Az öreg H.Kovács állt a repülőtéren a 2-es kifutó mellett. A kezében szorongatott tábláról a „Matthaus” feliratot szép lassan „Ma te ússz”-szá változtatta az eső, de ő nem adta fel. A másik kezében gyűrődő 1985-ös Népsportot a szeme elé tartva nézett Dubai irányába, jön-e a repülő. Nem jött. Ekkor megcsörrent a telefonja:
Matyi bácsi a csodaedző
- Hol vagy? – kérdezte a vezér.
- A repülőtéren. Ide küldtél, hogy várjam Őt.
- Nem jön. Elmegy inkább Kamerunba csodatévőnek.
- És akkor most? Ki lesz az edző? –kérdezte H. Kovács rövid hallgatás után.
- Hát….elvállalnád? A börtönválogatottal is milyen remekül ment a dolog.
- Na igen. Aki kellett lecsukattuk és játszott.De ezek már más idők.
- Nem lehetne kivételt tenni?
- Kizárt. Az én szívem egy zöld vár, a te csapatod meg Fehérvár. Szó sem lehet róla.
- Akkor….nos…akkor majd én.
- Biztos? Biztos ezt akarod? – kérdezte H.Kovács hitetlenkedve.
- Nincs más választásom.Végülis az edzőket én képeztem ki. Úgyis mondhatnám, én vagyok az edzők edzője.Nagy áldozat lesz, de meg kell hoznom.
- Sok sikert. Én akkor hazamegyek.
- Várj még…..talán…talán mégis jön. Vagy ő vagy valaki más?
- Jó jó…de meddig várjak?
- Csak a 2-3 fordulót…
Rongyláb az érzékeny középpályás
H.Kovács visszarogyott a beton mellé készített sámlira. Két srác ballagott arra , napszemüvegben, lila strandpapucsban.
- Elnézést, honnan indul a bukaresti gép? – kérdezte a rövidebb hajú.
H.Kovács ránézett. Egyszerre ismerős lett neki a fiatalember. Mintha évekkel ezelőtt a Szusza-stadionban látta volna még a Fradi ellen.
- Bocsánat, de maga nem Rongyláb?
- De igen.
- Régen láttam itt Pesten. Csak nem eligazolt? Jaj..nem is..már emlékszem, írta az újság, hogy száműzték a juniorcsapathoz, aztán kirúgták.
- Ugyan kérem. Velem ilyet nem lehet tenni. A média felfújta a dolgot. Zalakaroson voltam SZOT beutalóval.
- De azt hallottam, hogy másik csapatban játszott arrafelé.
- Én játszani máshol? Ugyan kérem,egy percet sem…kérdezze csak meg a volt edzőmet…izé..
- A barátja szintén focista? – kérdezte H.Kovács, a másikra mutatva,mert egy ideje csak karibi meg afrikai neveket gyakorolt, hogy meccsen tudja szidni őket, és a hazai játékosokra már nem maradt ereje.
- Mi az hogy! –szólt a másik. - Válogatott is voltam. Aztán egy év Angliában, ahonnan hazavágytam mert folyton esett. Aztán egy év a bolgár tengerparton, és kupagyőzelem.
- És mit játszik, ha szabad kérdeznem?
- Ulti, rablórömi-römi…most már póker is.
- Úgy értem a pályán…milyen poszton?
- Csere. De megkérhetném, hogy ne tartson fel? Épp edzés van. Csak annyit mondjon meg, honnan megy a gép Bukarestbe.
- Edzés? - értetlenkedett H.Kovács. - Hát nem épp úgy futnak mint akit egy vad űz.Vagy ahogy a nagy fekete magyarnóta-énekes mondaná : mint akit a Vad uz.
- Na jó. Erre nem érünk rá. Tudja vagy sem?
- Nem tudom kérem. Talán a Ferencvárosi pályaudvarról megy 4.-kor egy nemzetközi gyors. Pontban négy-nullakor.
A kansasi cowboy
H.Kovács tűnődött még egy keveset, aztán a hátország eredményeit tanulmányozta a sportban.Éppen a Csatornázási Művek - Szabadkikötő tudósítást olvasta,mikor egyszerre csak tüzijáték kezdődött tőle pár méterre, majd Joe Montana feliratú top-ban, cheerleaderek lepték el a kifutót. A leszálló DC-10-es ajtaján széles mosollyal, és még szélesebb karimájú kalapban lépett ki két olajmágnás. Egyikük hunyorogva szétnézett,a másik pedig egy rágyújtott egy Cohiba-ra.
- Jó helyen vagyunk?
- Well…szerintem igen.
- Ott egy helyi bennszülött. Kérdezzük meg.
- Okay! Hé mister – kiáltott H.Kovács felé a köpcösebbik. – Hol vagyunk?
- A gép ajtajában.
- Yes its true. De melyik város? Bukarest?
- Már ezek is – dünnyögte H.Kovács - Nem Bukarest…. Budapest.
- Mi a különbség?
H.Kovács rövid ideig gondolkodott mivel kezdje a felsorolást, meddig menjen vissza történelmileg, vagy milyen szempontok szerint végezze az összevetést. A két amerikai tanácstalanul néztek rá, azt hitték megsértődött. Végül aztán H.Kovács arra a döntésre jutott, hogy nem kezd bele egy végeláthatatlan beszélgetésbe, ezért csendesen csak annyit mondott:
- Bukarestben nincs Fradi.
- Well … nekünk nem kell Fradi.
- Tudom…csak az ingatlan. Ez nem meglepő nálunk. Tépjenek sorszámot, és álljanak a sor végére.
- No,no. Mi egy fickót keresünk. Egy olyan futballistát.
- Kiprich Kipu óta nem láttam egyet sem. Nekem elhihetik.
- Én láttam Youtube-on. Lőtt nagy gólt oxival. It’s a brilliant.Igazi mesterlövész ahogy nálunk Kansasban mondják. Egy varázsló. Ezért kell nekünk.
- Ha varázsló lenne, már bajnok lenne a Honvéd.
- Nekünk akkor is kell. Adunk érte sok dollárt, vagy 2 Romáriót.Hol találjuk?
- Bemennek kőbányára, onnan határútig metró,majd a 42-es villamossal 6 megálló.
- Remélem sikerül leigazolni. Ha igen azt megünnepeljük.
- A büfében nem hideg a sör, erre kérem vigyázzanak majd. – szólt H.Kovács, majd összehajtogatta a népsportot. A főoldalon még így is jól látszott a Real –Videoton 0 - 1 főcím. Szomorúan elcsomagolta az újságot kopottas aktatáskájába, összecsukta a kissámlit, az olvashatatlanná ázott táblát pedig egy szemétgyűjtő tetejére helyezte.
- Nemsokára kezdődik – dünnyögte,majd előhalászta táskájából fekete bőrtokos SOKOL rádióját, kihúzta az antennát,és a füléhez emelte. – Modern foci, űrkorszak,globalizáció, haladás....Hajrá magyarok, mindent bele fiúk.
