor szerint viszont két csapat van, akik átlósan helyezkednek el. Ilyenkor nem kiesésre, hanem pontra megy a játék, egyszerű megoldással az nyer, aki többet gyűjt.
A játékhelyzet szerencsére adott, ebben vita nem nagyon lehet. Az számít szabályos, és egyben eredményes érintésnek, ha egy játékos a labdát úgy játssza meg, hogy az egy másik negyedbe érkezzen, és ott lepattanjon. Aki kirúgja a pályán kívülre, az kiesett, vagy annak a csapata pontot vesztett. Egyszerű, mint a pofon.
A tengó igazi májerei - merthogy létezett ilyen kategória is. A tengóhoz három dolog kell: négy játékos, egy labda, meg egy darab kréta. Az igazi májer az, akiben mindhárom adottság egyesül, de legalább kettő. A legsarkalatosabb kérdés a kréta-ügy. Ki másnak lenne krétája korlátlan mennyiségben, mint a tanárgyerekeknek? Mi egyebet hozhatna haza szegény tanárszülő az iskolából, ami a háztartásban is hasznosítható? A tengó igazi májere tehát, a labdát jól kezelő tanárgyerek.
Egyérintő
Egyérintő
Az egyérintő legáltalánosabb feltűnési helye a lakótelepi házak által közrefogott dühöngők betonja. A dühöngő egy fémráccsal körbeölelt betonplacc, ahol a rosszul lefektetett beton, az idő múlásával felpúposodott, és csepkőszerű pettyeket növesztett ki magából. Területén vagy vannak félszer egy méteres kapuk, vagy nincsenek. Ilyen esetekben a rácsra, fehérrel felfesve jelölik nagyjából egyértelműen a célterületet. Érdemes megfigyelni, hogy a rácsozat általában páratlan számú függőleges merevítést tartalmaz, így a festett kapuk sohasem pont középen vannak, hanem valamelyik oldal felé eltolva. A gondos építtetők adtak a szimmetriára.
Az egyérintőben két fő játszik egymás ellen. A játék célja, hogy több gólt érjünk el az ellenfelünknél. (Minő meglepetés.) A játékba (egy)érintésnek számít a labda megjátszása mindaddig, amíg nem érintette a betont. Ennyi az összes szabály. Vagyis, ha te dekázgatva, vagy brazilkörökkel (lábfej, térd, váll, fej, másik váll, másik térd, másik lábfej) átsétálsz az egész pályán, akkor te egyszer értél a labdába. Ha menet közben leesik, akkor az ellenfél jön. A grundok egyetlen értelmes vitája a kapufa kérdése, hogy érintésnek számít-e? Általánosan elfogadott, hogy a kapufáról kipattanó labda - ellentétben a real footballal - érintésnek számít, méghozzá semleges érintésnek, azaz utána bárki megjátszhatja.
A játék során előfordul néha-néha kettős érintés. Ilyenkor különböző pályákon, különböző szankciókat alkalmaznak. Az általunk ismert eljárások a következők: fél, vagy egész pálya, üres kapu; esetleg ugyanezek közül valamelyik pattanás nélkül, vagy kornertől beugró kapussal. Az elkényeztetett úrifiúk kedvéért kifejtem, hogy mit is jelent az egész pálya, üres kapu, így a többi is érthetővé válik. Szóval. A labdát letesszük a saját gólvonalunkra, majd onnan klasszikus büntetőt rúgunk, üres kapura.
A különböző büntetési tételek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint ultiban az egyes licitek. Következő felsorolásunkban arra törekedtünk, hogy a legkönnyebtől a legnehezebbig rangsorolva állítsuk renbe a szankciókat:
- Fél pálya, üres kapu
- Egész pálya, üres kapu
- Fél pálya, pattanás nélkül (ilyenkor a labda először a kapuvonal mögött pattanhat)
- Fél pálya, beugró kapussal
- Egész pálya, pattanás nélkül
- Fél pálya, pattanás nélkül, beugró kapussal
- Egész pálya, beugró kapussal
- Egész pálya, pattanás nélkül, beugró kapussal (gyakorlatilag lehetetlen)
Folytatása következik.
