Ha a dánok elleni meccsről nehéz volt valami okoskodót írni, a stockholmi misszió értékeléséről pláne. A játék képe alapján két formán kívüli ellenfél, magunkhoz képest összefogott játék, a vége mégis fogcsikorgatás. Ezúttal az egy pont langymelege sem cirógathatja dermedt szívünket. Vesztett a magyar válogatott a svédek ellen, még ha mellbedobással is.
Ezeket a szívásokat lehet a legjobban gyűlölni. Meggyőző mezőnyjáték, labdabiztos középpálya és bénázó ellenfél. Semmi kétség, a meccsmenet tökét szorosan markoltuk, hogy tíz perc alatt mégis minden összeomoljon.
Pedig a védelem bőszen dolgozott saját korábbi rémregényeinek feledtetésén, és cirkalmas iniciálékkal szedte az első félidőről szóló egész bekezdést. Bár valahol hiányzott Bodnár Boci retrósérója, a bal oldalon Bodor Boldinak kifejezetten örülni lehetett. A Szélesi-Juhász-Vanczák-Bodor alakzatból nem néztük volna ki, hogy így kiiktatja a hisztérika-kopasznyugger svéd ékpárost.
Kellett ehhez persze, hogy a középpálya is kitegyen magáért. Kitett. A szűrők szűrtek, a technika tanárok passzoltak és indítottak, és szorgosan rajzolták a háromszögeket egymás között a labdával.
A végvárakon álltuk a sarat, Közép-Földön vitézkedtünk, lovagjaink miért maradtak adósak mégis a halálos döféssel a gyengélkedő sárga-kék vikingekkel szemben? Nos, Sanyika tette a dolgát, és arra se foghatjuk, hogy a Gera-Hajnal-Huszti felhozatalból genetikailag egyik tag sem alkalmatlan a góllövésre.
Alighanem a koncentráltság hiányzott, ami a második félidő elejei eszement helyzet elbaltázásánál is kijött. A tili-tolis észjárásnak mindig ez a vége. Dédelgetett középpályásainkhoz továbbá valószínűleg legalább két csatárt kéne rendelni. Gondoljuk el, hogy még az idétlen Rudolf bevetésével is sikerült megbontani a svéd monolit védelmet párszor.
Ja, és amíg Koeman nem szólítja a Kisjézust, addig ne is várjon győzelmet, maradnak a Rudolf-féle szépségtapaszos mellbedobások.
Keresztvíz-lehúzás, tömjénezés
Babos - Mivel nem bakizott igazi ordasat, el is vette az ihletünket. Király Gabi, Fülöp Marci, hol vagytok?? Masszív 5, mert a gólok hatáskörén kívül estek, de alapból munka nélkül tengette végig a meccset.
Szélesi - Bodnár Boci helyét bitorolta, ez eleve rossz pont. Ezt magához képest hízelgő teljesítménnyel ellensúlyozta. Az első gólnál sehol nem volt Larsson beadásánál, igaz, akkor egyszer az egész védelem szétzilálódott. Cakumpakk 5.
Juhász - Hozta a hozandót, kár, hogy a második gólnál nem tudott a lövésbe lépni. Kivételesen a többiek is felnőttek hozzá, így nem kellett egyedül tartania a frontot. A hisztérikát levette a pályáról, a bosszú viszont úgy lett volna teljes a 2005-ös fejlerúgásért, ha legalább egy ponttal távozunk. Mindenképp 6.
Vanczák - Vicsorgó Vilit egyszerűen nem lehet kirakni ebből a csapatból. Pedig sokan látták benne az Neo-Gyepesgabit, aki átkot és romlást hoz a társaságra botcsináltabbnál szerencsétlenebb megmozdulásaival. Ezen az estén jól muzsikált, bár Holmén betörésénél a védjegyévé vált „én-itt-sem-vagyok” libbenést bemutatva húzta vissza topánkáját, nehogy ütközés legyen a dologból. Gonoszkodó 4-es.
Bodor - Boldinál kénytelenek vagyunk levenni szemellenzős szubjektív-szemüvegünket, és objektív lencsét helyezni a keretbe. Tudniillik Boldi előtt, minden születési rendellenessége dacára, most ünnepélyesen főt hajtunk. Állta a sarat, előre merészkedett, aktív volt. A mesternek valakit fel kellett áldoznia a védők közül, hogy az utolsó tíz percre támadó jöjjön be, őt hozta le, de nem a haszontalansága miatt. Kopaszodó buksi simogatós 6-os.
Vadócz - Ahhoz képest, hogy Dárdaival karöltve a duplaszűrő szerepében kellett Ibrahimovicék egójától távol tartania Babos kapuját, sokat vállalt elöl menetben is. A rövid passzokban is alkotott, a labdatartásban remekelt. Nem tudunk rá rosszat mondani. 5-ös jó?
Dárdai - Izgultunk, hogy a dánok elleni tündöklését át tudja-e majd menteni. A válasz akkor áll a legközelebb az igazsághoz, ha az „részben igen”. Amíg pályán volt, hasznosan játszott. Nincs mese, Palika ki tudja hányadik virágkorát éli, örvendezzünk együtt! Vidámvasárnapos 6-os.
Gera - Az esőben sokszor láttuk csapzott, meggyötört arcát közelről, ami jelzi, hogy sok akcióba keveredett akarva-akaratlanul. Ez még mindig nem az igazi Gerzson volt, de most nem cseréltük volna le, nem úgy, mint szombaton. Nem olyan vidámvasárnapos 5.
Hajnal - A küzdelemből alaposan kivette a részét, indításokkal főleg ő próbálkozott. Megváltás számára az lenne, ha legalább két csatár fickándozna előtte. Ennek híján Sanyikát meg a két szélső középpályást igyekezett minél többször riogató szituációba keverni. Karmesteri 6-os.
Huszti - A magyar egóbajnok ezúttal végig középpályás minőségben rohamozott, és ez jól is van így: ez Huszti élettere. Nem fért a bőrében, benne volt szinte minden támadásban. Csak azt ne mondja már, hogy jobbal annyira gyenge, hogy öt méterről nem meri elvállalni. Ezt ugyanis nem hisszük el. 7 lenne, de kijár a mínusz kettő a mostani (és utólag a dánok elleni) kihagyott ziccer miatt.
Torghelle - Sándorunk újdonsült torzonborz imázsához híven torzonborzkodott a skandináv kapu előterében, és nem sok hiányzott. Makulátlan 7-est adunk egyedül neki a szemében csillogó kompromisszum nélküliség miatt.
Dzsudzsák - Tőzséres csuklószorítóra nem jár pont, alibi tízpercre pláne nem. De legalább nem kezdett!
Rudolf - Barkóval felfegyverkezve vetette magát a küzdelembe, és elmaradt a dánok elleni emlékezetes szólója, minek után a tök üres pálya helyett egyenesen kivezette a labdát a futópályára. Most húsz percet kapott, volt egy-két megindulása, legközelebb azért nézze kocsmában a válogatott meccset. 4 és +1 az életszerűtlen gól miatt.
