Csak nem szeretjük. Akárcsak fehérvári kémünk, aki felhívta figyelmünket a számtalan alkalommal megtanult tényre, miszerint ha népsportból akarsz tájékozódni egy esti meccsen történtekről, akkor ne próbálkozz a másnapi lapszámmal. A szegény vidista csapatának ligakupa győzelmét ünnepelte volna a kisföldalattin, de csak a debreceni időjárásról engedték tájékozódni a magyar sportkommunikáció mindenható urai. Pedig olyan ritkán nyernek arrafelé. A hajtás után olvasható a népsport tájékoztatása a Debrecenben történtekről, ami óhatatlanul eszünkbe juttatja, mennyire is szeretik szidni a Szugló utcában a Ligakupát. Hogy felesleges, nem érte el célját, az MLSZ a „rend, fegyelem, törvényesség” jegyében alkoholmentes sört csapol a Soproni hordóból, és csak még nevetségesebbé teszi azt, amin már csak az a pár ezer érintett röhögcsél fájdalmában.
Talán jó cserkész módjára példát kéne mutatni, pot kívánunk.
Akik úgy döntenének, hogy nem teszik ki belső harmóniájukat egy népsport okozta sokknak, azoknak néhány irányadó számmal mondanánk el a lényeget. A viharról: 814 karakter, a felvezetés: 1212 karakter, a meccs összefoglalója: 316 karakter. Ha alant nem derülne ki, hogy mi lett a találkozó végeredménye és kik szerezték a mérkőzés góljait, azért mi kérünk elnézést. Debrecen – Fehérvár 0-2. Gól: Sifter, Sitku. style="">
Az egész országra érvényes vörös fokozatú viharjelzés nem sok jót sejtetett, s kiderült, hogy a meteorológusok ezúttal sem tévedtek. Fél hét felé ugyanis éjszakai sötétség borult Debrecenre, dörgött, villámlott, s néhány perccel később elkezdett ömleni az eső. Ha a szokásos 18 órai időpontban kezdődik a Ligakupa nagydöntőjének visszavágója, Iványi Zoltán játékvezetőnek az első játékrész végén nem lett volna más választása, mint félbeszakítani a mérkőzést. Így azonban az este háromnegyed kilences kezdő sípszóig még volt idő, kitombolta magát a vihar, s miután Iványi sporttárs szemrevételezte az alaposan felázott, de a szabályok szerint játékra alkalmas gyepszőnyeget, nincs akadálya a találkozó lejátszásának. Igaz, a távolban még villámok cikáztak az ég, de a májusi zápor már elvonult a cívisváros fölül.
Így hét nap alatt harmadszor is egymásnak feszülhetett a magyar élvonal két Ligakupa-specialistája. A fehérvári gárda a szezonban huszadszor, míg a Debrecen huszonnegyedszer lépett pályára Liga-kupa meccsen, előbbi az őszi sorozat győzteseként, míg a Loki a tavaszi finálé megnyerése után készült a nagydöntőbe, s már ezért is elmondhatjuk, hogy Székesfehérváron és Debrecenben vették a legkomolyabban a szereplést a sokat szapult kupában. Mivel a bajnoki címért is harcoló debreceniek pénteken Pakson játszanak roppant fontos meccset, náluk az alapemberek többsége kihagyta a kedd éjszakai bevetést a vendégcsapat viszont legerősebb összeállításában lépett pályára, hogy megőrizze a Sóstói stadionban szerzett egygólos előnyét. A remek tavaszt produkáló fehérváriak a Soproni Ligában már nem léphetnek előbbre, így számukra a Liga-kupa siker jelentheti az egyetlen lehetőséget az ünneplésre. Ezt támasztja alá, hogy tucatnyi szurkoló is elkísérte a piros-kékeket (ráadásul magukkal hoztak nyolc drapériát, azaz alaposan feldíszítették a vendégszektort), de kalapemelést érdemel az a több mint ezer debreceni drukker is, aki a késői kezdés és a zord időjárás ellenére ott volt az Oláh Gábor utcai stadionban.
Az első félidőben mindkét csapatnak akadt néhány gólszerzési lehetősége. A fehérváriaknál egy kényszerű csere bolygatta meg a hadrendet: Simek Péter sérülése miatt kellett változtatnia Disztl Lászlónak. Ami azonban nem zavarta meg Fehérvárt, amely a szünet után szerzett góljainak köszönhetően hazavitte a Ligakupát.
