Bohócliga, 21. forduló

Vérmesednek a győri remények, holott lassan elfogy a támadószekció. Kaposváron és Zalaegerszegen divatba jött a herdálás, míg Nyíregyházán Paks Uniteddé nemesült a Paksi Izzó. Waltnerrel már csak Urbán tartja a lépést. A hétvégén nem született újabb Tokody, csak egy zsák +90 perces gól.
Heti kérdés: Honma vagy Homma?


Honvéd—Diósgyőr 0-1
A Honvéd idén úgy csoszog, mintha februárban egy nyugdíjas otthonban alapozott volna a gárda, ott is kizárólag a csendes pihenő perceiben. Pedig a kispesti szurkolók Vágó diósgyőri mesterrel együtt lélegeztek föl, amikor kiderült, hogy Bari ezen az estén nem fogja a taktikát a pályán tönkretenni. A meccs forgatókönyvileg hasonult a kispestiek Kaposvár, esetleg Nyíregyháza elleni kamaradarabjához, ötlettelenségből jeles. Fritz és Pomper pedig mindenképpen próbáljon meg kicsit lassabban játszani, mert Szélpál gyorsasága láthatóan nem fekszik nekik.
Vágó Attilát kedveljük: kulturált, bíró fixációja nincs, hülyeség mondáson ritkán kapjuk. Általában sportszerű, amibe most még éppen belefért az a finom csel, amit Genitóval szemben engedett meg magának a partvonalnál, ezzel fölhergelve a tribün népét. Bár a szurkolók akkor már mindenen fölkapták a vizet, főleg azon, hogy Supka nem takarodik, hiába kérlelik.
Unalmas, persze, hogy unalmas mindig a motivációs tényezőkkel előjönni, de mióta a miskolci gebines ingyen ebéddel tüzeli a fiúkat, Honma már kettőt pörgetett. Csak nehogy fölfújódjon!

MTK—Siófok 3-0
Kezdjük a legfontosabbal, Hrepkának ezen a meccsen a kék mezesek között lett volna a helye. Vagy ott sem. Biztosan volt értékelhető momentuma, úgyhogy aki látta, az tegye föl valami videómegosztóra — Ádám és a magyar futball érdeke is ezt kívánja.
A számszerű eredményt tekintve sima meccsnek mutatkozik ez, de azért korántsem volt szivárványos szappanbuborék-kergetés a listavezető győzelme. Az első gól előtt Kulcsár erősítette ambivalens érzéseinket: előbb ügyesen tört kapura, majd önzőn és rosszul lőtt, de szerencséjére Kantát kapta telibe, akiről a lesipuskás Urbán elé pattant a bogyó, ő meg nem hibázott. A Siófok az első félidőben vezethetett volna, csak hát a helyzet kihasználásukkal voltak problémák. Szünet után aztán egyre jobban elfogytak, így kisebb meglepetésre az MTK győzni tudott hazai pályán. Lehetett volna 4-0 is, de Hrepkáról már esett szó, a kipattanóra meg nem mozdult Durica.
 
Győr—Zalaegerszeg 3-2
A magyar focit gyűlölők e meccs után szájzárat kaptak. Estére ugyanis kiderült, hogy az ETO nem olyan fos, mint a Barca, a Zete meg közel Arsenal-szintű. A győriek nem gyufáztak két gól előnyről, pedig tettek rá kísérletet, a zalaiak alig maradtak le a fordítás gyönyöréről. A maga nemében figyelemre méltó, hogy Starkék tavaly az utolsó fordulóban menekültek meg a bukástól, ebben a „tanévben” viszont augusztus vége óta nem kaptak karót. Brnovics nem hajlandó a pályát rúgott gól nélkül elhagyni, Bajzát komoly gondban lesz, ha csak a szemöldökcsipeszében bízik.
Az egerszegiek utolsó pillanatos pontvesztéseikkel éppen a Győr őszi példáját követik, ráadásul a jövő héten az MTK-t fogadják, ami szívesen nyer vendégként erősnek látszó ellenfelekkel szemben. Petrovics, Petrovics — nincs ötletünk.
 
Nyíregyháza—Paks 1-2
Ha már az ETO-ról megmondtuk, hogy jobb a Barcánál, a Paksról jegyezzük meg, hogy csak a BL-győztes Man Unitedhez mérhető. Sheringham és Solskjær majdnem olyan kíméletlenül roppantotta szét a Bayernt a hosszabbításban, ahogy Weitner és Tököli a Szparit. A paksiak persze higgadtabbak voltak, egészen a 96. percig jónak látták kivárni. Csak a legelvakultabb Kriston-rajongók gondolhatták a derbi előtt, hogy pont Titi lesz az, aki megfelelő vágányra állítja a paksi szuperexpresszt, s lám mégis ez történt. A hátvéd gépzsírral karbantartott mozgása véletlenül harcképtelenné tette a nyírségiek góllövőjét, ám addigra a hazaiak már kihasználták összes cseréjüket, így a 70. perctől tíz emberrel csimpaszkodtak az eredménybe. Mindhiába.
Az NS által négyesre értékelt csata után stábunk két jelenségen ütközött meg igazán: (1) a két tréner szinte szó szerint ugyanazt nyilatkozta; (2) az összeesküvések felismerésében nagyon erős Gellei mester semmi furcsát nem talált abban, hogy csapata a 96. percben büntetőt rúghatott.
 
Tatabánya—Fehérvár 1-3
A Tatabánya MLSZ-hez fűződő kapcsolata egyre kuszább, ráadásul már az ellenfelek is belekeverednek. Ezúttal legszívesebben Fehérváron játszatta volna csapatát Török ügyvezető, de a szövetség nem engedte. A fellebbezéssel határidős gondok adódtak, negyedmillió forint pedig valahol a kibertérben keresi desztinációját. (Reménnyel telve néztem rá sportingbetes egyenlegemre, ám egyelőre nincs hírem.)
A mérkőzésre nevezettek között nem szerepelt a tragikus hős, pedig egy zártkapus eseménynél nem igazán létezik jobb alkalom arra, hogy a megtépázott önbizalom helyrerázódjon. Talán egy Vasas-meccs, de az már megvolt a Vidinek. Ahogy az várható volt, a bányászcsapat nem tudta a Sopron elleni eredményes játékát megismételni, a vendégek simán végeztek velük, és beelőzték a Zalaegerszeget.

Kaposvár—Debrecen 2-2
A kaposvári találkozón sok minden keveredett a hangulatba. A somogyiak fair play jelleggel belementek a vasárnapi halasztásba (debreceni kérés, MK-negyeddöntő okán), erre kedden (!) pont azzal a Honvéddal kell játszaniuk az MK-döntőért, amelyik már pénteken letudta kötelező bajnokiját. A Loki esetében az volt a legnagyobb kérdés, hogy a játékosok rekeszizma helyrejött-e a sok nevetéstől, ami csütörtök óta rázta őket, ha félhangosan kiejtették előttük Durica keresztnevét.
A 63. percig úgy is festett, hogy a sok röhögés megbosszulja magát, Alves, Szakály D. és Oláh addigra két gólt meg egy kiállítást gurigáztak össze. Csakhogy a bajnokcsapat, velünk ellentétben még hisz a negyedszerezésben, és kiegyenlített. A forduló szokásán fölbuzdulva a 93. percben.
A Debrecen pontot mentett idegenben, a Rákóczi pontot rabolt odahaza, az eredménynek mégsem örült senki. Ilyen is tud lenni ez a bohócliga…

REAC—Sopron 3-0
Sopronban játszott a Sopron idegenben a ’Soproni’ REAC-cal. Érthető, ha ettől a skizofrén helyzettől úgy összezavarodott, hogy simán kikapott saját magától. Mi sem értjük.

Bónusz: felbecsülhetetlen ajánlat hétfőre (Monday Night Football, muhaha)
Vasas—Újpest
Hétfő, 18 óra, Illovszky-stadion, Tv: Sport2

A Vasasról egyszerűen képtelenség pozitívumot összeszedegetni, pedig nagy hangsúly volt a téli erősítéseken. A sztárigazolás Divics egy gólos, most maródi. Nikolics alig játszott. Füzi hozta a közepest, de kiállították. Addo sérülékenyebb egy szomáliai menekültnél. Tóth Balázs még sok bosszúság forrása lesz. Claude örökre elakadt a nigériai határnál. Thierry? Hagyjuk… A pofonok meg csak jönnek, mint a tavaszi fáradtság.
Az Újpestnek általában akkor is jól szokott menni a piros-kékek ellen, amikor éppen kutyák. Mostanában ez a helyzet Kovács Zoliékkal, bár legalább már elkezdtek harci kutyákra utaló jeleket mutatni. Mivel az ellenfélnél a B. Tóth, Lázok kettős próbálkozik majd a gólszerzéssel, Urbányi izgalom nélkül küldheti pályára Juhárt és Regedeit.
Bár az országos kettesekkel nincs szerencsém, a Vasasnál kellemesebb ellenfelet aligha találhatnának a lilák a kellő erődemonstrációra. Ide még a DAC is győzni jár.
Tipp: 1-4