Ha a múltkor a moldávok csempésztek fekáliát a válogatott Gundel palacsintájába, most a görögök vágtak hozzánk lendületből egy sikamlós medúzát. A kocsonyás lény annak rendje és módja szerint galádul mellbe csípett. A medúzacsípés egyetlen hatásos ellenszerét, a vizeletünket nagy erőlködésünkben viszont csak saját arcunkba tudtuk juttatni. Gyötrelmeinket taktikakirály kapitányunk húzásai fokozták. Marad az önmarcangolásos "MIÉRT?!".
Hányszor játszadoztunk el gondolatban egy ideál szcenárión a válogatott soros (legalább papíron) tétmeccse előtt. Közönségcsalogató jegyárakkal teltház kreálása, vendégcsapat pokoli hangulatban kapuhoz szegezése és korai vezetés. Magunk sem hittük, hogy mindez valamire való együttes ellen megvalósulhat, de a kalaptétes meccsen szemkápráztatóan rajzolódott ki az áhított idill.
Mondanunk sem kell, hogy nem kellett sokáig várni a tipikus magyar folytatásra. Az önszívatás világbajnokságára selejtező nélkül juthatunk ki, annyi szent. Az ugyanis galaktikus szenzáció, hogy úgy bukjunk el egy meccset, hogy helyzetet sem engedélyezünk a kimondhatatlan nevű görögöknek (továbbiakban: galapagoszék, aminek ugyan semmi köze a görögökhöz, de görögösen hangzik és megjegyezhető).
Márpedig ez történt. Galapagoszék ímmel-ámmal játszadoztak, és lassacskán csak kibökték, hogy győzni jöttek. Mi meg hagytuk.
A szerencsétlenségsorozatba hibátlanul illeszkedik az évszázad lestévedése, amiért a megye 1-ben is berúgott motorral várják a sporikat, gondolván a bosszúszomjas szurkolók baltalóbáló hangulatára. A magunk háza táján erre az érthetetlen helyzetrontási arány tette fel a koronát, illetve egy kiegészítő, ám nem elhanyagolható tényező: Várhidi mester Gellei „Pedagóg” Imre bácsit megszégyenítő taktikai érzéke.
Szégyenlősen és szemlesütve állunk ki a webnyilvánosság elé, amikor megbirizgáljuk a kérdést: vajon nem vezetést a zsebében tudó csapatoknál szokás az utolsó tizenöt percben hármat cserélni? Nem akarunk kukacoskodni, de mi úgy tudtuk, hogy ha valaki a mérkőzés állásán akar változtatni, az úgy kb. a 60. percben lép. Drasztikusan. Főleg, ha az egyetlen rohadt tét a csoport negyedik helye.
Várhidi nem akart változtatni. Maradtunk is a Málta előtti előkelő hatodik helyen.
Keresztvíz lehúzás
Az értékelés elé bocsátjuk, hogy az, mint mindig, mérhetetlenül elfogult lesz. De legalább más „vezető” médiumokkal ellentétben nem áltatunk senkit azzal, hogy mi vagyunk a mértékadó és ugyebár elfogulatlan megmondófórum.
Fülöp – Kezdünk hozzászokni, hogy Marci bravúrt bravúrra halmoz. Ezúttal védés nélkül intézte el, hogy pont nélkül árválkodjunk a végén. Ez igen! Ilyen pelyhedző korban hozni a cserepadról sokat csodált lepke-Király alulmúlhatatlanját valóban hátlapogatásra méltó. A moldáv horror show friss emlékéhez méltóan balfékeskedett, ami csak azért töltheti el nyugalommal, mert úgy látszik, hogy a hálóőr-alkalmatlansági az angoloknál is felvételi követelmény. Egy darab egyenes vonalat érdemel, ami gyakorlatilag nulla, valójában annál is kevesebb. (–)
Szélesi – Mivel a hellének helyzet nélkül rúgtak gólokat, a védelemnél nem érheti szó a ház elejét. (Az ügyeletes ludast fentebb kijelöltük.) Zoli ismét elhitette velünk, hogy továbbra is a legkockázatmentesebb megoldásnak tűnik a posztján. Maradjon is ez így, mert ha nem figyel oda, kiszoríthatja az a Csizmadia, akit inkább egy főleg erdős területeken keresett foglalkozásról kellene elnevezni. Villantjuk az 5-ös számot.
Vaskó – Tamás nehéz helyzetbe hozza az értékelést végzőt, hiszen nem szolgált rá, hogy csak úgy lehúzzuk produkcióját. Ehelyett a pöcegödörszippantó szaki fejű Gekasz tizibe torkolló kiugrásának engedélyezése okán tesszük meg ezt. Igen, kiállították volna, de ezzel lehet, hogy összességében nyerünk. Amúgy önmagához képest tűrhető volt, így cakumpakk kegyes 4-es.
Juhász – Ugye magyar játékosoknál sohasem lehet tudni, ezért kicsit tartottunk tőle, hogy Juhászra átragad a helyén a moldávok ellen játszatott Csizmadia ormótlansága. Az elejétől látszott, hogy rossz az, aki rosszra gondol, ennek jegyében Roland jelenléte ismét elég volt ahhoz, hogy a magyar hátsó alakzatra ráaggathassuk a „védelem” molinót. (6)
Vanczák – Vili a múltkor is a bögyünkben volt. Amit viszont a görög vendégszereplés alkalmával alkotott, az egy görög drámaíró elfogult fantáziájában sem verhetett volna gyökeret. Öngólt érő mozdulata immár az örökkévalóságé, így Vilmos végérvényesen bekerül a magyar focilúzer válogatottak egyre népesebb panoptikumába. A megállapítás tehát nem veszít aktualitásából: jajjj, csak a Vanczáknak ne!! (3-2=1).
Vass – Ádit bűvös vadászként vártuk vissza a kezdőbe, aki majd jól levadássza a gonosz kentaurbőrbe bújt helléneket. Megcselekedte, amit megkövetelt a haza: szétütközött mindenkit, akivel összeakadt. Buzsáky mellett messze a legtutibb fellépést szállította. Nálunk 7-es, és nem csak a menő hajkorona miatt.
Tőzsér – Ha a „Tőzsér” és a „kezdő” szavak egy mondatba kerülnek, mostanában teljesen zavarba jövünk. Összességében zavarunk megalapozódni látszott, hiszen Dani legfeljebb azzal okozott folyamatos gyomorremegést, hogy nehogy kiállíttassa magát. Ezt megúsztuk, viszont a kapitány szemefénye egy tökös lövésen és néhány beadáson kívül nem sokat tett hozzá a pozitív élményekhez. Dani, kell ezt az egészet erőltetni? (3-1, mert nem énekelte a himnuszt)
Hajnal – A „Karlsruhe lelke”, ahogy a német kollegák nevezik alkalmi csapatkapitányunkat, kifulladni látszik az idény végére. A második félidő elején az ötös előtt megcsinált primadonnacselt örökre megőrizzük, de sok minden mást most inkább nem raktároznánk el tőle. Volt jobb! (4)
Halmosi – Ha az aljas partjelző nem inti be a lest abban az ominózus helyzetben, amikor Halmosi egyedül vihette kapura a lasztit Priskin centertámogatásával, alighanem becsempésztük volna nevét a címbe (persze Buzsákyval együtt). Dzsudzsák szűrét megérte kirakni helyette, de már csak egy dolgot hiányolunk: miért nem Husztinak hívják. Legyen 5-ös, hm?
Buzsáky – Mindenki képzeljen ide minden klisét, amit olyankor szoktak összegyűjteni a sportszakértő szigorúan idézőjeles kollegák, amikor valaki váratlanul nimbuszt gyúr magának. Ákimákinak meg is szerveztük a szerkesztőségi díszsorfalat, bár a hangulatra a pontnéllküliség alaposan rányomja a bélyegét. Ezzel együtt lássuk meg a pozitívumot, és örömködjünk, hogy Gera a legendákkal ellentétben pótolható. 8 fölé!!
Priskin – Tetszett, ahogy az elején megadta az alaphangot kompromisszumok nélküli hozzáállásával. Tamást amúgy csípjük, mert felvidéki lévén anyaországinál jóval magyarabb szív dobog mellkasában, és ez a hozzáállásán is kitapintható. Hiába vetette azonban a kereszteket, a végén ő is keresztet vethetett az egészre, főleg , mivel kicsit el is fáradt. (5)
Csere:
Filkor – Intertartalék ide vagy oda, ennél többre hivatott a srác, még ha kicsit moldávsérósra veszi is a figurát. Arról nem ő, hanem zord kapitánya tehet, hogy általában nem kap annyi időt, hogy igazán megmutassa, mit tud. Atis, veled vagyunk, és várjuk az áttörést! (4)
