Amint Ndjodo (1-0-0, 1 K.O.), fordított alapállású csatár bejelentette, hogy elhagyja Kispestet, azonnal megkezdődtek a találgatások. A futótűzként terjedő hírnek köszönhetően fontos európai klubok gondolták újra átigazolási terveiket, mindenki a nyár szenzációs bejelentésére és Ndjodóra várt. Céronaldo megsértődött és másfél vagon tartós zselébe fojtotta bánatát. A dolgok végül máshogy alakultak.

A Real Madrid elsőként jelentkezett be, Edouard boldogabb volt, mint egy hétközi fordulóbeli, rutinszerű kimutogatás után. Azonnal Spanyolországba utazott, ahol szembesítették a ténnyel, hogy kapusként számítanak rá, mivel genetikailag taszítja a gólt, és ez jól jöhet Pepe szerencsétlenkedései idején. Ndjodo kijelentette, ő profi, nem gond, ha a tréner újfajta taktikai feladatot bíz rá, és amúgy is mindig portás szeretett volna lenni. Az első edzésre azonban a jól ismert kapuskesztyű helyett egy 10 unciás bokszkesztyűben kocogott ki, majd a beadásokra pontosan érkező csatárok fejét többször leverte. A játékostársak zúgolódása miatt a csalódott madridi vezetők kénytelenek voltak Ndjodót hazaküldeni.
 
A Juventus következett, ahol úgy tűnt rendben lesz minden. Új kollégái még azt a kérését is akceptálták, hogy Edouard helyett „Kameruni Szecskavágó” néven szólítsák. Azon is csak öt percig csodálkoztak, hogy Ndjodo az öltözőből kifelé vonulva egy lila-arany kapucnis selyemköpönyegben sasszézik, miközben feje fölött Dzsordzsó Ármányi derékszíját hordozta. Aztán az első edzőmeccs ötödik percében, amikor már a kilencedik ziccerét hibázta el, Edourdban elpattant az acélheveder, és jobbal olyat rákent a kapufára, hogy az egész tákolmány darabokra hullott, az utórezgéseket pedig még a San Siróban is érezni lehetett. Torinóból is távozni kényszerült.
 
Amikor egy francia élcsapat kereste meg, már óvatosabb volt. Tapogatózó tárgyalásai során a PSG Szurkolók Szövetsége megnyugtatta, hogy egy kis rasszista buzdításért, ugyan ők sem mennek a szomszédba, azonban ultráik csak a recepcióig üldözik a gyengébben teljesítő színes bőrű játékosokat. Edouard lehiggadt és szerelésért jelentkezett, az első meccsén azonnal három góllal büntetett, majd a mennyekben járt. Olyannyira, hogy az őt transzparenseken éltető szurkolókat egészen Párizs külvárosáig hajszolta, útközben 248 darab érett banánt rájuk bombázva. Az eset a francia déligyümölcs-termesztőknél kicsapta a biztosítékot, kétnapos forgalomkorlátozó akciójuk végül eredményre vezetett: Ndjodó az ajtón kívül találta magát.
 
A Liverpool ajánlatára majdnem igent mondott, ám a szerződés aláírása előtt közölték vele, hogy sajnos mégsem tudják alkalmazni, mivel az ügyvezető igazgató egyik jó barátjának unokaöccsét is megnézték a hétvégén, és a srác az U-14-esek között egy árnyalattal meggyőzőbbnek tűnt Ndjodónál. Ha azonban sportorvosi- és szövetségi igazolást tud szerezni arról, hogy alig múlt tizenegy esztendős, akkor az U-12-es keretbe még beférhet. Legfeljebb csak egy félidőt játszik, ha kicsit erősebbnek érzi a tempót.
 
Ahogy az Magyarországon élő kameruni légiósoknál időről-időre előfordul, ő is fölélesztette a lengyel vonalat. Beszélt Kouemahával, és Yannickkal, akik beavatták a lengyelországi próbajátékok titkába: inkognitóban kell odaszökni, hogy közben idehaza mindenki azt gondolja, csak egy másfél hetes vakációra indult Afrikába. Megpróbálta, de sajnos annyi kétségbeesett Honvéd-szurkoló követte (akik nem akarták legtechnikásabb gólvágójukat elveszteni), hogy képtelenség volt titokban tartani az ügyet, így Vácnál visszafordult.

Edouard e hét közepén revideálta nézeteit, egyeztetett szakértő magyar barátnőjével, és úgy határozott, hogy fejlődése leginkább a bohócliga nem mindennapi közegében biztosított. A Premier League egysíkú, a La Ligában nincs iram, a Serie A túl bundás, a Ligue 1 meg huhogós – vetett számot a reálisan fölmerülő opciókkal.
Lengyelországban azonban még mindig várják az álruhás megmentőt.